Fotó: Új Krisztina

November 12-én ismét megtartotta szokásos baráti találkozóját a Fő utcai Szent Ilona-templomban a nagyszombati és környékbeli magyar közösség. A jelenlévők meghallgathatták az est vendégének, PhDr. Novákné Pálinkás Veronikának, PhD., a Pozsonyi Állami Levéltár vágsellyei részlege november elsején leköszönt, nyugdíjba vonuló igazgatónőjének előadását a Kiss Róbert vikárius, kanonok által celebrált szentmise után a szomszédos pasztorációs központban.

A peredi származású Novákné Pálinkás Veronika nagy szeretettel beszélt levéltári munkájáról, a csaknem négy évtizede folyó kutatásokról, forrásokról, felderítésekről, elemzésekről. Munkája során tudatosította, hogy a vágsellyei levéltár folyosóin Pázmány Péter esztergomi érsek, bíboros, nagyszombati egyetemalapító nyomdokaiban jár-kel.

Előadásában elmondta: a Vágsellyei Levéltár mellett 1999-ben megalapították a Pázmány Péter Tudományos Társaságot.

A 2002-es szlovákiai levéltári törvény értelmében levéltári dokumentumnak csak a szlovákságról szóló anyag számít. Ez viszont képtelenség, példaként említette a pécsváradi iratot, mely jogosan Magyarországot illetné meg. Elmondta, többször szót emelt ez ellen a meghatározás ellen.

A levéltári anyag elsősorban a kutatók, azon felül pedig az állampolgárok érdekeit szolgálja, például családfakutatás esetében. A levéltári iratokat a 16. századtól vezetik, a török pusztítás során több dokumentum megsemmisült, zömmel tehát 1680-tól maradtak fenn az egyházi anyakönyvek. 1954-ben történt meg az államosítás, az anyagok egyháztól való elkonfiskálása. Az államosítás után a dunaszerdahelyi iratokat Pozsonyba vitték. 1851-ben az 1849-es júniusi peredi csata leírása, annak lefolyása először jelent meg magyarul a zsigárdi krónikában.

Megtudhattuk, hogy a Historia Domus irat a nagy történelmi-egyházi múlttal bíró, Pereddel szomszédos Deáki településről szól, s ezeket, ahogy a peredi, zsigárdi 1848-49-es csata leírását tartalmazó iratokat is napjainkban mikrofilmezik, digitalizálják. A deáki plébániai adatokkal kapcsolatban az utóbbi időben bencés múltja miatt megerősödött az együttműködés Pannonhalmával. Az 1954-es államosítás után az iratok a plébániákról az anyakönyvi levéltárakba kerültek. Magyarországon a helyi plébánostól kell anyagot gyűjteni, azon iratokat, dokumentumokat a Magyar Országos Levéltár védi.

Érdekes dátum a levéltárak történetében az 1964-es, amikor is a szlovákok a mormonokkal kötöttek szerződést, akik az egyházi anyakönyveket mikrofilmezték. A Family search nevű mormon oldalon a mai Szlovákia területéhez kötődő családfák bejelentkezés után kutathatók, egyelőre díjmentesen. Ugyanakkor, mivel esetünkben a levéltár a Belügyminisztérium alá tartozó intézmény, sok adat nyilvánosságra kerülése az állam szempontjából nem is volna kívánatos – tette hozzá.

Megtudhattuk azt is, hogy 1805. október elsejéig az egyházi anyakönyvek közjogi, hiteles dokumentumok voltak. Az állami anyakönyvhöz kerülve azonban egyházi, közjogi érvényüket veszítették. Elmondta, nagyon jó az együttműködés a Kalocsai Érsekséggel, nem annyira viszont az Esztergomi Érsekség Levéltárával.

A Dunaszerdahelyi, Galántai, Vágsellyei járás anyagait 1906-ig bezárólag átszállították a fióklevéltárukba, de mint mondta, terveik közt szerepel, hogy 1918-ig, száz évre visszamenőleg egy helyen legyenek.

Ami a kassai és besztercebányai levéltárakat illeti, elmondta, hogy azok a letétbe nem helyezett dokumentumokat visszajuttatják az egyház részére.

Magyarországi viszonylatban a káptalanok számítottak hiteles helyeknek, nálunk egyedül a szepesi káptalan kapta vissza az iratait, melyek Szepesváralján kutathatók. A mohácsi vész előtti adatok csak engedéllyel kutathatók, tudtuk meg Novák Veronikától. Legrégebbi anyaguk Vágsellyén schwabach betűtípussal íródott és 1340-re datálható.

Végezetül néhány érdekes adattal szolgált a pecséttannal összefüggésben.

A Pereddel majdnem szomszédos Farkasd címerében farkasok láthatók, melyek farka azonban a lovakéra hasonlít, tehát a település neve eszerint nem a farkasoktól eredeztethető, hanem a múltban a faluban létrehozott katonai menteleptől.

Elmondta, november elsejével az előírások szerint munkaköre, a Vágsellyei Levéltárban végzett igazgatónői funkciója megszűnt, de ő továbbra is szívesen kutat, segít. Már több mint két évtizede, 1997-től tanít a nagyszombati egyetemen magyar nyelvet a leendő levéltárosok számára. Sajnos, a tendencia olyan, hogy minden tanuló szlovák anyanyelvű (egy-egy ritka kivételtől eltekintve), akik bizony sokszor a nyelv nehézsége miatt nem elsőre, hanem többszöri nekifutásra teszik le a kötelező magyar tantárgyból a vizsgát. Hiszen a nyelvünk ismerete a kutatásokra, a régi anyagok nyelvére– latin, német, magyar – való tekintettel elengedhetetlen.

A diákokról általában elmondta, hogy az éppen regnáló politikai háttér alapján az arcukról lehet leolvasni, milyen is a magyar nyelvhez való hozzáállásuk. Volt olyan ciklus is, hogy a leendő levéltárosok számára nem is volt kötelező a magyar nyelv. Szomorúan jegyezte meg, hogy leépülőben van a levéltáros létszám, amíg a kétezres évek elején 440-en voltak, mára 340-re redukálódott a számuk. Összehasonlításképpen: csak a budapesti Fővárosi Levéltárnak 180 alkalmazottja van. Ez a kis számú alkalmazott képtelen az évi akár 5000 kérvénynek eleget tenni.