A húsvét egyik legfontosabb szimbóluma a festett, hímes tojás, de vajon miért éppen az? A tojás nem véletlenül vált az élet, a teremtés szimbólumává. Ez a természetben található egyik legtökéletesebb forma, amely egyben magában rejti a születés, az élettelenből élővé válás titkát.
A tojás a termékenység jelképe. Szinte a föld minden részén megtalálható az az elmélet, mely szerint a világ egy tojásból fejlődött ki. Egy kínai hagyomány úgy írja le az eget és a földet, mint tojáshéjat és sárgáját, egy indiai mítosz szerint pedig egy hattyú keltette ki a kozmikus tojást, amelyből a világ létrejött. A tojás díszítése és ajándékozása ősibb a keresztény húsvét ünneplésénél, de még a zsidó peszahnál is. Avar kori sírban is találtak festett, karcolt díszítésű tojást, de már az ősi Egyiptomban tettek ilyet a sírokba.
Egy legenda szerint Ostara, a germán istennő birtokolt egy különleges madarat, ami színes tojásokat tojt. Egy nap az istennő a gyerekek szórakoztatására nyúllá változtatta a madarat, azóta tojnak a nyulak színes tojásokat. Ostara ünnepén a germánok egymásnak tojást adtak és megették, más források szerint elásták azokat.
Az első írásos emlékek a témában Anonymus idejéből, a XIII. századból maradtak ránk. Először 1615-ben, Strasbourgban említik a húsvéti tojásokat. Ezek eredetileg egyszínűek voltak. Nyugat-Európában a leginkább elterjedt szín a piros, Kelet-Európában pedig az arany volt és csak a 17. században kezdték többszínűvé festeni, illetve különféle mintákkal ellátni a tojásokat.
Tehát már a kereszténység előtt is használták vallási szertartásokhoz, majd a kereszténység felvétele után a húsvéti ünnepek egyik jellegzetes szimbóluma lett. A húsvéti ünnepeket megelőző, negyven napon át tartó böjt alatt a szigorú szabályok szerint nemcsak húst és zsírral készült ételeket, hanem tejet, tojást és sajtot sem volt szabad fogyasztani. A sonka, tojás, torma, kalács, túró, kolbász, bárány, bor szentelése jelzi, hogy vége a böjti időszaknak.
A tojások díszítésének szokása még a kereszténység előtti időkből származik, melyet az egyház vont be a keresztény szokások körébe. A tojásfestés az egész világon ismert népszokás. Nálunk a tojásfestési minták leginkább geometrikusak. A tojás derekánál felező vonalat húznak, ez az egyenlítőre emlékeztet, majd négy szeletre osztják, ez a rámázás, mely az évszakoknak felel meg, és a metszéspontjuk adja a sarkokat, a napfordulókat. Az így kialakult mezőket díszítik, ezt hívják tojáshímzésnek, az így elkészült tojás pedig a hímes tojás.
A tojás minden nép számára az újjászületést, a tavasz, a húsvét érkezését jelenti. A húsvéti tojásokat eredetileg pirosra festették, a szín mágikus védelmező ereje miatt, más nézetek szerint pedig azért, mert a tojás piros színe Krisztus kiontott vérére emlékeztet. Később más színeket is kezdtek alkalmazni. A tojásfestéshez régen természetes anyagokat használtak, a legelterjedtebb, hogy a vöröshagyma héját forró vízben kiáztatták, majd ebben a lében áztatták a tojást. Miután megszáradt, szalonnabőrrel fényesítették.
A hímes tojáshoz egy íróka nevű fémcső segítségével viaszból mintákat rajzoltak a tojás felületére, majd festékbe mártották. A festék nem fogta meg a viasszal fedett felületet, így miután azt lekaparták, kirajzolódott a minta. A hímes tojást levélrátéttel, vagy karcolással is készítették. A batikolt tojás felületéhez mindenféle mintákat rögzítettek, majd így tették a festékbe. Miután megszáradt, levették a mintát és az alatta lévő rész világos maradt, így kirajzolódott a minta.
Különleges szokásnak számít a csipkékkel való tojásdíszítés. Ez legjobban festetlen tojásokon mutat. Vagy a tojás felületét díszítik csipkével, vagy kifújják a tojást és nagyon aprólékos munkával átütik csipkés mintájúra. A sámánok korára vezethető vissza a tojáspatkolás hagyománya, amikor a kovácsokat különös tisztelet övezte. A patkolt, vagy vasalt tojást (legtöbbször lúdtojást) kicsi ólompatkókkal díszítették, melyeket apró csavarokkal, vagy szögekkel illesztettek a tojásra.
A tojásfestés számos európai országban hagyomány. A díszítéshez bármilyen tojás felhasználható. A liba-, kacsa- és tyúktojásokat általában kifújják, majd az üres héjat díszítik különböző technikákkal. Az emu- és a strucctojásoknak olyan vastag a héja, hogy probléma nélkül lehet faragni. Dél-Afrikában 60 ezer éves, faragott mintákkal díszített strucctojásokat találtak.
Kezdetben mágikus ábrákat karcoltak a tojásokra, ezeknek termékenységet varázsoló, vagy gyógyító erőt tulajdonítottak, illetve a bajok kivédését várták tőlük. A szentelt tojás héját földbe szántották, hogy távol tartsa a kártevőket, de belekeverték az állatok takarmányába is, azzal etették az újszülött borjút és csikót is.
