Czenthe Zoltán építészmérnök, Gömör-kutató végakarátank megfelelően szülőföldjén, Tornalján lelt végső nyugalomra. Temetésére szombaton, a református templomban tartott gyászistentisztelet után a családi sírkertben kialakított emlékhelyen került sor.
Dr. Czenthe Zoltán 90 éves korában, 2019. augusztus 6-án kedden hajnalban a budai Irgalmasrendi Kórházban hunyt el. Búcsúztatóját Budapesten szeptember 7-én 11 órakor a Hazatérés református templomban tartották. Temetésére szeptember 21-én 14 órakor a tornaljai református templomban, majd a református temető családi sírkertjében gyűltek össze.
A gyászistentiszteleten Fazekas Ágnes helyi református lelkész hirdette az igét a tálentumokról szóló bibliai rész alapján. Visszatekintett Czenthe Zoltán földi útjára, kiemelte, Tornaljáról indult az élete, ahol lánytestvérével együtt nőtt fel.
„Isten őt is megajándékozta tálentumokkal, adta elsősorban számára a hitnek és a reménységnek a tálentumát, amely bizonyára a hívő szülők szívén keresztül áradt a lelkébe. Az Istenbe vetett hit adott neki erőt, amikor a második világháború után kitelepítették az egész családot Tornaljáról. Ez az hit vigasztalta akkor is, miután a Pitloffy-Szabó Zsuzsannával kötött házasságukból született három gyermekük közül 1988 februárjában Béla fiukat elveszítették. S ez a hit adott erőt, hogy tovább gyümölcsöztesse a tálentumokat, melyeket Istentől kapott, mint tervező, szakmérnök, s később mint lelkes kutatója őshazájának, Gömörnek”– emlékeztetett Fazekas Ágnes.
Vallotta, hogy a nehézségek, küzdelmek és megpróbáltatások ellenében az élet legkülönbözőbb területein, eseményekben gazdag életpályán növekvő rangot, sikereket, sok jó barátot, kedves rokonságot és szép családot adott neki a mindenható Isten.
Tornalja város díszpolgárától a templomban Szögedi Anna, Tornalja polgármester búcsúzott. Kifejtette, Czenthe Zoltánt eltéphetetlen kötelékek fűzték a városhoz, ehhez a tájhoz.
„Szerette ezt a várost és az itt élő embereket, akik közül csodálatos portréfotóival sokakat az örökkévalóságba emelt. Ilyen fotókat csak az készíthet, aki szereti az embert, s az cserébe megnyitja előtte a lelkét. Meg tudta szólítani a gömöri embereket. Amit ő nem tudott Tornaljáról és Gömörről, azt talán nem is érdemes tudni” – hívta fel a figyelmet a polgármester Czenthe Zoltán emberi és szakmai nagyságára.
A végtisztességre egybegyűlt gyászoló keresztyén gyülekezet a református templomból harangszó kíséretében a szomszédos református temetőbe, a családi sírkerthez vonult. Ott a temetés napjára Czenthe Zoltán végakarata szerint egy hatalmas követ helyeztek el a XVI-XX. századig Tornalján élt, az ősi temetőkertben nyugvó centeházi Czenthék emlékére. Erre került a László Ottó hanvai kovácsmester munkáját dicsérő urnatartó. Az urnát Czenthe Zoltán hamvaival gyermekei, Miklós és Orsolya helyezték el.
A temetőben B. Kovács Istán gömörológus mondott emlékező beszédet. „Elment a gömöri haza egyik leghűségesebb, legelkötelezettebb híve. Együtt van már azokkal, akik ott sorakoznak a Gömöri Atlantisz első kötetében” – mondta. Emlékeztetett, hogy Czenthe Zoltán ragaszkodását a bölcsőhöz sokféleképpen kimutatta. Hálát adott az úrnak a sokoldalú szolgálatáért. B. Kovács István úgy véli, Tornalja lehetne az a hely, ahol a Czenthe Zoltán által gyűjtött nem mindennapi hagyaték állandó kiállításon elhelyezésre kerülhetne. Kifejtette, Czenthe Zoltán Gömöri vallomások című írásának helyet kellene kapnia a tananyagokban is.
„Családjával, a mellette mindig példamutató módon kitartó feleségével, Zsuzsával, gyermekeivel, Miklóssal és Orsolyával és a fájdalmasan fiatalon elhunyt Bélával rendszeresen felkereste, bejárta azokat a helyeket, ahová ősei sorsa kötődött, kivált pedig a török korban elpusztult Centeháza határát” – mondta B. Kovács.
Majd Czenthe Miklós megemlékezett Rakottyásról, mely balogvölgyi településnek szintén díszpolgára volt édesapja. Hiszen Centeháza – Centerét, Centetető és a Centehegy valahol azon a tájon terült el.
