Csámpai László

Zsúfolásig megtelt a nyitracsehi kultúrház, ahová nemcsak a környező községekből, hanem távolabbi vidékekről is érkeztek érdeklődők a fiatal szerző könyvének bemutatójára.

Földessy László előadóművész a Költő visszatér című dallal indította el a könyvbemutató műsorát.  „Nem könnyű feladat megírni egy könyvet – legyen az próza, mese, vagy akár szakkönyv, mindig elkötelezettséget kíván az írójától. A verseskötetről nem is beszélve! Hosszú idő kell ahhoz, hogy valaki – még ha költői vénával is van megáldva – akár egy verset vagy egy kötetre valót megírjon”  – mondta bevezetőjében Csámpai Ottó egyetemi docens, író, a Szent György Lovagrend felvidéki nagypriorja, majd felidézte első találkozásukat Csámpai Lászlóval.

Csámpai Ottó: Szerény, de szemrevaló és szívet dobogtató könyvről van szó

A fiatalember választékos beszéde mellett a széleskörű tudása ragadta magával. Közös érdeklődési körük alapján végül megbízta egy különleges feladattal: létrehozták a Zoboralji Apródok közösségét, mely mára László vezetésével rangos katonai hagyományőrző csoporttá nőtte ki magát.  Csámpai Ottó azt is elárulta, az évek során úgy hitte, jól ismeri a fiatalembert, szinte mindent tud róla. Ekkor kérdezte meg tőle Motesiczky Árpád, hogy rokona-e a költő Csámpai Lászlónak?  Mára megjelent az első verseskötet, s Ottó örömét fejezte ki, hogy rengetegen eljöttek a könyvbemutatóra. Röviden ismertette a Püski könyvkiadó történetét is, szólt az alapító Püski Sándor és a család történetéről is. Szerinte megtiszteltetés, hogy Csámpai László verseskötete ennek a könyvkiadónak a gondozásában jelent meg.

Csámpai László megköszönte a munkát a kötet  illusztrátorainak, Ochaba Timinek, a pozsonyi Iparművészeti Szakközépiskola tanulójának és Zana Diánának, a NépLélek internetes portál szerkesztőjének. A könyvborítót és további illusztrációkat készítő Földessy Rita nem tudott részt venni a kötet bemutatóján.

Földessy László pánsípjátéka elkápráztatta a közönséget

Földessy László – aki szintén ír  – szakmabeliként méltatta a kötetet: „Ritkaság, hogy Zoboralja útjára bocsát egy róla, vele álmodó énekest. S íme, eljött az idő, hogy egy fiatal verselő, Csámpai László világát kínálhatom az olvasóknak. Egy szárnyalni szándékozó sólyom nyitogatja szárnyait. Gondolatai, versei olvasása közben a Zobor hegyén állva éreztem magam, s mintha egy fiatal kerecsen röptét figyeltem volna, amint vijjogva száll fel és alá, körbepásztázva a hegy körüli tájat, éles tekintetével a múlt gyökerein táplálkozó vidék zegzugaiba belesve.”

Földessy előadásában egy rövid verset is meghallgatott a népes közönség, majd a fiatal költő barátai – Csámpai Annamária, Gyenes Kinga, Fóthy Németh Kálmán és Kotešovszky Tamara – tolmácsoltak egy-egy verset, részletet a kötetből.

Zsúfolásig megtelt a nyitracsehi kultúrház

Csámpai László szerencsés embernek tartja magát, mert nagyon jó tanítói voltak és vannak a mai napig. Kiemelte Hajdú Mária és Pócsik Valéria tanítónőket, akik ott voltak a közönség soraiban. Csámpai Ottóról szólva megjegyezte, ha ő nem biztatja, máig a fióknak írná a verseket. „Most már én is oktatok, egy ötéves tanítványom fából és tobozokból épített templomot, s amikor megmutatta az alkotását, megdicsértem. Ő pedig így felelt: Laci, hajolj le és úgy nézd meg! Néha le kell hajolni a gyermek szintjére. Le kell hajolni, hogy tisztát és érthetőt tudjak alkotni” – vallott a fiatal költő.

Végezetül kérte az olvasókat, hogy ne lepődjenek meg, mert nemcsak nekik, hanem róluk is írta a verseket. Kiemelte, a költemények nagy része szerelmes vers, de nemcsak lányba lehet szerelmes az ember fia, hanem a hazájába is. A közönségre bízta annak eldöntését, hogy az olvasott vers épp melyikhez, a lányhoz, vagy szülőhazájához íródott.

A dedikálásra váró közönség

A délutáni program könyvdedikációval fejeződött be. A közönség hosszú, kígyózó sorban, türelmesen várta, míg László néhány személyre szabott szót, ajánlót ír a verseskötetébe útravalóul.  Két aláírás között portálunknak elárulta, újabb verseskötet van születőben, amely várhatóan karácsonykor jelenik meg.

Csámpai László történelem szakon végzett az ELTE-n. A 2010-es évek derekán vállalta a  Szent György Lovagrend Felvidéki Nagypriorátusa Zoboralji Apródjainak nevelését és képzését. 2018 áprilisában a rend visegrádi találkozóján avatták lovaggá. A lovagi teendők, az apródok tanítása és a versírás mellett közösségi programok szervezője, emlékműsorok készítője. 2019-ben részt vett a Zoboralja Kollégium értékfeltáró munkájában is.