Azzal, hogy tiltani akarták a himnuszunk eléneklését, és ehhez asszisztált a Most-Híd, azzal, hogy nem vihetjük be a DAC labdarúgó mérkőzésekre nemzeti zászlónkat, hogy oktatási intézményeinkben, a magyarok által lakott területek közhivatalaiban nem húzhatjuk fel a zászlórudakra trikolórunkat, azzal, hogy érvényben vannak a diszkriminatív Beneš-dekrétumok rendelkezései, gyakorlatilag az alkotmány preambuluma másodrendű polgárokká degradál minket – meglévő sebeink mellé egy újabbat is okoztak.
Nem feledhetjük soha, hogy kitelepítettek minket, és nem társ-nemzetként élünk és dolgozunk ebben az országban, miközben ezer éve közös a sorsunk, nem használhatjuk nyelvünket a hivatalokban, gazdasági- és infrastruktúra fejlesztés alig van régióinkban, az autonómia szitokszó a parlamentben.
Mindezekkel olyan sebeket ejtettek nemzeti közösségünk tagjain, amelyeket nehéz lesz begyógyítani.
Még fájóbb, hogy ezekhez szolgai módon asszisztál a Híd nevű lecsópárt.
A sebeket nem lehet egy himnusz-tiltó törvény módosításával kezelni. Gyógyszer kell az orvosláshoz! Az orvosság közösségünk megerősítéséhez pedig nem lehet más, mint az elmaradt jogköveteléseinkért való újbóli küzdelem megindítása!
Sokkal többet követelünk immár:
‒ területi autonómiát ott, ahol a magyarság tömbben él,
‒ társnemzetté válást,
‒ a magyar nyelv hivatalossá tételét a szlovák mellett,
‒ személyi elvű autonómiát a szórványterületeken,
‒ a Beneš-dekrétumok magyarokra és németekre vonatkozó részeinek eltörlését,
‒ a lakosságcsere és a deportálások áldozatainak kárpótlását,
‒ bocsánatkérést Malina Žák Hedvigtől,
‒ és nem utolsósorban, Esterházy János teljes rehabilitálását.
Mindezekből nem szabad engedni! Minden magyar támogatását kérjük ehhez, egy új egység keretében.