„A sok szép elhangzott gondolathoz nehéz bármit hozzátenni. Apunak két dolog volt fontos, hűséges gömörinek, igaz magyarnak lenni. Ha odafentről néz bennünket, most örül és mosolyog azon, hogy mindkét Gömör vármegye most itt összeölelődött, s mindazok a kedves helyek és falvak képviselői, akiket életében szeretettel látogatott, most megjelentek itt” – nyilatkozta Czenthe Miklós, az elhunyt fia.
Czenthe Zoltán 1929-ben született, a felvidéki Gömör vármegyében, Tornalján, régi, nemesi család sarjaként. A középiskolát Székesfehérvárott a cisztercitáknál, majd Sárospatakon, a híres református kollégiumban végezte. A II. világháború után kitelepítették a családot Tornaljáról, ahol több mint 400 éven keresztül éltek. Miskolcra menekültek, a rokonaik fogadták be őket, az ottani református gimnáziumban szerzett érettségit.
Matematikai tehetsége hamar megmutatkozott, így jelentkezett a Budapesti Műszaki Egyetemre, ahol kitűnő tanulmányi eredményével kitűnt kortársai közül, harmadéves hallgatóként kinevezték oktatónak matematika-statika tantárgyakban.
Kidolgozta a „C-VÁZ” néven ismert acélvázas könnyűszerkezetes építési rendszert, melyet szabadalmaztatott. Az ennek az elvnek alapján tervezett épületekből számos megvalósult. 1977-ben Európa legnagyobb tervezőhálózata, az AGROBER statikus szakmérnöke lett.
Szakmai sikerei mellett mindvégig lelkes kutatója volt Gömör vármegyének, melyet saját költségére és összes szabadidejének feláldozásával dokumentált. Tevékenysége azzal vette kezdetét, hogy a csehszlovák-magyar határt törvénytelenül átlépve felkereste az ottmaradt ismerősöket.
Majd megsejtve, hogy Felvidéken a magyarok minden nyomát igyekeznek eltüntetni, felkereste szülőfalujának, Tornaljának ősi református temetőjét, és fényképes dokumentációt készített minden fejfáról.
Felkereste a nevezetes helyeket, többek között Sajógömört, Krasznahorkát, Hubót, Pelsőcöt, ahol szintén fényképezett és ősi gömöri tárgyakat gyűjtött emlékül a régi világból.
Amikor a határt már legálisan is átléphette, elkezdte 30 falu tervszerű fényképes dokumentációjának elkészítését 1973-ban; elsősorban a megmaradt régi portákat, kastélyokat, embereket és fejfákat örökítve meg az utókornak.
Ez a művelet annyira sikeres volt, hogy egykori sárospataki tanára, dr. Harsányi István további 168 gömöri magyar település megörökítésére biztatta. Ezen anyagokból országszerte mintegy 300 előadást tartott, lelkesítve a következő nemzedékeket értékeink megőrzésére.
Tevékenysége során kiemelte a magyar vidéki kultúra értékeit, személyes beszélgetéseit az egyszerű emberek, főleg a háborút követő időben nevetségessé tett kisnemesség önbecsülésének feltámasztására használta. Hogy közelebb kerüljön szülőföldjéhez, a határon innen, Zádorfalván vásárolt egy 250 éves kisnemesi kúriát, amelyet eredeti stílusban gyönyörűen felújított és régi családi tárgyakkal múzeumi szinten rendezett be.
Ezután a műemlék-felügyelettől anyagi támogatást nyert, amely lehetővé tette a falu református templomának és parókiájának helyreállítását. Emellett összeírta a falu 60 parasztházát tartalmazó műemléki jegyzéket.
Számtalan előadást, fényképes kiállítást rendeztek összegyűjtött anyagából. „Gömöri Atlantisz” címmel 6 kötetből álló sorozata jelent meg.
Az utolsó kötet zárszava így fogalmaz: „A képekkel és a hozzájuk tartozó szövegekkel a bennem még élő régi világot készen kapja az érdeklődő és egy szellemiséget is, amelyiknek úgy vége van már, miként a régi arcoknak, fejfáknak, parasztházaknak, kúriáknak… annak a más, emberibb világnak.”
„Szerencsésnek tartom magam, amiért ilyen közelről ismerhetek egy ilyen igaz magyar embert, aki Budapestről is folyamatosan hazalátogatva máig foglalkozik szülőfalujával, múltjával, értékeinek megőrzésével, s ezt az értékrendet adja tovább az őt követő generációknak” – írta végül unokája, aki összeállította a fent olvasott életrajzi adatait és munkásságát.
Vasárnap a tornaljai református templomban egy másik díszpolgáráról is megemlékezett a város. A szintén 90 éves Tornallyay Zoltán 2019. augusztus 31-én hunyt el, ugyancsak Budapesten, temetése szeptember 20-án volt a Fiumei úti temető ravatalozójában, szintén Nt. Fazekas Ágnes tornaljai lelkipásztor temette. Szeptember 22-én a református templomban 10 órakor kezdődő istentisztelet keretében mindkettőjükről megemlékeztek.
