Einstein egy alkalommal kijelentette, hogy ha kipusztulnak a méhek, az emberiség csak négy évvel éli túl az apró rovarok eltűnését. Hogy ez így van-e vagy sem, arról ugyan lehet, de nem érdemes vitatkozni, szomorú tény azonban, hogy a mézelő méhek pusztulása egyre komolyabb problémává válik, s már rég nem csak a méhészek, vagy a méz kedvelői számára okoz fejfájást.
A magyarországi és a szlovákiai méhészek is tömeges méhpusztulásról számolnak be a téli időszak után, egyes járásainkban a veszteség elérte a 90 százalékot is, s a híradások szerint ez a jelenség Európa-szerte tapasztalható. Ennek okairól, esetleges kivédéséről hangzott el egy nagyon tanulságos beszélgetés a TA3 műsorában Hanka Sekulovával, a fenntartható ökoszisztémák szlovákiai szakemberével.
A permakultúra elismert szakértőjeként (a permakultúra az emberi élőhelyek és mezőgazdasági rendszerek olyan kialakítása, mely a természetben zajló ökológiai folyamatokat utánozza, veszi mintául – a szerk. megjegyzése) elmondta, szomorúan tapasztalja, hogy azon a településen, ahol él, szintén sok méhész szembesült a szomorú ténnyel, hogy a méhei nem élték túl a telet. Mint elmondta, a méhek egyre inkább ki vannak téve olyan káros környezeti hatásoknak, melyekkel már nem képesek megbirkózni.
Abból kell kiindulnunk, hogy a méhek már évmilliókkal előttünk éltek a földön, teljesen önellátó módon, nem igényelve semmilyen gondoskodást. Az utóbbi években azonban a házi, vagy más néven mézelő méhek már nem képesek az ember segítsége nélkül áttelelni. Mindennek az okait keresve több tényezőt említett. Az egyik, hogy a méhek már rég elveszítették természetes élőhelyeiket, melyek valamikor a fák odvai voltak. Az eredeti otthonuk ugyanis az erdő volt, ma pedig kaptárakba zsúfolva élnek, jóval nagyobb sűrűségben, mint valaha a fák odvaiban.
A másik fő ok a változatos táplálék hiánya, földjeinken ugyanis a monokultúrás vetemények dominálnak, melyek, hogy teremjenek, vegyszeres kezelést igényelnek, permetezést, rovarölő szereket, melyek a méhekre nézve is megsemmisítő hatásúak. Ezek ugyanis olyan agresszív szerek, melyek a kártevő rovarok pusztítására szolgálnak, márpedig a méh is rovar. A kártevők elleni permetezés tehát elpusztítja a méheket is, melyek nektárt, virágport gyűjtenek a vegyszerezett növényekről. Mint mondta, idén mindenütt sárga tengert láthatunk magunk körül, végeláthatatlan repceföldeket. A repcét pedig évente több tízszer permetezik, tavasszal veszedelmes kártevője, az apró fekete repcefénybogár ellen, mely óriási károkat okoz a repcében, de ugyanakkor az ellene alkalmazott permet rendkívüli módon árt a méheknek is.
A méhek több millió éve élnek a földön, ám valaha jóval ellenállóbbak voltak, több és változatosabb táplálék állt a rendelkezésükre, s természetes módon szaporodtak. Ma különféle nemesített méhfajták vannak, hála az embernek, aki nagyobb mézhozamra, vagy éppen kevésbé támadó kedvű méhekre vágyott. S amire az ember vágyik, azt rendszerint el is éri, ám mindennek a természet megkéri az árát.
A méhek szerepe nem merül ki a mézhordásban, ennél sokkal fontosabb, hogy az élelmiszerlánc fontos részei azáltal, hogy beporozzák a fákat, a virágokat. Kevesen tudják, hogy a mézelő méh gazdasági haszonállatnak számít. Nemcsak mézet és egyéb produktumokat termel, hanem a mezőgazdasági termények legjelentősebb beporzója is, melyek az ember számára élelmiszerként szolgálnak.
