A Dalia, mint magyar nemzeti harcművészeti stílus a Trianon által elszakított országrészen, a Felvidéken született, ahol már több csapat működik, és Magyarországon is nyílnak iskolák. Kopecsni Gábort, a Felföldi Dalia Iskola vezetőjét kérdeztük az elmúlt évről és az új tervekről.
Mint megtudtuk, az elmúlt időszakban nagy változásokon mentek keresztül Kopecsni Gáborék. A gömörpéterfalai Kopecsni Gábor egy évtizede kutatja néprajzi módszerekkel a népi harci testkultúrát.
Munkája során pásztoroktól gyűjtve új ismeretekkel gyarapította tudásunkat például a botbirkózásról, fokos vívásról és a karikás ostor gyakorlati és virtusos használatáról. Ezen kívül felvázolta a magyar népi birkózások különböző formáit is. Alapvető forrása a küzdő jellegű népi játékokban és táncokban fennmaradt harckészségeket fejlesztő gyakorlatok.
Kutatásai kiterjednek a katonai harci testkultúrára is, ami a katonai kiképzés révén sok évszázados kölcsönhatásban áll a népi harci testkultúrával. Kiemelten tanulmányozza a magyarság három jellegzetes fegyverét az íjat, a fokost és a szablyát.
A népi és katonai harci testkultúra elemeit felhasználva, valamint a verseny-, edzésvezetési és gyakorlati tapasztalatokra építve alkotta meg Kopecsni Gábor harcművészeti iskoláját, a Felföldi Dalia Iskolát.
Nem egy korszak harcmodorát képviseli, hanem átfogó jelleggel évszázadok magyar harcművészeti tudásának jellemzőit egyesíti. Az iskola tananyaga hét fő tudásterületből vagyis „rovásból” áll: szablya, íj, fokos, bot, karikás ostor, hajítófegyverek és a magyar népi birkózások.
Az „Útnak” eredő harcművészet központja egy felvidéki kis falucskában, Gömörpéterfalán van, ahol csapatvezető képzések zajlanak. Épül az iskola központja szállással, közösségi termekkel, terekkel.
„A Felföldi Dalia Iskola célja, hogy a felgyűjtött néprajzi anyag ne csak dokumentáció legyen, hanem azt összegezve, kidolgozva és rendszeresítve visszatérjen az életbe mindazok számára, akik a harcművészeten keresztül is megélik a magyarságukat. Egy olyan harcművészeti iskolán keresztül, ahol a nemzettudat és az ősökhöz való kapcsolat ismét erőssé teheti a nemzetet” – mondja Kopecsni Gábor.
Kifejtette, a 2019-es év során rengeteg bemutatón vettek részt, eredményesen zajlottak a heti rendszerességű versenyeik, ahol kiváló eredmények születtek.
„Sikeresen magunk mögött tudhatjuk a haladó képzést, illetve nagyobb eseményeken való részvételt, mint Kazakisztán, Brassó, Dobrudzsa, Ősök Napja Bugacon, Ungvár és az év végén Az aranyló legendájában való szereplés, a budapesti Arénában. A saját rendezvényünk is nagy sikert aratott, Az Ősök Útján, amit folytatni fogunk a nyári napforduló ünnepén” – nyilatkozta a Felvidék.ma-nak Kopecsni Gábor, aki csapatával együtt tele van tervekkel.
Elárulta, hogy Kazakisztánba készül gyűjtési útra tavasszal és ősszel, s egy nagy konferenciát is tervez a témában. Megjelent a Fokosvívás c. könyve, melyet kettő vagy három kiadvány követ majd.
„Egy nagy mérföldkő számunkra, hogy a magyar Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága támogatásával megnyert pályázatnak köszönhetően sikerült egy telket megvásárolni, és annak felújításával Magyar Közösségi Házat építeni. Az Emberi Erőforrások Minisztériumától pedig programok szervezésére nyertünk támogatást. Ez most már a saját tulajdonunkban van, s végre azt az álmot tudjuk megvalósítani, amit már évek óta tervezünk”– mondta Kopecsni.
Sűrű programmal indul a Magyar Közösségi Ház első negyedéve. Előadások váltják egymást, lesz képzés szappankészítésből, sajtkészítésből; folytatódnak a gyermekek részére és a haladóknak az íjászedzések, illetve a Dalia edzések. Ezen kívül minden szombaton néptánc oktatás, citera oktatás várható. Kezdés: január 10-én lesz.
Februárban Bíró András Zsolt is ellátogat a központba, márciusban Évinger Sándor a harc során szerzett sebek ellátása, honfoglalás kori koponyalékelés témában tart majd előadást, hogy csak párat említsünk.
„A magyar eredendően harcos nép, így szükségszerűen létezik rá jellemző harci testkultúra hagyománya. A történelem során az ezer sebből vérző magyar nép mindig képes volt felállni, sokszor maréknyian hatalmas seregek ellen. Amikor a legnagyobb nyomás nehezedett rá, akkor volt a legerősebb, megtörhetetlen.
Ahogy a Távol-keleti harcművészetek kialakulásában meghatározó tényező volt a fegyvertelen nép önvédelme, úgy a magyarság harci testkultúrájához is feltétlenül hozzátartozik a népi harci testkultúra, ami a pásztorok és parasztok körében élt elevenen. Egyes elemei visszanyúlnak lovas-pásztor és vadász őseink életmódjához” – avat be Kopecsni Gábor, aki kutatásai által minél többet meg kíván tudni és ismertetni erről az ősi világról.
Érdemes lesz vele tartani 2020-ban is.