A néphitben és hagyományos népszokásainkban a tojás kettős szerepet kap: egyrészt gyógyító, egészségmegőrző, másrészt termékenységet segítő erőt tulajdonítanak neki. A hagyomány szerint a csecsemő első fürdővizébe tojást ütöttek, hogy a gyermek szép és egészséges legyen, és az újszülöttet tojással ajándékozták meg, miután végigsimították vele az arcát, hogy hibátlan legyen a bőre.
Húsvéthétfő a termékenységvarázsló és megtisztító rítus napja, amikor régen a fiúk vödör vízzel öntötték nyakon a lányokat. Ma ennek szelídebb változataként kölnivízzel locsolják meg őket. A terméketlen téli időszak után éppen húsvét idejére esett, hogy újra tojni kezdtek a tyúkok, ezért nem véletlen, hogy az első tojásokat megbecsülték, szívesen feldíszítették és többek között a locsolóknak ajándékozták.
A locsolás után összegyűlt tojásokhoz régen különféle játékok kapcsolódtak: dombról gurították le és elkapkodták, vagy összeütögették, hogy kié törik el előbb. Régen ezeket a játékokat nyers tojásokkal játszották, ma a legtöbben már főtt tojást festenek. Aki ügyes, kifújja a nyers tojás belsejét egy pici lyukon keresztül és úgy festi meg. Az így készült színes tojások akár több évig is szolgálhatnak díszként.
Ha kitekintünk a nagyvilágba, ott is sok érdekességre bukkanunk. Svédországban vicces rajzokkal díszítik a tojásokat, vagy mondókákkal, feliratokkal, amelyeket hangosan kell felolvasni elfogyasztás előtt. Úgy tartják, hogy a húsvéti tojásoknak jósló erejük van: ha nem teljesen teltek, akkor a hombár üres lesz abban az évben. Szerencsés az, akinek a tojásában két tojássárgája van: házasságra vagy eljegyzésre számíthat.
Oroszországban húsvéthétfőn piros tojásokat visznek a temetőbe a halottak tiszteletére. A hagyomány szerint úgy köszöntik a tavaszt, hogy fiatal lányok felmennek egy dombra, körbeülnek, az egyikük középre áll húsvéti tojásokkal és kaláccsal a kezében, majd elmond egy imát. Ukrajnában hasonlóan, mint az oroszoknál, a húsvéti napokon kimennek a temetőbe kaláccsal, borral és tojásokkal. A tojásokat átgurítják a sírokon a halottak tiszteletére. Majd eltemetik a földbe, vagy elfogyasztják a családtagok a helyszínen, esetleg a rászorultaknak adományozzák. A rokonok és szerelmesek festett és díszített tojásokat ajándékoznak egymásnak húsvét alkalmából.
Lengyelországban a díszítéshez befestik a tojásokat, és miután megszáradtak, viasszal rajzolnak rájuk. A befestett tojásokat céklalébe vagy ecetbe mártják, ezután eltávolítják a viaszt, és megmarad a színes minta a fehér tojáson. A legelterjedtebb motívumok az ágacska, fenyőfa, és forgó.
Németországban a gyerekeknek azt mondják, hogy a színes tojásokat a nyuszi hozza és rejti el, hogy ők majd megkeressék. A lányok tojásokat küldenek vőlegényüknek, melyekre szerelmes üzeneteket írnak. Szászországban, Bautzen város közelében, egy domb tetején lévő kápolnától nők és férfiak tojást dobnak le a domb lábánál lévő folyó felé. A víz mellett gyerekek várják a tojásokat, elkapják és megtöltik velük a zsákocskáikat.
Hollandiában húsvétkor tojást esznek egy bizonyos süteménnyel, amit a pékek kínálnak vásárlóiknak. A papoknak festett tojást kínálnak, a lányok a fiúknak adják, a zöldre festett tojásokat pedig a fűbe rejtik, hogy a gyerekek megkeressék. Franciaországban húsvét napjaiban festett tojásokat adnak egymásnak az emberek. Egy játékot is játszanak ebben az időszakban, ami abból áll, hogy elhelyeznek ferdén egy deszkát és mindenki legurítja rajta az általa hozott tojásokat. Akinek a tojása hozzáér egy másikéhoz, elnyeri azt, és azonnal megeszi. A játékhoz piros, sárga, zöld és lila színekre festett tojásokat használnak.
Bulgáriában az elmúlt évszázadokban a húsvéti tojások festése a kolostorokban élő apácák feladata volt. Különleges színeket használva, egyedi darabokat készítettek. Számos alkotást meg lehet csodálni az ország néprajzi múzeumaiban. Miután megfestették a tojást, kénsavba áztatott tollal rajzoltak rá, ami lemosta a festéket. Különböző leveleket is ragasztottak vagy kötöttek a fehér tojásokra, mielőtt a festékbe tették, ezeket száradás után távolították el.
Amerikában hagyományos húsvéti tojásvadászatot tartanak 1878 óta minden húsvéthétfőn Washingtonban. Romániában a vendégek a gazdának tojást vittek, megütögették vele és közben köszöntőt mondtak. A görögök azt a tojást, amit a tyúk először tojt nagypénteken, varázserejűnek tartották. A német hiedelem szerint, húsvét reggel egy tojáson átnézve meg lehet látni a benne táncoló bárányt.
Sok esetben jóslásra is használták: ha nagypéntek éjjelén feltörték, és egy pohár vízbe csurgatták, megmutatta, hogy milyen lesz a jövő évi termés. Volt, ahol a lányok tojáshéjat tettek a küszöbre húsvét előtti este, hogy megtudják, mi lesz a férjük foglalkozása. Már a kőkorban is az asszonyok tojást tartottak szülés közben a kezükben, hogy gyermeküket megvédjék a gonosz szellemektől.
