Hosszú évek óta a Gömör-Kishonti Vásár egyik fő attrakciója a gyümölcs- és zöldségkiállítás, amelyet a Gömöri Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kamara, a Szlovákiai Kertészkedők Szövetségének Rimaszombati Járási Bizottsága és Rimaszombat szervez, s ma és holnap látható a Rimaszombati Városi Művelődési Központban, illetve az előtte levő téren. Bár az idei év nem nagyon kedvezett a kiskerteknek, a végeredményen ez nem nagyon látszik.
A kezdetekkor a kiállítás kizárólag gyümölcsökre és zöldségekre korlátozódott, később megjelentek a méhészeti termékek, a mezőgazdasági gépek, a kisállatok, ahogy a dísznövények is. A hagyományos hobbikertészek és kistermelők mellett a nagyvállalatok is, de nem hiányozhat a Műszaki, Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakközépiskola sem.
Az iskola 135 éves múltra tekinthet vissza, igaz, amióta a rendszerváltás óta alapjaiban számolták fel a mezőgazdaságot a régióban, az iskola is keresi a helyét a piacon. A szocializmus évei alatt híres szövetkezetek, állami birtokok működtek a régióban, a sőregi vagy a korláti gyümölcsészet messze földön híres volt, mára viszont rég belepte az egykori gyümölcsösöket a gaz. Inkább vásároljuk a Kínából, Brazíliából, Lengyelországból érkező félérett, ízetlen gyümölcsöt és zöldséget, s bizony sokszor behunyt szemmel nem könnyű megállapítani, hogy paradicsomba vagy dinnyébe haraptunk-e bele.
De eszembe jut az alig egy hete az egyik hipermarketben vásárolt sárgarépa, amely mára teljesen megfeketedett. Arról most ne is beszéljünk, hogy ezek a szövetkezetek munkát és megélhetést biztosítottak az alacsonyabb végzettséggel rendelkezőknek is, így a romák jelentős része is megtalálta a maga számításait.
A kiállítás szervezői demokratikus viszonyokat biztosítanak minden kiállítani vágyónak, így elfér egymás mellett az ebből élő vállalkozó, a nagytermelő, a kistermelő, ahogy a hobbikertész is.
A mezőgazdasági termelés alfája és omegája az időjárás, amely bőven keresztülhúzhatja a számításokat, s bizony nem könnyű állandó stresszben élni. Manapság a globális felmelegedés is egyre inkább érezteti a hatását tájainkon is, de például a vadpolitika következtében a vaddisznók, őzek, nyulak is mind nagyobb károkat okoznak.
Ahogy a Jánosiban harmadik éve kistermeléssel foglalkozó Hosszúréti László megjegyzi, először attól féltek, hogy majd meglopják a bekerítetlenül álló telepüket, de most már inkább a négylábú kártevőktől tartanak. Az őzek, a nyulak, sőt a vaddisznók is komoly károkat okoztak, mivel a sárgarépa mellett még a csemegekukoricát is megdézsmálták. S bár annak idején sok-sok félelemmel vágtak bele a zöldségtermesztésbe, mára már egyre keresettebbek a helyi piacon, a vevők ugyanis a minőségért hajlandók áldozni is.
De visszatérve az idei időjárásra, Farsang István kiskertész, a kiállítás egyik mozgatórúgója, röviden csak annyit válaszol a kérdésemre: ritka rossz volt, májusban szinte végig esett az eső, majd jött a szárazság. Függetlenül ettől nem panaszkodhat, a ma már nyugdíjas hobbikertész apátipusztai 5 áras kiskertjében 140 fajta zöldséget próbált ki az idén, köztük a tájainkon teljesen ismeretlen fajtákat.
Amikor megállok az asztalánál, egy lilás, apró bogyós gyümölccsel kínál. Kissé savanykás, de érdekes ízű, kiderül, hogy nincs is magyar és szlovák neve, ráadásul nem is gyümölcs, hanem zöldség. Miközben még ízlelgetem a kissé fanyar ízű bogyót, Farsang István egy meztelen csigát fedez fel a mángold levelei között. Gyorsan eltávolítja, s közben büszkén jegyzi meg, hogy először sikerült mind a fehér, mind a sárga, mind a vörös mángoldot kitermelnie, ahogy a sárgarépákból is találunk bőséges választékot, színben és nagyságban is. De termett földimogyorója, földicseresznyéje, új-zélandi spenótja és sok-sokfajta tök is. Bár a fügetöknek nagyon nem kedvezett az idei év, s miután büszkén megjegyzem, hogy az enyémek idén az övénél szebbek, mérgesen meg is jegyzi: s miért nem hoztad el kiállítani?
A legtöbb fajta magját internetről szerzi be, s minden évben kíváncsian várja, hogyan bírják ezek az új fajták a gömöri földet és éghajlati viszonyokat. De az idén a legbüszkébb mégis a banánjára, amely ugyan még zöld, de ha semmi sem jön közbe, minden esély megvan rá, hogy beérik. Meglepődve veszem tudomásul, hogy a banán egyszikű, lágyszárú növény, amely életében csak egyszer hoz termést, miután 30-35 levelet növeszt, aztán elpusztul.
„Ennek a példánynak már a nagyanyja is termett, az anyja meddőn pusztult el, de már itt vannak a fiatal hajtások, jövőre ők pótolják az anyjukat” – mondja Farsang István, s büszkén pózol a banán társaságában. Miután megtudják, hogy újságíró vagyok, többen is invitálnak, nézzem meg az ő termékeiket is, egyikük afrikai almákkal dicsekszik, s mint hozzáteszi, darabja négy euróba kerül a piacon.
Évek óta vannak a régió termelői mellett magyarországi vendégeik is, Egerből és Hajdúböszörményből is elhozzák az idei bemutatni valót, de az utóbbi években a méhészek és állattartók is eljönnek, s mint kiderül, sok-sok mai gyerek számára már egy-egy juh, kecske megkülönböztetése is komoly gondot okoz. A kiállítás viszont tele van diákokkal, s talán akad köztük néhány, aki majd fantáziát lát abban, hogy a számítógépe helyett a kiskertet válassza, vagy nyulat, kecskét tartson.
A kiállítás ma este hatig, illetve holnap délig tekinthető meg.
