Pulszky Károly és Várady Kálmán. Előbbi érdemei elvitathatatlanok, családja, a XIX. századi magyarság meghatározó famíliája, apja Kossuth bizalmi embere, halálra ítélik, majd kényszerű emigrációs évei után nagy hatalmú képviselőként Ágost és Károly fiaival egyetemben a kiegyezés Magyarországának meghatározó aktorai. Utóbbi szintén parlamenti képviselő, aki sikertelen párbajt vív Pulszkyval, aki életben hagyja. Cserében az egész további életét arra teszi fel, hogy megbosszulja ezt a nagyvonalú gesztust. Pataki Éva regénye a Pulszky család regényes története, de ha valaki arra gyanakszik, hogy mindez csak álca, nagyon közel jár az igazsághoz. Mi, magyarok az eltelt 150 év alatt jottányit sem változtunk.
„Maga szerint le kellett volna lőnöm?! Mint egy kutyát?!” – veti oda a rémült párbajsegédnek Pulszky Károly, miután a margitszigeti hajnalban Várady Kálmán mellétrafálása után fölényesen az égbe lő. Várady valószínűleg sok mindent meg tudott volna bocsátani az annyira gyűlölt Pulszkynak, de ezt már nem. Nem elég, hogy mérhetetlenül tehetséges, de még ez is…
Nagyívű pálya a Pulszkyaké, az Eperjesről elszármazott apja Kossuth feltétlen híve, s bitó várná, ha nem menekülne el, s valószínűleg mediterráni nyugalmas sors várna rá, ha mégis nem térnének haza szécsenyi birtokukra. Fia, akit a család és a barátok csak Charlie-nak hívnak, sose tudja ezt neki megbocsátani. A napos olasz tájakról hirtelen a hideg, nyirkos Magyarország következik, apja behódol Ferenc József előtt, cserébe folytatódhat egy látszólag sikerekkel teli közművelődési és politikusi pálya, amelyben osztozik két fia, Ágost és Károly is.
Előbbi neves jogtudós, államtitkár lesz, utóbbi folytatván apja gyűjtőszenvedélyét, az Országos Képtár igazgatója, nem kis mértékben megalapozva a már csak hét évvel a halála után átadott Szépművészeti Múzeum impozáns gyűjteményét. Ez lesz a veszte is, ellenzéki vetélytársai képtelenek megbocsátani a tehetségét, gyönyörű feleségét, a kor Szőke csodáját, Márkus Emíliát. Az egész életüket arra teszik fel, hogy a depresszióban szenvedő Pulszkyt kikészítsék.
Miután a párbaj nem jön össze, a megjelenő ócsárló cikkek szintén csak ideiglenesen hatnak, megvádolják lopással, állami pénzek elherdálásával. Az utolsó csepp a pohárban Piombo Férfiképmás című festményének (amely mintha csak őt ábrázolná) a megvásárlása, méghozzá kalandos körülmények között, De Chevigné grófnő segítségével. Pulszky előbb elmegyógyintézetbe, majd vizsgálati fogságba kerül, s miután a vádakat ejtvén szabadlábra kerül, meg sem áll Ausztráliáig, ahol főbe lövi magát.
Pataki Éva az elmúlt évtizedekben főleg Mészáros Márta állandó forgatókönyvírójaként lett ismert, ő követte el Mészáros legutóbbi filmjének, a Törőcsik Mari főszereplésével színre vitt Aurora Borealis – Északi fény forgatókönyvét is, Edith és Marlene című színdarabját a komáromi Jókai Színház és a pozsonyi Új Színpad is bemutatta.
Kultúrharc a 19. század végén – üzeni a Férfiképmás alcíme, s tartja is magát az ígéretéhez, miközben Pataki Éva nagy vonalakban felvázolja a Pulszky család történetét, elsősorban Pulszky Ferenc, a felesége, Walter Teréz és fiuk, Károly történetére fókuszálva. Kilenc fejezetben, közjátékokkal tarkítva, ausztráliai keretjátékban meséli el egy különleges család történetét, akik, ha a kiegyezés táján nem térnek haza, teljesen más, valószínűleg jóval kevésbé tragikus pályát futnak be. De hazatértek, mert meg akarták váltani a begyepesedett magyar világot, s kaput akartak nyitni a nagyvilágra.
Tipikus magyar sors – mondhatnánk, s valószínűleg nem járunk messze a valóságtól. „Ez az ember vagy tébolyult, vagy zseni” – mondja róla Csáky Albin miniszter, miután Pulszky felvázolja előtte monumentális terveit.
Nem járt messze az igazságtól, Pulszky Károly zseni volt, mégis tébolyult, hisz a napos Florence helyett Szécsényt választotta. S egy alkalommal majdnem Rimaszombatig is ellovagolt. Helyette maradt Brisbane, s az öngyilkos golyó. S ennek immár 120 éve. Pataki könyvét olvasván a mában járunk.