Csaknem az összes gyümölcsfánk beporzását a rovarok, jelentős részben méhek végzik. Nem véletlen, hogy eleink a méheket a gyümölcsösökben helyezték el, de ugyanez vonatkozik zöldségfélékre is. Beporzás nélkül pedig nincs termés. E kis méhecskék szerepét azzal szokás érzékeltetni, hogy minden harmadik falatot, melyet fogyasztunk, a mézelő méheknek köszönhetünk.
Az emberi élelemként szolgáló mezőgazdasági terményeknek több mint 70 százaléka a mézelő méhek beporzásának köszönhetően hozza termését. A komoly méhveszteség már a kilencvenes évektől tapasztalható és a tudósok figyelmeztetnek rá, hogy néhány év múlva nagyon súlyossá válhat a helyzet. Felmerül a kérdés, hogy akkor miért nem történt semmi, vajon nem tudatosítottuk a veszélyt?
Az erre adott válaszában elmondta, ő azóta érzékeli ezt a komoly problémát, amióta beindult a nagyüzemi monokultúrás mezőgazdasági termesztés, a mezőgazdaságban túlsúlyba került a gépi munkavégzés, a kizsigerelt termőföldnek pedig ahhoz, hogy teremjen, agresszív vegyszerekre van szüksége. Közben pedig a méhekre egyáltalán nem gondolunk, sőt, gyakorlattá vált a termények betakarítás előtti kezelése is, ami azt jelenti, hogy az egész területet lepermetezik, hogy egyenletes, azonos időben történő beérést érjenek el a lehető legkisebb termésveszteséggel.
Az önkéntelenül adódó kérdésre, mi lesz, ha kihalnak a méhek, ki végzi majd a beporzást, vajon az emberek fognak kis ecsetekkel a méhek helyett szorgoskodni, azt a választ kaptuk, hogy Kína egy déli tartományában ez már realitás, ott már eltűntek a méhek, ezért kénytelenek kézi beporzáshoz folyamodni ecsettel és máshonnan pénzért vásárolt virágporral.
Természetesen a tudományt is foglalkoztatja a kérdés, amerikai, japán és orosz tudósok például robotméheket állítanak elő, ehelyett, hogy az élő méheinket óvnánk. Az utolsó, s a jelen helyzetben talán a legfontosabb kérdésre, vajon mit tehet az emberiség, és főleg mit tehet az egyén, mi, mindannyian a méhek életben tartása érdekében, kézenfekvő és egyáltalán nem kivitelezhetetlen megoldásokat ajánlott.
A méheknek változatos táplálékra van szükségük, hogy legyen mit enniük, mivel egyrészt a monokultúrás termesztésnek köszönhetően éheznek, a másik oldalon pedig korunk embere steril kerteket teremt a gondosan lekaszált, szép, de a méhek számára holt gyeppel, melyek semmilyen lehetőséget nem kínálnak a beporzóknak. De kaszáljuk a füves réteket is, úgy, hogy még véletlenül se virágozzon ott semmi.
Ha városban élünk, s akár csak egy kis erkélyünk van, már tehetünk valamit a méhek érdekében. A muskátli és más gyönyörű, de nem mézelő virágok helyett ültethetünk mézelő növényeket, olyanokat, melyeket felhasználhatunk a konyhában is. Nagyon alkalmasak erre a különféle fűszernövények, a citromfű, a menta, az orvosi zsálya, mezei kakukkfű. De az erkélyen is lehet termeszteni ribizlit, paradicsomot, mellyel nemcsak mi járunk jól, hanem a méhek is.
A lakótelepi közterületeken a díszfák helyett is ültethetők mézelő növények, gyümölcsfák, bogyós gyümölcsöt termő bokrok, ha pedig akár csak egy kis kertünk is van, a megoldás a steril gyepek helyett virágos rétet hagyni, mely sokkal kevesebb gondozást és öntözést igényel, mint a kényes gyepszőnyeg, permeteznünk pedig egyáltalán nem kell, ha megengedjük a természetnek, hogy megőrizze törékeny, de nagyon fontos egyensúlyát.
