Garampáld, ez a Garam menti, a Szikince patak partján található parányi falu (az Érsekújvári járásban) a kurta szoknyás tájegység egyik értéket hordozó és élni akaró települése, a maga állandóan csökkenő létszámú, jelenleg 225 lakosával.
Az írásos emlékek szerint 1135-ben már a Hont-Pázmány nemzetség birtoka volt.
A régészeti leletek tanúsága szerint területén a kőkorszak óta éltek emberek. A falu honfoglalás kori temetőjét is feltárták. A trianoni trauma és a világháborúk az itt élőket is megtépázták, ennek ellenére lélekben bár összetörve, de mindig talpra állt a megmaradt lakosság nagy része. A beneši dekrétumok következtében tizenkét magyar családot, 67 személyt deportáltak csehországi kényszermunkára.
A szocialista idők padlást söprő politikája nem csak a vagyonos embereket rabolta ki, a háború után elvették önkormányzatiságát is, a szomszéd faluhoz, Kisgyarmathoz csatolták. A hetvenes években bezárták kisiskoláját, majd a nyolcvanas évek végén a tiltakozás ellenére az óvodáját is becsukták. A gyerekeket a szomszéd faluba hordták óvodába. Így van ez ma is, de ma már csak egy kis óvodást utaztatnak naponta a szomszéd községbe.
Ezerkilencszázkilencvenben ugyan a község visszaszerezte az önállóságát, de akkora már a falu lakosságának nagy részét, főleg a fiatalokat beszippantotta a párkányi papírgyár és a kisvárosi panelházak. Elárvultak az egykori nagy gazdaporták, s mára az egykori 5-600 lakosról 222-re zsugorodott a lakosság létszáma. Gyermek alig születik, évente egy-kettő.
S hogy még mindig a negatívumokat soroljam, a kilencvenes években becsukott a helyi vendéglő is (ami már tényleg vészjelzés egy faluban), idén pedig a JEDNOTA Fogyasztási Szövetkezet is úgy döntött, nem tartja fenn itteni boltját. Igaz, most nyitott üzletet egy fiatal vállalkozó, s így a mindennapi kenyérvásárlás szerencsére megoldott.
S hogy mindezek ellenére is élni akar ez a falu, arról Góra Mónika polgármesterrel beszélgettem, annak apropóján is, hogy idén a Szikince Fesztiválon átadták a csaknem 90 ezer euróból felújított közösségi házat, melyben egy korszerű kultúrház és a helyi önkormányzat kapott helyet. Az épület valaha tűzoltótorony volt, a felújításig is itt tartották a kulturális rendezvényeket, s két irodahelyisége volt itt az önkormányzatnak.
A Szikince Fesztivál rendezését tíz évvel ezelőtt még 5-6 falu vállalta, mára ez is három kicsiny település ( Zalaba, Kisgyarmat és Páld) önálló rendezvénye lett. Góra Mónika polgármester faluja új fejezetét 1990-től számítja. Már elődje, Kiss Tibor mérnök is élesztgette a falu hagyományait, akkor pezsdült fel a kulturális élet is a faluban. Előkerültek a régi szokások, a népviseletek, melyeket Góra Mónika 2012-ben már Budapesten, a Polgárok Házában is bemutatott.
Góra Mónika 2006 óta áll a falu élén, ez a negyedik választási időszaka. Lokálpatriotizmusa, szülőfaluja iránti tisztelete, szeretete erősíti abban, hogy a népesség fogyása ellenére se adja fel hitét, terveit. Elvállalta a Csemadok elnöki tisztségét, az MKP vezetését, (járási elnökségi tag is), s az első négy évben 75%-os bérért dolgozott, még hétvégeken is, ha kellett.
Évente 5-6 projektet, pályázatot ír, de volt már uniós pályázata is, amelyből 2009-ben felújították a temető kerítését, és a faluszépítési akcióba fektette, mely a kultúrház melletti park és gyermekjátszótér megvalósítását eredményezte.
A szabadtéri színpadot ugyan „ajándékba kapta” a Szikince Fesztivál szervezéséért 2010-ben, de azóta évente itt lépnek fel a helyi tehetségek, (országos mesemondó kisiskolásuk is van) köztük a Kikelet néptánccsoport, melyet a helyi Csókás házaspár vezet.
Góra Mónika büszkén említi, hogy ez év nyarára, a Szikince Fesztivál időpontjára sikerült egy nagyon korszerű felújított irodaházat és kultúrházat megépíteni, zömmel saját eszközökből, illetve hitelből. A siker titkaként könyveli el azt is, hogy minden munkával kisvállalkozókat bíztak meg. Itt kapott helyet nagyon kellemes környezetben a helyi könyvtár (sajnos sok faluban errefelé inkább bezárták a könyvtárakat), s természetesen a kultúrterem, a későbbiekben pedig egy konyhát is létesítenek.
A nyári kézműves táborokat, melyeket ő szervezett, idén szüneteltették, de ha lesz rá igény, a jövőben újra megszervezik. A polgármester hite továbbra is töretlen, meggyőződése, hogy érdemes a falu fejlesztésbe befektetni, reményei szerint e gyönyörű földrajzi fekvésű település kitűnő földjeivel, szőlőgazdaságával idővel vonzó lesz majd a csendre, nyugalomra, természeti szépségre, gazdálkodásra vágyó családok, fiatalok számára.
