Egy év telt el azóta, hogy távozott az élők sorából a felvidéki magyarság jeles személyisége, aki nemcsak munkásságával, de életével is példát mutatott, s az egyetemes magyarság számára is maradandó örökséget hagyott hátra. Grendel Lajos íróra emlékezünk.
Grendel 1948. április 6-án látta meg a napvilágot Léván, Grendel Lajos és Krizsányi Mária gyermekeként. Kezdetben a belvárosban éltek jó körülmények között, de 1952-ben, a nagy tisztogatások közepette, osztályidegennek számító, jogi végzettséggel rendelkező édesapja miatt kilakoltatták őket. Négyévesen a nagymamájához került, ahol aztán szüleivel és kisöccsével együtt élte meg a gyermek- és kamaszkort, mely az író emlékezete szerint olykor vadregényes pillanatokat is tartalmazott.
Tanulmányait a helyi magyar nyelvű általános iskolában kezdte, melynek épületét később lebontották, és 1962-től egy volt apácazárda épületébe költöztették át, ahol Grendel is végzett. Ezt követően a lévai gimnázium magyar tagozatára járt, ahol 1966-ban érettségizett. A gimnáziumi évek alatt meghatározó személyiség volt számára Vrábel Endre matematikatanár.
Az ifjú Grendel a mai városi hivatal épületében lévő közkönyvtárban gyakori vendégnek számított.
Ekkor még ugyan nem dédelgetett szépírói álmokat, de utólag mégis meghatározóvá vált pályafutása szempontjából, az innen kölcsönzött könyvek hatására szerette meg az irodalmat.
Az érettségit követően a pozsonyi Comenius Egyetem felé vette az irányt. Elsőként magyar-matematika szakra jelentkezett, de magyarból nem sikerült a felvételi vizsgája. Másodjára pedig a pótfelvételin matematika-fizika szakra jelentkezett, ahová ugyan felvételt nyert, de csak két szemeszterig maradt. Végül úgy döntött, hogy újból a bölcsészkaron próbál szerencsét, és 1968 tavaszán be is adta a jelentkezését magyar-angol szakpárosításra, majd 1973-ban sikeresen befejezte egyetemi tanulmányait. 1997-ben szerezte meg a PhD. fokozatot.
Munkahelyének kiválasztásában nagy szerepe volt Turczel Lajos akkori tanszékvezetőnek, aki az ifjú Grendelt beprotezsálta a Madách Könyv- és Lapkiadóhoz.
Itt kezdte meg szerkesztői pályafutását, olyan nagyoktól lesve el a szakma fortélyait, mint Mayer Judit vagy Gubík István. Egészen 1992-ig ez volt Grendel Lajos munkahelye, 1988-tól irodavezető-helyettesi pozícióba került, 1990-től pedig az Irodalmi Szemle főszerkesztője lett. 1991-ben többedmagával közreműködött a Kalligram Könyv- és Lapkiadó megalapításában, melynek az volt a célja, hogy megtörje a Madách monopóliumát, beinduljon egyfajta egészséges konkurenciaharc és így minél több irodalmi irányzat érvényesülése váljék biztosítottá.
Grendel először az új kiadó által kiadott Kalligram folyóiratnak lett a főszerkesztője, majd 1994 és 1997 között a Kalligram Könyv- és Lapkiadó kiadóvezetőjeként tevékenykedett. Ezután 1997-ben megpályázta a Comenius Egyetem magyar tanszékén megüresedett egyik állást, és még az év szeptemberében oktatni kezdte a XX. századi magyar irodalomtörténetet. Később Pozsony mellett vendégtanárként a prágai Károly Egyetem Bölcsészettudományi Karához tartozó Szlavisztikai és Közép-európai Intézetben is tanított.
Írói pályafutását 1970-ben kezdte el, amikor is apró szösszenetei jelentek meg az Irodalmi Szemle hasábjain.
Már korai regényei, novellái, esszéi nagymértékben hozzájárultak a szlovákiai magyar próza szemléleti, tematikai, poétikai megújulásához, de az összmagyar irodalom kontextusában is figyelemre méltóak voltak, melyek iróniával és humorral voltak átszőve.
Személyiség- és értékválságok élményéről nem cselekményelvű, de a látszólagos dekomponáltság ellenére fegyelmezett struktúrájú, nagy nyelvi gazdagsággal megírt, világképét hitelesen közvetítő regény- és novellaformákban számolt be (Hűtlenek 1979, A bőröndök tartalma 1987).
A magyar irodalomba az 1980-as évek első felében írott, az általános emberi és a kisebbségi magyar létezés alapkérdéseit, sorskérdéseit újszerű prózatechnikai eljárásokkal ábrázoló regénytrilógiájával robbant be (Éleslövészet 1981, Galeri 1982, Áttételek 1985).
Említést érdemelnek még az Einstein harangjai, a Thészeusz és a fekete özvegy, a Nálunk New Hontban című alkotásai. Grendel Lajos a többségi nemzet olvasóközönségének körében a legismertebb felvidéki magyar íróvá vált. Ebben nagy szerepe volt Karol Wlachovskýnak is, aki számos regényét és novelláját lefordította szlovák nyelvre. Művei megjelentek lengyel, francia, olasz, német, mongol és macedón fordításban is.
Számos díja mellett 1999-ben életművéért és a szlovákiai magyar próza megújításáért Kossuth-díjat vehetett át. 2018-ban megkapta a Magyar Érdemrend tiszti keresztjét is.
Grendel Lajos a közéletben is szerepet vállalt. 1989 novemberében egyik alapító tagja volt a Független Magyar Kezdeményezésnek, és ismertté vált arról is, hogy a pozsonyi tüntetéseken magyarul is szólt a sokezres tömeghez.
Emellett 1990 és 1992 között a Csehszlovákiai Magyar Írók Társaságának elnöke, 1997-től 2000-ig a szlovák PEN-Centrum elnöke, ezzel párhuzamosan a Szlovákiai Írószervezetek Társulásának elnöke és a Csemadok alelnöke is volt. 2003-ban a Szlovák Helsinki Bizottság elnökévé választották. 1998-tól a Magyar Írók Szövetségének lett elnökségi tagja, ugyanebben az évben a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tiszteletbeli tagja lett. 2012 óta a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.
Mint általában minden sikeres férfi mögött, Grendel Lajos mögött is állt egy szerető család. 1974-ben kötött házasságot Sebők Ágota újságíróval, akitől két gyermeke született: Zsuzsa (1977) és Gábor (1980). Gyermekei unokákkal is megajándékozták, így az írás mellett büszke nagyapaként élhette nyugdíjas éveit.
Egyik legismertebb idézete mindnyájunk számára megfontolásra érdemes:
„Szerencse, hogy a valóság és a képzelet határán nincs útlevélellenőrzés, sem vámvizsgálat, de (…) senki sem lépheti át büntetlenül a valóság és a képzelet határát.”
