Nagyböjt negyedik vasárnapján, a déli régió ezer lelket számláló községébe, Ebedre, a Szent István-plébániatemplomba hívta meg ft. Borka Iván atya a hívő közösséget „Az üdvösség útja” című zenés áhítatra.
Nagyböjt negyedik vasárnapját a katolikus egyházban az öröm, vagy a rózsa vasárnapjának is nevezik. Ezen a napon a lelkiatya a nagyböjti lila színű viseletét, mely a bánatot jelképezi, felváltja rózsaszínű miseruhára. A népi hagyomány szerint hajdan a lányok, asszonyok is rózsaszínű kendőben, ruhában mentek a szentmisére ezen a vasárnapon.
A szentmise imái előrevetítik a húsvéti örömöt, a megváltás reményét, mely a nagyböjti időszakban vigasztalást és reményt hoz.
A XI. századra visszamenően ilyenkor a pápa aranyrózsát szentel, melyet előkelő és jámbor világi híveknek, kegyhelyeknek és intézményeknek adományoz.
A nagyböjti zenés lelki áhítatra a Hodek Zoltán vezette gitáros-énekes együttes érkezett. 2003-ban álltak először a közönség elé a szenvedéstörténetet feldolgozó darabbal. Azóta is újra előveszik az oratóriumot a böjti időszakban, bár a tagok felállása olykor változó. Ezúttal is a Felvidék különböző helyeiről érkeztek a zenészek és énekesek, hogy Borka Iván atya kérésére közvetítsék a keresztút történetét.
Kovács Gábor atya szövegíró és Sillye Jenő, a magyar evangelizációs zene megteremtője alkotta meg az oratóriumot 1977-ben. „A stációkhoz tartozó szöveget Kovács Gábor atya egyenként küldte el Sillye Jenőnek, hogy komponáljon hozzájuk zenét. Varjú Imre atya meghívására először Borsosberényben adták elő a mű elkészült részeit. A szonettkoszorú egyes részeit Darvas Iván mondta a zsúfolásig megtelt templomban” – olvasható a Magyar Kurír katolikus hírportál oldalán. A mű azóta a Kárpát-haza számos közösségének előadásában csendül fel a nagyböjti időben.
A Borka Iván atya vezette keresztúti elmélkedés zenés kíséretének megteremtői ez alkalommal a következők zenészek, énekesek voltak: Bab Anikó, Bencz Gabriella, Borka Dávid, Gulyás Hilda, Halász Péter, Hodek Zoltán és Morva Gulyás Anna.
A Felvidék közelebbi és távolabbi helyeiről érkezett a hívő közösség, akik a líra és a zene által hangolódtak rá Krisztus szenvedéstörténetére az ebedi templomban.
