Az Ipolysági Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium jó fél évtizede, 2013-ban ünnepelte alakulásának 100. évfordulóját. Büszkén mondhatjuk tehát, hogy a felvidéki magyar kisvárosok iskolái közül ez az egyik legrégibb ilyen jellegű intézmény.
Mint ahogyan arra is büszkék lehetünk, hogy az első Csehszlovák Köztársaság ideje alatt is megmaradt ez a középiskola azon kevés önálló magyar gimnáziumok egyikeként, melyeket a hatalom kénytelen volt megtűrni. Csak a második világháborút követően lehetett azt egy időre megsemmisíteni, amikor is a Szlovák Nemzeti Tanács Iskolaügyi Megbízotti Hivatalának 1623/45. számú, Kassán kelt rendeletével létrehoztak egy új intézetet, pontosabban 1945. március 1-jétől áttértek a szlovák nyelvű oktatásra. (Šahy, 1946. Výročná správa. Štátne gymnázium. 8.p.)
Az 1913-ban indult iskola 100. évfordulójára egy vaskos évkönyv is megjelent, melyben helyet kapott az iskolatörténeti összefoglaló is. Ez részben az én egykori kötetem (Csáky Károly: Nyolc évtized sorsfordulók tükrében (1913-1993) alapján készült, aminek magam is örültem, hiszen eddigi kutatómunkáim során gyakran foglalkoztam Ipolyság város iskolatörténetének egy-egy korszakával. Így több adatot közöltem a szóban forgó iskoláról is: megalakulásának körülményeiről, tanárairól, épületeiről. (Lásd még: Csáky K.: Ipolyság. Az Egyházi Alapiskola és Gimnázium. Komárom, 1995)
Mivel az iskolának a hosszú évtizedek során igen sok maturánsa volt, jó tudni, mikortól meddig és hol tevékenykedett az. Sajnos, a mai kiadványokban itt-ott megtévesztő adatokat is olvashatunk ezzel kapcsolatban. A Szlovák Kormányhivatal anyagi támogatásával megjelent, Ipolyság dióhéjban (Történelmi kalauz) című 2017-es kiadványban (Szerző: Márton István, olvasószerkesztő, illetve nyelvi lektor B. Szabó Márta) két épület kapcsán is írnak erről. Többek között az alábbiakat: „A Pénzügyi palota (1867-ből) 1914-ig eredeti küldetését teljesítette. 1914-1945 között magyar nyelvű gimnázium, mely 1944 decembere és 1945 márciusa között szovjet katonai kórházként szolgált.” (98.p.) Majd szemben a 99. oldalon a városháza (1888) kapcsán ezt olvassuk: „1888-1944 között a Városi Kaszinó és a közjegyzői iroda is itt kapott helyet. 1913-1919 között a gimnázium, 1945-1960 között hatósági irodák, 1960-1995 között 8-9 éves alapiskola, 1995-től egyházi iskola.”
Az első idézett részhez csak annyi hozzáfűznivalóm lenne, hogy 1867-ben még nem állt a „Pénzügyi palota“. Az épület csak 1900-ra lett kész, s a Pénzügyigazgatóság székelt benne. 1914-ben még nem működött itt a főgimnázium, csupán 1926-tól.
A másik idézetben több pontatlanság is akad. A városháza valóban 1888-ra lett kész, s mivel építését a Honti Kaszinó is támogatta, megkapta annak emeleti részét. Így lett ez az épület ennek az egyesületnek második otthona. De 1944-ig folyamatosan nem itt székelt, hiszen amikor megalakult Ipolyságon a gimnázium, a Honti Kaszinó összes helyiségét átengedte annak, neki pedig a Lengyel Szállóban lett az újabb otthona. Téves az az állítás is, hogy ez az épület „1913-1919 között a gimnázium”. Igaz, hogy a gimnázium fennmaradása ekkor problematikus volt, de a helyzete végül megoldódott, s egészen 1926-ig tovább működött itt. Hogy „1960-1995 között 8-9 éves alapiskola” működött itt, szintén nem fedi a valóságot. Jómagam 1966-ban lettem gimnazista (igaz, akkor Általános Műveltséget Nyújtó Középiskolának nevezték) Ipolyságon, s épp 50 éve, 1969-ben érettségiztem ebben az épületben, melyet ezt megelőzően már belakta az ötvenes években újraindult magyar gimnázium, s egészen 1981-ig folyt itt az oktatás. Utána egy kis ideig a magyar tannyelvű alapiskola alsó tagozatos osztályai kaptak helyet az épületben. A leromlott műemléképület felújítása csaknem egy évtizedig tartott. A belső felújítást 1992. augusztus végére fejeztek be, szeptemberben pedig beindult itt a Fegyverneki Ferenc Magyar Tannyelvű Egyházi Alapiskola, később pedig a Nyolcosztályos Gimnázium. Eme intézeteknek akkor az igazgatója voltam.
Sajnálom, hogy iskolatörténeti munkáim közül egy sem szerepel az említett kiadványhoz csatolt kis irodalomjegyzékben. Ám a pontosítást ezek mellőzésével is meg lehetett volna oldani, hisze a témát érintő adatok az intézet régi évkönyveiben is szerepelnek. Visszapillantás az intézet történetére címmel a gimnázium egykori jó nevű történelemtanára, a régészkedő dr. Horváth István írt egy tartalmas összefoglalót. Ez a Šahy-i Čsl. Állami Magyar Tannyelvű Reálgimnázium XIV. értesítőjében (Šahy, 1927) olvasható. A kezdetekről többek között így ír Horváth: „… a Honti Kaszinó pedig nagy önmegtagadással lemondva otthonáról, az ugyanazon épület (városháza – Cs.K. megj.) egész emeleti részét magában foglaló összes helyiségeit, sőt még bútorainak nagy részét is az iskola rendeltetésére bocsátotta“. (6.p.) A gimnázium másik épülete kapcsán pedig ezt olvassuk Horváth írásában: „A község a tulajdonát képező, volt pénzügyigazgatósági palotát haszonbér nélkül átengedte az intézetnek. A kormány pedig tekintélyes összeggel iskolai célra átalakíttatta., s 1926. október közepén már az átköltözés is megtörtént”. (14.p.)
Olvashatunk mindezekről Az ipolysági m. kir. állami gimnázium (VII-VIII. osztályban reálgimnázium) 1940-41-es Évkönyvében is, melyet Horváth István akkori megbízott igazgató szerkesztett. Az Intézetünk múltja című fejezetben ez áll: „1919 januárjában a cseh legionisták szállták meg az iskolát. E zavaros időkben, amikor Ipolyság és környéke hadszíntérré változott, az egymást felváltó katonai beszállásolások következtében, a szertárak elpusztultak. 1919 októberében a csehszlovák iskolai kormányzat az iskola újból való megnyitását megengedte. Azóta fokozatosan 8 osztályú reálgimnáziummá épült ki. A magyar társadalom most még fokozottabban támogatta iskoláját. Újból életre keltette a Segítő Egyesületet, Segélykönyvtárt és Diákasztalt (menzát) létesített; most érezte csak igazán, milyen kincse magyar iskolája. A környékbeli falusi magyarság is átérezte ezt, és mindig adott annyi növendéket az intézetnek, hogy élete biztosítva volt. Evvel kapcsolatban újból a legnagyobb elismeréssel kell megemlítenünk Ipolyság nagyközség példás áldozatkészségét, mellyel a pénzügyigazgatóság céljaira emelt községi épületet 1926-ban ingyen átengedte a reálgimnázium céljaira. Ezt az épületet foglalja el iskolánk a mai napig.” (10.p.)
