Bugár Béla valamilyen oknál fogva nem tud lemondani Robert Ficóról, írja Peter Schutz a Sme napilap kommentárjában.

Schutz szerint a magyar-magyar közös listáról való egyeztetés második fordulójának hangos és hatalmas csődje az első fordulótól eltérően tényleg meglepetést okozott. A többségi elvárás azt remélte, hogy az időstressz miatt, amibe az MKP meg a Most-Híd belemanőverezte magát, hogy nyomást gyakoroljanak egymásra, győzedelmeskedik a magyar közösség egyesülésre vonatkozó megrendelése. De nem így történt.

A folyamatból a negatív emóciók kerültek ki győztesen, amelyek az MKP-n belül túlszárnyalták még az abbéli félelmet is, hogy a demokrácia harminc éve után parlamenti képviselet nélkül maradnak a magyarok.

A „Hazug Bélával” szembeni averzió jogosságát a Smerrel és az SNS-szel való négyéves kormányzást követően természetesen nem lehet kétségbe vonni. (Még ha Ravasz Ábel nem nyolc, de száz romákkal kapcsolatos intézkedést emlegetett volna is fel a Markíza Televízióban.) A döntőek minden bizonnyal azonban azok az emóciók voltak, amelyek tíz évvel ezelőtt az MKP szétverésekor buggyantak elő („az áruló Bugár”), miközben az évekig tartó veszekedések, rágalmazások és a moslék egymás fejére öntése következtében kiengesztelhetetlenné váltak.

Az igazság órája a Most-Hídról az MKP kulcskövetelményével ütött, miszerint a közös választási párt egyértelműen határolódjon el a Smerrel, SNS-szel és Kotlebával való választás utáni koalíciótól.

De úgy látszik a Most-Híd csak modellnek jó a politikai hiábavalóság szobrához. Egy olyan helyzetben ugyanis, amikor már majd egy éve senki sem látta a Hidat az ötszázalékos küszöb felett, és Bugár ennek a feltételnek az ellenére, nem engedett a véleményéből, hogy a koalíciókról csak a választások után kell beszélni, akkor ezzel az eddigi jelzéseit is meghaladva azt mondja, hogy a Smerrel, illetőleg Ficóval „átlagon felüli” a kapcsolata, amin – és ez a katasztrófák katasztrófája – valamilyen oknál fogva nem változtathat.

Az MKP ezzel meztelenre vetkőztette Bugárt. A Most-Híd ellenjavaslata, miszerint, ha már egyszer a Smer feketelistára került, kerüljön oda az OĽaNO is, kétségbeesett vagdalódzás volt csupán – hiszen Matovičot formálisan nem zárja ki a Smer meg az SNS sem – csakhogy ebben a mizériában ne hogy már (megint!!!) az ő kezükben maradjon a pártszétverő Fekete Péter, írja Schutz.