A föld rétegei címmel nyitották meg a losonci Szabó Gyula Emlékház falai között a legújabb időszaki tárlatot. A szeptember 5-től az ipolysági Kutak Adrienn keramikus iparművész alkotásai láthatóak az emlékház kiállítóhelyiségében.
Mint a megnyitón elhangzott, az elmúlt bő másfél évtized alatt rakutechnikával készült kerámiaalkotásokból válogattak. Több alkotást más számos tárlaton láthatott a közönség, ugyanakkor új művek is megjelentek a tárlaton. Szabó Kinga művészettörténész, a Szabó Gyula Emlékház gondozója, a festőművész özvegye rövid köszöntőjében kifejtette:
az emlékház Szabó Gyula rokon lelkű művésztársai számára nyújt bemutatkozási lehetőséget.
Pálinkás Tibor, az ipolysági Honti Múzeum és Simonyi Lajos Galéria vezetője méltatta a kiállító művészt. Mint megjegyezte, Szabó Gyula összeköti a két várost, hiszen a második világháború idején egy rövid ideig egy ipolysági játékgyárban dolgozott.
Az emlékház tavaly ünnepelte megalakulásának tizedik évfordulóját. Ennek kapcsán is érdemes felidézni a kezdeteket, Szabó Gyula losonci emlékezetét és világát.
„Szabó Gyula 1972-ben bekövetkező halála óta a fő célomnak tartom az életművének és hagyatékának megőrzését” – vallotta a Felvidék.ma kérdésére Szabó Kinga művészettörténész, az emlékház házigazdája. Mint elmondta, abban az időszakban lehetetlen volt egy magángalériát létrehozni.
Szabó Gyula születésének századik évfordulója közeledtével 2007-ben újra felvetődött az ötlet. Ekkor született meg a Szabó Gyula életművét felölelő monográfia is.
A jelenlegi emlékházban élte le a festőművész életének utolsó tizenhét évét. A házat átalakították, s a földszinti helyiségek adnak helyet a Szabó Gyula alkotói munkásságát bemutató gyűjteményes válogatásnak.
2008. november 27-én nyitották meg a Szabó Gyula Emlékház első kiállítását.
Így immár több mint tíz éve méltóképpen ápolják a festőművész emlékét szülővárosában.
Az emlékházban három szoba mutatja be az alkotói pályát. A helyiségek méretei nem megfelelőek a nagyobb festmények kiállítására, részben ezért is toldottuk meg a kiállítóteret egy nagyobb, hatszor tíz méteres teremmel – magyarázta Szabó Gyula özvegye.
E kiállítóhelyiségben az elmúlt években számos egyéni és csoportos tárlatot nyitottak meg. A terem akusztikája megfelel koncertek lebonyolítására is. A helyi művészeti alapiskola növendékei több alkalommal is adtak itt koncertet, emellett hivatásos zenészek is szerveztek itt hangversenyt.
Közösségi térként is hasznosítható, szakmai találkozóknak, előadásoknak, könyvbemutatóknak is teret ad az emlékház, mely ezáltal telik meg élettel.
A ház eredeti termeiben Szabó Gyula állandó kiállítását rendezték be, mely időrendi sorrendben vázolja fel a gazdag alkotói pályát.
Az első teremben a harmincas és negyvenes évekből származó festmények láthatóak. A középső helyiségben az ötvenes évek alkotásai kaptak helyet, a harmadik terem a hatvanas évek alkotásainak keresztmetszetét nyújtja.
Az állandó expozíció is folyamatosan változik – jegyezte meg Szabó Kinga, hozzátéve, hogy tetemes a gyűjtemény, mivel Szabó Gyula nagyon termékeny festőművész volt.
„Losonc jelentős kulturális és közösségi embere volt” – emelte ki a művészettörténész.
Nehéz röviden megfogalmazni Szabó Gyula művészetét. Ezzel kapcsolatban az özvegye a Felvidék.ma-nak kifejtette:
életművén végigmentek a képzőművészet évszázadai.
Főleg önképző módon szerezte a tudását, ugyanakkor kitűnő mesterei is voltak. Az első Gyurkovits Ferenc volt, emellett 1937-ben a párizsi Julien Akadémiát látogatta. Művésztársai nagy elismeréssel fogadták és hívták meg az 1949-ben alakult Művészek Szövetségébe.
Az alkotói pályája igen sokirányú volt. A negyvenes években a kubista hatás jelent meg a művein. Az következő évtizedben a realista ábrázolás figyelhető meg, ezt várta el az akkori politikai-művészeti vezetés.
A festmények, köztük a nagyobb méretű vászonra készült alkotások mellett fametszeteket is készített, s ezáltal lett igazán ismert az ötvenes években.
„A fametszeteinek legfőbb témája az ember békevágya, ez politikamentes volt, melyet őszintén fejezett ki”
– emelte ki az özvegye. Kedvelt technikája volt a fametszet, s az általa készült grafikák. Az emlékház Szabó Gyula-gyűjteménye jelenleg is több mint háromszázhatvan fametszetdúcot számlál.
Az emlékház termeiben az elmúlt egy évtizedben főleg Szabó Gyula festészetére fektették a hangsúlyt. Részben azért is – magyarázta a művészettörténész – mert a nagyközönség, de a szakma is kevésbé ismeri a festményeit. A terveket ismertetve Szabó Kinga elmondta, idén novemberben Szabó Gyula grafikáiból nyitnak tárlatot az emlékházban.
Az időszaki tárlatokkal kapcsolatban kifejtette:
Főleg hozzá hasonló értékrendet valló művészeket keres, akiknek az alkotásai, mondanivalója olyan felelősségteljesek a világ iránt, mint Szabó Gyuláé volt.
