A putnoki Gömöri Múzeum Holló László Galériájában 25 évvel ezelőtt nyílt meg az első tárlat. E jubileumon a galéria időszakos kiállítótermében Tuzáné Mák Zsuzsanna gömöri kerámia- és szőttesgyűjteményét hozta napfényre, hogy másnak is öröme teljék benne.
A szeptember 23-i megnyitón a vendégeket és a szép számban megjelent érdeklődő közönséget Zsuponyóné Ujváry Mária múzeumigazgató köszöntötte. Üdvözlő szavakat Ríz Gábor Magyarország országgyűlési képviselője mondott.
Ríz Gábor kifejtette, hogy a putnokiak számára nagyon fontos, hogy van itt egy negyedszázados galéria, ez az itt élők lelkiismerete, egy háza a gömörségnek, az itt alkotóknak, ahol időszakosan vagy állandó jelleggel meg tudnak jelenni.
„Egy találkozási ponton vagyunk itt azokkal a befogadókkal, gyerekekkel, családtagokkal, akiknek van miért ide eljönni, hogy tovább gondozzuk és átadjuk az élő örökséget. A most kiállított szőttesek és kerámiák azt az információt hordozzák, amit őseink rajta hagytak. A használati tárgyak alakot öltöttek, mert ki-ki belevitte a lelkét, a bánatát, az örömét, az életének a történéseit, s ez ott van a motívumokban, az anyagában, a formájában, s mindabban, ami hozzá tartozik” – mondta Ríz Gábor.
Tuzáné Mák Zsuzsanna gyűjtőt, értékmentőt már középiskolás korától elkezdte érdekelni a néprajz, s a népi kerámia szerelmese lett.
Tanulmányait Debrecenben végezte, ahol egyetemi tanára az az Újváry Zoltán volt, aki alapítója volt a Gömöri Múzeumnak. 1995 óta magyar-történelem-filozófia szakos mesterpedagógus az ózdi József Attila Gimnáziumban.
A gömöri kerámiákat 15 éve gyűjti. Az első gyűjtése Süvétéről származott, aminek a színvilága, motívumkincse, stílusirányzata magával ragadta. Felvette a kapcsolatot az utolsó gömöri fazekassal, Szarka Ferenccel, akihez azóta is jár látogatóba.
Középiskolás tanárként több fórumon is elismerték már munkásságát, tanítványaival hagyományőrző szakkör keretében rendszeresen látogatja a Felvidéket. Így kerültek kapcsolatba Ladóczki Vilmos bőrművessel, magángyűjtővel, aki Egyházasbáston működtet tájházat.
Az ünnepi tárlatot Ladóczki Vilmos Gömör-Nógrád magángyűjtője segített berendezni. Megnyitó beszédében kiemelte, hogy
ritka gyűjtési területről, a század elői szecesszió világából származó egyedi gyöngyszemek tárulnak a látogatók elé.
„Itt irányt kaphatnak az emberek, hogy a gömöri kerámiát ne csak a tejes edényekhez, főzőfazékhoz és a gyertyamártóhoz kössék, hanem azokhoz a dísztárgyakhoz is, amelyeknek ma már a nevét se tudjuk. Ilyen a dohánytartó, a csobolyó, a kis kulacsok, pálinkás butellák, hérészes edények, amelyek mind-mind egyedi alkotások” – mondta Ladóczki. Hozzátette, hogy az alkotásokon megjelennek a szecessziós és a népi barokk motívumok, valamint a keleti jelképek is a Raffay-manufaktúra által.
„Egykor az alkotni vágyás nem úgy jött, hogy én pénzt akarok keresni, ezek mögött a tárgyak mögött nagy szellemiség van. S majd aztán alakult ki, hogy a gömöri családok megtalálják benne a kis gyarapodásukat. Mindig el szoktam mondani, hogy a régi tárgyaknak lelkük van. Ezek a tárgyak nekünk gömörieknek, nógrádiaknak azért mondanak sokat, mert az őseink hagyatéka előtt állunk. Zsuzsa mindezt nem csak a maga kedvteléséből kezdte el gyűjteni, s nemcsak a saját örömére, hanem szándékosan, hogy ezt napvilágra hozza, kiállítsa. Ezzel teret ad annak, hogy megismerjék az emberek, akik már nem mindennap találkozhatnak ezekkel a tárgyakkal” – fejtette ki Ladóczki Vilmos.
A diákokkal a valós értékek útján a jövőben is kincseket gyűjtenek majd, s tervezik, hogy Deresk, Süvéte, Kiéte, Melléte, Gömör fazekas falvakat fel is dolgozzák.
„Úgy gondolom, hogy a múltnak a kincseit, ezeket a motívumokat akár divatban, ruhákon is vissza lehet hozni a mai korba is. S bízom abban is, hogy fazekasok is lesznek, akik megújítják ezt a hagyományt, s úgy mint régen, apáról fiúra, anyáról leányra száll tovább a megörökölt tudás” – nyilatkozta Tuzáné Mák Zsuzsanna, akinek az a hitvallása, hogy az értékeink mindig értékek maradnak, s a mesterek maradandót alkottak a jövő generációjának, s a tárgyaknak üzenetértéke van.
A gyűjtemény darabjai ritkák és nehezen felgyűjthetőek. Fehér agyagból készültek, amely eléggé porózus, könnyen törik. S nem tömeggyártásról van szó, mint a keménycserép-gyárak esetében.
Nagyon jó meglátás és hozzáértés kell hozzá, hogy felismerjék az értékeset, sokszor a régiségkereskedők sem látják meg azt, amit egy-egy ilyen edényben meg kell találni. Mint Zsuzsanna mondja, minden edény mesélni tudna, s ő maga is igyekezett felkutatni az eredetüket, feltérképezni a családi manufaktúrákat, megkeresni bennük az alkotók egyéniségét, másféleségét.
A gyűjtési munka mögött nagyon nagy tudatosság, a közvetítés szerepe rejlik.
Gyűjtési területe a történelmi Gömör vármegye egykori fazekas falvainak népi anyaga. Több érdekes, ritka darab is szerepel a gyűjteményében: drótozott gömöri lábas, mellétei gyerekitató, pálinkás készletek, s a népi szecesszió jegyeit mutató kínálók. A gyűjtés részét képezik a gömöri hímzések a dísztörülközőkön, surcokon, azsúrozott konyharuhákon, melyek bemutatása jól kiegészíti és egységessé teszi a tárlatot.
A rendezvény a Múzeumok Őszi Fesztiválja keretében valósult meg.
