Katartikus élmény volt bizonyára sokaknak a Szent István-napi ünnep előestéjén Esztergomban a Csíksomlyói passió c. előadás.
Az előadás helyszíne, a bazilika előtti tér, a darabba beleillő Nagyboldogasszony szobra, a harangok óránkénti megszólalása, a tiszta égbolt, a szervezők figyelme, s az Isten adta gyönyörű idő mind-mind hozzájárult ahhoz, hogy a sok ezer néző méltó körülmények között nézhesse végig a passió bibliai történetét. Lehet, hogy a szervezők általi ülőhely regisztrálás még több ezer embert fosztott meg a színházi élménytől, de utólag be kell ismerni, hogy a kellemes lelki élmény miatt ezt meg kellett tenniük a szervezőknek.
A Magyar Nemzeti Táncegyüttes és a Nemzeti Színház szabadtéri előadása felejthetetlen élményt jelentett a nézőknek. A végig bibliai szöveggel átitatott, és a táncbetétekkel variált mondandó, Berecz András mese betétjei, nemcsak Krisztus stációinak fájdalmát mutatta be, de szinte minden jelenetben mintegy „arcul csapva”, észhez és szívhez szólva üzente: a hitélet megújítása, a szeretet hatalma menthet meg bennünket a pusztulástól.
Az anyai fájdalom, a sátán örök jelenléte, a Júdások hamis csókja, a „feszítsd meg” jelmondatok sajnos mindennapjainknak is jellemzői. Mert most is gyakran ezt tapasztaljuk. Krisztus meghalt értünk a keresztfán, de mindig velünk van. A Barrabást éltetők ellene fordultak, de a bűnösök – Pilátus, Júdás, a latrok – valamennyien megbűnhődtek. Megölte őket a lelkiismeretük. Az előadás mintegy felkiáltójelként üzent:
Ember térj meg, mert hit nélkül elveszel!
Vidnyánszky Attila rendező a sajtótájékoztatón elmondta: az volt a célja, hogy a néző az alkotókkal együtt élje meg a krisztusi szenvedéstörténetet. Mint fogalmazott, ez személyes történet mindenki számára, ugyanakkor egy ilyen előadás az együvé tartozást is hirdeti. A művészek és a közönség egy közösséggé válhat az előadás által.
„Fontosnak tartottam mindkét helyszínen, hogy helyi fiatalokat is bevonjunk a produkcióba, akik így magukénak érezhették az előadást” – mondta, hangsúlyozva: az pedig különösen lényeges, hogy tavaly rengeteg erdélyi, idén pedig – a szlovák határ közelsége miatt – sok felvidéki néző is látta a Csíksomlyói passiót, amely így a magyarság összetartozásának szimbóluma lett.”
Ezt erősítette meg a kenyérosztás is, és a Boldogasszony Anyánk éneke az előadás végén.
Az előadásban felvidéki táncosok ugyancsak szerepeltek, de a nézők között is több százan élvezhették az előadást a Duna bal partjáról is.
