Harminc év után újra a szülőfalujában mutatta be képeit Godány Sándor, aki műveivel bejárta a világot, mégis a hazai közönség előtt érzi magát igazán otthon.
Az Inovare Polgári Társulás szervezésében került sor a kétnapos juniális családi napra, amelyen pénteken egy tárlatmegnyitóra várták a község lakóit a helyi kultúrházban.
Szalay Erika, a társulás elnöke örömét fejezte ki a rendezvény kapcsán, hiszen bár szombaton a szórakozásé lesz a főszerep, de a pénteki fényképkiállítás üzenettel szolgált:
„Emlékeznünk kell a múltra, hogy legyen mit átadnunk az utánunk következő generációnak, mivel a múltunk az, amiből tanulhatunk, hogy a jövőnk szebb, bátrabb és felelősségteljesebb legyen.”
Kovács László történész kurátori beszámolójában méltatta a festőművész munkásságát, aki a szülőföld és a közösség életének meghatározó elemeit mutatja be alkotásain. A közösség szeretete és a magyarság megélése minden munkájában visszatér.
Művészi világlátása oly egyedi, hogy önálló kiállításait nem csak Európában, hanem több kontinensen is láthatta a közönség, köztük Sevillában, Malagában, Paraguayban, de Buenos Airesben is.
Fiatal kora óta csodálója a spanyol festészetnek és kitartó munkájának eredményeként festményeit két alkalommal Spanyolországban állították ki. A szocialista időkben az embert és a természetet akarta bemutatni az akkori kor és a politikai légkör szellemében.
A művész magáról elmondta, hogy gyerekkorában gyakran járta a természetet, figyelte az égboltot és a benne rejlő csodát. Elmerengett és rácsodálkozott a világra, ahogy minden gyerek szokta, amikor a fűben mászkál és először érzi annak finomságát és illatát. Mind Sárosfa, mind Csallóköz meghatározó szerepet játszott a gyerekkorában, az akkor átélt élmények beivódtak a tudatába és ezek gyakran megjelennek a képein is.
Noha jelenleg Ógellén él, hálás szívvel gondol vissza az itt eltöltött időre és lelkiekben sárosfainak tarja magát. Szabadidejében a szenvedélyének él, a természetet járja és fest.
Mint azt Sanyi bácsitól megtudtuk, az első nagyszabású sárosfai kiállítására 1989-ben került sor, amikor művészetével az erdélyi falurombolásra hívta fel a figyelmet. Az akkori demonstráló képeivel azt akarta bemutatni, hogy a természetnek az ember nem szabhat gátat. Most harminc év után újra a szívének kedves helyre jött egy kisebb kiállítással megmutatva, hogy habár az idő eltelt, az emberek ugyanolyan gyarlóak és az összefogás helyett a széthúzást választják.
A kurátori beszámolóban szó volt a törésekről, és Trianonról, amire pár napja emlékeztünk. A felvidéki magyarság a képei által betekintést nyer rettegett időkbe, amikor a politika és nem a józan ész szabta az irányt. A trianoni tragédiát a magyarság egy hatalmas törésként élte meg, amit festményén is megjelenít és általa tart tükröt a nézők elé.
Trianon egy fájó veszteség és a határon kívülre rekesztett magyarság állapotát lebegésként értelmezi. Erről a momentumról és a trianoni veszteségről szól az egyik képe, ami a Törés címet viseli.
A kiállítást Kovács Koppány zenés műsora tette élettelivé, aki a nemzeti összetartozás és a magyar megmaradás jegyében ismert költőinktől énekelt megzenésített dalokat.
A két napos juniális családi nap szombaton folytatódik a helyi sportpályán.
