A zselízi magyar civil szervezetek otthonául szolgáló Magyar Ház az elmúlt 30 évben, amióta a Csemadok helyi szervezetének tulajdonában van, nagy változásokon ment keresztül. A változás folyamata egyébként mindig is jellemezte a patinás épületet, hiszen az objektumot Sacher-háznak is nevezik amiatt, hogy a neves cukrász két éven át ebben a házban élt, és fia, Eduard is itt látta meg a napvilágot.
Az épület máskülönben az Esterházyak és az itt élő grófi család birtokában volt 1945-ig, a zselízi uradalom egyik központi épületének számított és az utolsó időszakban az Auersperg hercegi család egyes tagjai is lakták. Ebből kifolyólag egy kimondottan rangos, úri lak formáját öltötte, amiből a szocializmus beköszöntésével nem sok pompa maradt. Az egész grófi uradalom az állami birtokok rendszerébe került, s szolgálati lakásokká alakították át, eltüntetve az épület minden nemesi vonatkozását.
A Csemadok zselízi alapszervezete 1990-ben vásárolta meg, meglehetősen rossz állapotban.
Az Illyés Alapítványnak és a Csemadok önkéntes, áldozatos munkájának köszönhetően az épület megújult, használhatóvá vált és egy közösségi nagyterem alapjainak (és falainak, tetőszerkezetének) az építése is megkezdődött. Ez a lendület aztán több mint egy évtizedre megtorpant, majd 2009-ben újabb hullám indult, míg végül befejeződtek a munkálatok és kiegészült a ház. Az ördög viszont a részletekben lakozik – ahogy mondani szokás –, az épület korábbi fényét még nem sikerült visszanyerni. Az elmúlt években éppen ennek érdekében fogtak össze, célul tűzve ki annak a főúri pompának a visszaállítását, mely hajdan jellemezte az épületet. Első fázisban egy Sacher-emlékszoba kialakítására törekedtek.
„Az elmúlt években picit lassult a tempónk a ház felújítását illetően, de 2019-ben vettünk egy nagy levegőt és fokozott lendülettel vetettük magunkat a munkába, hogy egy fontos lépéssel közelebb kerüljünk a kívánt állapothoz. Ennek keretén belül felújítottuk az épület fűtésrendszerét, s több helyen a víz- és villanyvezetékeket. Befejeztük a színpadként funkcionáló teraszt. Felújítottuk az előhelyiségeket, kicseréltük a bejárati ajtót és elkészítettük a Sacher-emlékszobát” – mondta el Csenger Tibor, a ház egyik vezetője, Nyitra megye alelnöke.
„Fontos szempontnak tartottuk, hogy törekedjünk a korabeli állapotok visszaidézésére, ezért olyan anyagokat használjunk, melyek korábban is domináltak a házban. A színpad, a lépcsők és az előhelyiségek talaját tardosi vörösmészkő lapokkal borítottuk. A Sacher-szobába pedig tölgyfából készült mozaikparkettát választottunk. Az új bejárati ajtó mintázata hasonlít a korabeli ajtó csillagmotívumára. A Sacher Hotel vezetőségének – mellyel intenzív kapcsolatot alakítottunk ki – felajánlásásra pedig több bútort és világítótestet is kaptunk, melyek ugyancsak nagyon kellemes korabeli hangulatot kölcsönöznek” – tette hozzá Csonka Ákos.
Sárai András, a Csemadok helyi szervezetének elnöke pedig arról számolt be, hogy mindez nem valósulhatott volna meg a támogatók nélkül. „Igyekszünk minél többet pályázni, hogy mindezt a munkát fedezni tudjuk. Így pályáztunk sikerrel a Bethlen Gábor Alapkezelőhöz, Nyitra Megye Önkormányzatához, Zselíz városához és a Szlovák Kormány Kisebbségi Kulturális Alapjához, de díjazta erőfeszítéseinket a Rákóczi Szövetség és a ZSE Alapja is. Emellett ugyanakkor nagy hálával tartozunk azoknak a vállalkozóknak, akik munkájukkal segítették a folyamatokat. Ki kell emelni id. Félix Béla, Félix Péter, Meliska Péter (Zugado Kft.), Dobiás Milan, a Zselízi Városi Hivatal és a Mira Office Kft. hathatós segítségét, nélkülük mindez nem valósulhatott volna meg” – húzta alá a helyi szervezet elnöke.
A felújított Sacher-terem egy helytörténeti kiállítás ünnepélyes keretei között nyílt meg. A Sacher Polgári Társulás két történész tagja, Kepka Márk és Csonka Ákosa városi uradalommal, kastéllyal, valamit a hercegi és grófi család zselízi hagyatékával foglalkozó kutatómunkájának köszönhetően jelentős mennyiségű fotó- és iratdokumentáció gyűlt össze.
Ezek egy részéből állította össze Kepka Márk helytörténeti kiállítását. A kiállítás a „Fotók a kastélyból” elnevezést kapta, mivel a kiállított anyag segítségével bepillantást nyerhetünk a Coudenhove és Auersperg főúri, hercegi családok zselízi hétköznapjaiba.
A kiállításmegnyitót egy helytörténeti előadás előzte meg, melynek során Kepka a képekhez fűződő történetekkel tette színesebbé a kiállítás anyagát. Megtudhattuk például, hogy milyen rokoni szálak fűzték a páneurópai eszme megalkotóját, Richard Coudenhove-Kalergit a zselízi grófi családhoz és azt is, hogy miként nyaraltak a porosz hercegnők és a velük rokoni kapcsolatban lévő Wehrmacht-főtisztek Zselízen.
„Történeteink és képeink egy letűnt világba kalauzolják a tisztelt érdeklődőt. A kiállítás képeit nézve megelevenednek a 30-as évek, beleshetünk a kiváltságosok hétköznapjaiba, a grófok és hercegek világába, akik Zselízen fogadták a kor prominens személyiségeit és sokszor európai jelentőségű rokonaikat (a városi legenda szerint magát Ferenc Ferdinánd trónörököst is).
A kastély, a park, a Sacher-ház ismert helyszínekként, még eredeti rendeltetésüknek megfelelő környezetben köszönnek vissza a képekről, de felfedezhetünk olyan zugokat is, amelyek az ott lakókkal együtt örökre eltűntek. A kiállítás célja, hogy Zselíz történetének egy szeletét bemutatva emléket állítson e letűnt kor szereplőinek és helyszíneinek” – fogalmazta meg a kiállítás mondanivalóját Kepka Márk.
A felhalmozott és kiépített értékek lenyűgözőek bár, ám a lelkes csapat nem elégszik meg ezekkel. Elkötelezettek, hogy ugyanezzel a lendülettel folytassák azt a szellemi és fizikai munkát, melynek célja, hogy a Sacher-ház a hajdani kastély és uradalom pompájában díszelegjen újra. Az a hagyaték pedig, mely forrásként rendelkezésre áll, minél szélesebb körben nyilvánosságra és bemutatásra kerüljön. Az áhított nagy projekt az épület alatt található több száz éves pincehelyiség felújítása és kihasználása, illetve egy vagy több könyv kiadása is. Ezért a Sacher PT és a Csemadok a jövőben újra téglajegy kibocsátását fontolgatja, hogy mindez minél hamarabb testet ölthessen.
