Rimaszombatban megalakulásának huszadik évfordulóját is ünnepelték az egyházi oktatási intézmény újraindulásának, melyre, mint többször elhangzott nagy ajándékot kaptak, új református óvoda és iskola épült.
Az Isten ajándékában való örvendezésre szeptember elsején került sor, előbb a református templomban a tanévnyitó istentisztelet alkalmával majd az új óvodában és iskolában az épületek átadásán. Az Úrnak Ft. Fazekas László, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspöke mondott köszönetet, hogy elkészítette ezt az örömünnepet.
Mint mondta,
ezek eszközök ahhoz, hogy itt Rimaszombatban az egyházközség közreműködésével egy új generációt nevelhessenek fel, akik megtanulnak Isten szerint gondolkodni.
„Óvodáskortól kezdve a szívükbe kell csepegtetni, hogy az Isten szeretet” – mondta.
A református püspök úgy véli, hogy ebből az intézményből a gyerekek olyan értéket visznek magukkal, amelyeket a pedagógusoktól kapnak, kik a hit útján vezetik őket és Istenre irányítják a figyelmet. Isten közelségében nyílvesszőkké lesznek a gyerekek, akik célba találnak.
„Ettől a lelkiségtől több és különleges ez az intézmény. Attól a lehetőségtől, hogy a diákok, akik itt tanulnak szembesülhetnek Isten kijelentésével, napról-napra részesei annak a közegnek, amely fenntartja kezét az Istenhez, mert el szeretné venni azokat az ajándékokat, amelyek csak az Úrtól jönnek” – fogalmazott Fazekas László. Kifejtette, hogy a megváltozott embert az Isten szolgálatra hívja el, hiszen cselekedetünknek társadalmi és politikai hatása is van.
Hozzátette, a húsz év alatt talán még nem volt olyan esztendő, hogy valami nehézség ne akadt volna. „Mindannyian érezzük és tényszerű az a megkülönböztetés, ami még mindig megmutatkozik az iskolaügy terén az állami iskolák és az egyházi iskolák között. Van, amikor nem engednek osztályt nyitni, s feszülten vár mindenki, hogy most akkor mi lesz. A mi magyarságunk szúr szemet sokaknak. Hála Istennek még itt vagyunk, s a saját nyelvünkön szeretnénk tanulni, s gyermekeinket értelmes szintre eljuttatni, alkotó emberekké emelni” – fogalmazott a református püspök.
„Kedves Diákok! Nektek is helyetek van valahol. S olyan jó, amikor az ember megtudja, hogy ez az én helyem, s én így fogom segíteni a társadalmat, éltetni és táplálni a magyarságot. Kedves Szülők! Ajándékotok van Istentől, az anyaméh gyümölcse jutalom. Életet bízott rátok Isten. És mi mindannyian, akik részesei vagyunk ennek az oktatási folyamatnak, örülünk, hogy tőletek megkapjuk őket, s az ige szerint is, nyílvesszőt faragunk fiaitokból” – szólt a püspök az intézmény növendékeihez és szüleikhez.
Erdélyi Géza nyugalmazott püspök a kezdetekről, a protestáns egyházi fenntartású oktatás újraindulásáról szólt, hangsúlyozva, hogy annak idején létrehozni könnyebb volt, mint újraindítani. Abban az időben Rimaszombat mellett még Budapesten és Kecskeméten indult egyházi középiskola.
Az iskola a Rimaszombatban működött református gimnázium és az 1853-ban alapított Egyesült Protestáns Gimnázium hagyományait viszi tovább, mely intézmények évszázadokon keresztül a műveltség forrásai voltak a környékbeli, de a távolabbról érkezett ifjak számára is, később pedig a nyelvhatáron lévő bástya szerepét is betöltötte.
Három fontos mozzanatot kellett meglépni, előbb az épület visszaszerzését, az oktatás-nevelés folyamatának beindítását és a működéshez szükséges engedélyek megszerzését.
Erdélyi Géza rendkívüli nehézségekre és akadályoztatásokra emlékezik vissza. Köszönetet mondott a Daxner utcai épület visszaigényléséért Nyitrai László ügyvédnek, a gyülekezet pótpresbiterének és Mács Zoltán akkori gondnoknak. Akkor az állami gimnázium működött az épületben, melynek vezetése bíróságra adta az ügyet, a jogi képviseletet Melich István ügyvéd vállalta. Az ügy részletes leírása megtalálható a levéltárakban.
