Pár éve kezdték Jánosiban a zöldségtermesztést, s már megkapták a Gömör-kishonti regionális termék védjegyet. Családi vállalkozásként fogtak hozzá, s bár mindig szükséges a segéderő, a munka dandárját ők maguk végzik. Munka pedig akad bőven, hiszen az ültetéstől a gondozáson át az eladásig mindent maguk végeznek.
S mint tudjuk, a mezőgazdaság nem kis részben függ az időjárás kegyeitől is. Nemcsak ők, hanem sokszor a palánták is stressz alatt fejlődnek, de amikor szüretelésre kerül sor, megvan a napi sikerélmény is. „Mivel csak saját terméket árulunk, előfordul, hogy sorban állnak a vevők a kapu előtt, s már reggel hat órakor Messengeren küldik a megrendelést” – mondja mosolyogva Hosszúréti László, aki ugyan szobafestőnek tanult, de mivel a családtól nem állt távol a mezőgazdaság és a kertészkedés, hiszen az apósa is ezzel foglalkozik, három éve úgy döntöttek, hogy bérbe veszik az egykor nagyon jól működő, de az elmúlt évek alatt teljesen elhanyagolt és elgazosodott egykori kertészet területét, s ismét életet lehelnek az ott található fóliákba.
Alig pár évtizeddel ezelőtt a régió lakosságának zöme mezőgazdaságból és állattenyésztésből élt a Rimaszombatban és Füleken található többnyire élelmiszeripari cégek mellett, mára viszont mindez a múlté. A nagyipari vállalatokat (sörgyár, cukorgyár, konzervgyár, malom) a bársonyos forradalomnak nevezett szabad rablás során leépítették, majd megszüntették, némelyiknek még a nyomait is eltüntették, a helyükre pedig sorra települtek be a hipermarketek, amelyek viszont a kistermelőket számolták fel.
Ameddig a szem ellát… (Fotó: Juhász Dósa János)
Ma alig van vállalkozó Gömörben, aki állattenyésztéssel vagy zöldségtermesztéssel foglalkozna, Hosszúréti László ma nem is nagyon tud olyanról a közelben, aki zöldséget termelne. A hipermarketekkel nem lehet tartani a versenyt, s a fogyasztók többségét ma az sem zavarja, hogy az ott árult zöldségnek és gyümölcsnek nincs íze, s harmadnapra megrohad. Ezek a zöldségek földet sosem láttak, a gyümölcsféléket pedig félkészen szedik le. Eszembe jut, hogy az egyik hipermarketben begyűjtött friss, idei sárgarépám harmadnapra teljesen megfeketedett.
Hosszúréti László bízva magában és kitartásában, belevágott, s eddig nem bánta meg. Ugyan a telei többnyire csendesek, de márciustól októberig hajnaltól késő estig kinn van a kertészetben. „Már márciusban elkezdődik a fóliasátrak rendbetétele, az öt egykori fóliasátorból kettőt használunk. Nem is volt olyan egyszerű a fóliát beszerezni hozzá” – mondja a gazda, Szlovákiában ugyanis ekkora méretű fóliát nem is gyártanak, így Kecskeméten kellett beszerezni a 9 x 125 méteres fóliasátorra szükséges anyagot.
Fotó: Juhász Dósa János
„Ez úgy 5-6 évig eltart” – teszi hozzá. A két fóliasátorban paprikát, paradicsomot és sárgadinnyét termesztenek. „Kettős kötözést alkalmazunk, valamint csepegtető öntözést. Van egy kút, amely a rendelkezésükre áll, de szeretnék idővel kihasználni a közelben folyó Rimát is. Két évig tartott, amíg sikerült kitisztítanunk az évek óta elhanyagolt területet, s a másik három fóliasátorban zöldséget, karfiolt, káposztát és uborkát termelünk, de a sátrak mellett található területen burgonyát is. Az első években főleg a tavaszi karfiolra és káposztára specializálódtunk, de rájöttünk, érdemes foglalkozni az ősziekkel is, így ki lehet húzni az idényt” – értékeli az elmúlt éveket Hosszúréti László, majd elmondja azt is, hogy a palántákat úgy rendelik, ugyanis helyben nincs lehetőség azok előállítására.
Ezekben a fóliasátrakban, amikor odakint hideg van, bent is hideg van, amikor pedig odakint tombol a nyár, a sátorban is szinte kibírhatatlan a hőség, s bár a nyár közepén járunk, a napokban, amikor reggelente 10 fok alá süllyedt a hőmérő higanyszála, bizony be kellett az ajtókat is zárni.
Fotó: Juhász Dósa János
Nem volt egyszerű az indulás, szerencsére sokat segített a Baross pályázat révén szerzett támogatás, melyből több új gépet is be tudtak szerezni, s a csepegtetős öntözéses rendszert kiépíteni. Pályáztak Szlovákiában is, de egyelőre még választ sem kaptak a pályázatukra. Tavaly elnyerték a Gömör-kishonti regionális termék védjegyet, amely által több helyen megismerték őket.
Kezdetben nagykereskedelmi forgalomba helyezték el a termékeiket, ma viszont már maguk forgalmazzák a napi friss zöldséget. Az idén reklámra is költöttek, több molinót is kihelyeztek a környéken, aminek meg is lett az eredménye, az emberek ugyanis egyre inkább a minőségi terméket választják, márpedig a náluk termesztett zöldségek ízét össze sem lehet hasonlítani azzal, amit a hipermarketekben árulnak.
Beszélgetésünk közben megérkezik a feleség és a fiú is, akik szintén besegítenek az eladásba. A Rimaszombatban harmadikos gimnazista fiú épp a friss árut hordja szét a környékbeli boltokba, hiszen egyre több a rendszeres megrendelőjük, míg a feleség főleg a papírmunkát idézi.
Fotó: Juhász Dósa János
A fiú állatorvosnak készül, jövőre Kassára felvételizik majd. De addig is iskolaidőben a délutánjai többségét a kertészetben tölti, ahol állatokkal is találkozhat, a gazda ugyanis mérgesen jegyzi meg, hogy egyre több a négylábú látogatójuk, őzek, vaddisznók, nyulak. A petrezselyem és a sárgarépa egy részét a nyulak vámolták meg, míg a burgonyában a vaddisznó tett kárt.
Az igények felmérése után az ősziek mellett jövőre szeretnének csemegekukoricát is termelni. „Tavaly és eddig az idén is elégedettek lehetünk, de a mezőgazdaságban nagyon sok minden függ az időjárástól, ezért állandóan stresszben élünk a palántákkal együtt” – mosolyog Hosszúréti László, miközben megcsörren a telefonja, épp újabb megrendelés érkezett.
„Nem tudom, hogyan osztom el a mai paradicsomot, ugyanis senki sem hiszi el, hogy csak saját terméket árulunk, s ha kifogy, nem fordulunk máshová, hogy a hiányzó mennyiséget begyűjtsük.” De amíg nagyobb a kereslet, mint a kínálat, nincs különösebb okuk panaszra.