Az újrakezdés, építkezés nem volt egyszerű. A távozók talán bosszúból az épület visszaadása előtt megrongálták azt, kitépték még a villanyvezetékeket is. Ebből országos botrány kerekedett, gyakori telefonhívásokban és személyes, halálos fenyegetésekben is testet öltött – emlékeztetett Erdélyi Géza, s köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik részt vettek az iskola létesítésében.
Az ünnepségen többek közt részt vett Ádám Zita, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének tiszteletbeli alelnöke, aki a kezdetekkor 1997-98-ban ugyancsak Komáromban dolgozott a szövetség pedagógiai főmunkatársaként, mint ahogyan Erdélyi Géza református püspök is. A Felvidék.ma-nak nyilatkozva kifejtette, hogy mikor meghallotta annak a hírét, hogy Rimaszombatban elindult az egykori református iskola épületének a visszaszerzése, felkínálta szakmai segítségét a püspök úrnak.
„Az iskola indításához szükséges pecsétes papírok beszerzéséről kellett gondoskodni. Ebben Kovács László, az akkori Városi Hivatal vezetője is tevékenyen részt vett. Én kidolgoztam az iskola koncepcióját, a pedagógiai programját, amelyet Molnár Sándor szlovákra fordíttatott. Ez egy többoldalas dokumentum volt, álom arról, hogy milyen iskolát képzelünk el. Mikor minden anyag összegyűlt azt egy borítékba összeraktuk, s megcímeztük az oktatási minisztériumnak. A borítékot Bán Zoltánnak és B. Kovács Istvánnak kellett átadnunk” – emlékezett vissza nyilatkozva a Felvidék.ma-nak Ádám Zita.
Mint megtudtuk az akkori egyházi gondnok, Mács Zoltán mikor összehívta az első szülői értekezletet a gyülekezet házában, Ádám Zitát, mint az intézmény leendő új igazgatóját mutatta be. „Ez engem akkor sokkolt is, mert ezt nem tárgyalta meg velem senki. S a környéken mindenféle pletyka terjedt. Közben felmerült Pelle Beátának a neve is, aki akkor Tornalján tanított. Én nem akartam belemenni ezekbe a dolgokba, mérlegeltem az erőimet, akkor már a szövetségben is erősödtek a pozíciók, s ott kellett sok, szép szakmai dolgot megvalósítani” – fejtette ki Ádám Zita, elárulta Erdélyi Géza püspök is megkérdezte tőle, hogy így képzelte-e húsz évvel ezelőtt.
Ádám Zita kiemelte, ő szakmai oldalról közelítette meg a kérdést, XXI. századi koncepciót dolgozott ki, de nem ismerte a felekezeti filozófiát.
„Húsz éve az volt a legfontosabb, hogy létrejöjjön egy nagyon jó iskola, amelyik a régió magyarságának egy gondolkodó és képző helye lesz, ahol a minden szépre, jóra és igazra megtanítják a gyereket, és útra indítják”
– mondta, hozzátéve, hogy nem az a fontos, aki a koncepciót kidolgozta, hanem, aki megvalósította, s ez a református egyházközség, s az elsődleges érdem Erdélyi Géza püspöké.
Molnárné Pelle Beáta, a Tompa Mihály Református Gimnázium első és jelenlegi igazgatója az ünnepi tanévnyitó istentiszteleten azt hangsúlyozta, hogy nincs mitől félnünk, mert Isten jelen van a közösségeinkben, döntéseikben, megajándékoz minket, harcol értünk. Tanévnyitó beszédében vázolta az intézmény történetét, mely húsz évvel ezelőtt 1999. szeptember elsején kezdte meg a működését az SZRKE első középiskolájaként.
„A huszadik évforduló azért is különleges számunkra, mert egy új óvoda és egy teljesen felszerelt elemi iskola épületét kaphattuk ajándékba. Hálásak vagyunk, hogy ezalatt a húsz év alatt megtartott és megsegített minket az Úr. A mögöttünk álló húsz évet akkor érthetjük meg igazán, ha a történelmet is megvizsgáljuk. A XX. század hozta a legtöbb változást, az egykori gimnázium megélt egy államosítást, majd miután 1940-ben újra egyházi fenntartás alá került 1945-ben betiltották a működését. Istent több évtizedre kiszorították az iskola falai közül” – emlékeztetett Molnárné Pelle Beáta.
Kifejtette, a református iskola 1999 után egyike lett azoknak a lehetőségeknek, amit a fiataloknak felkínálhatnak:
a Krisztus-követést, mely évezredeken keresztül az egyén és a közösség megtartásának útja. Jelenleg az intézményt a nyolc osztályos és a négy évfolyamos gimnáziumban összesen 175 diák látogatja.
