Ferdinandy György feleségével és e cikk szerzőjével (Fotó: Lovas Róbert)

„Az ember azt képzeli, hogy idővel megtalálja a helyét. Áltatja magát, hogy rövid lesz az átmenet. Aztán hirtelen rájön, hogy nem tartozik abba a világba, ahol él. Hogy hiábavaló minden igyekezet. Erre általában élete alkonyán döbben rá az ember. Amikor már késő” – írja Sziget a víz alatt című legújabb kötetében Ferdinandy György, aki hosszú évtizedek óta napi rendszerességgel írja penzumait Franciaországtól Puerto Ricón át Budapestig. A gömöri gyökerekkel is rendelkező író a múlt hónapban megkapta a Prima Primissima díjat.

„Ideje volt számba vennem, hogy ebből a félévszázados erőfeszítésből mi maradt. Magányos erőfeszítésből, hiszen annak idején, a kezdet kezdetén mindenki magamra hagyott”

– fűzi tovább a gondolatait Ferdinandy György, aki friss egyetemistaként vándorolt ki a nagyvilágba, kihasználva az 1956-os forradalom utáni káoszt, de maga sem gondolta volna, hogy a pár évesre tervezett nyugati kiruccanásból egy élet terhe marad. Francia irodalmi kezdetek, St. Exupéry-díj, majd egy hirtelen váltás, melynek során meg sem állt a „világ végéig”, Puerto Ricóig, néhány elvetélt reformkísérlet az ottani egyetemen, ezt követően kettős lét a szigeteken/Miamiban, illetve a Sas-hegyi lakásban, tanárkodás ott és itt, megszaporodó hazai kötetek, egy szinte titokban átvett József Attila-díj, s 84 évesen a Prima Primissima, amelyért egy másik nyugati magyar írót, Molnár Ferenc unokáját, Sárközi Mátyást kellett megelőznie. Nem várta ezt az elismerést, s nem is vette át személyesen. Ráhagyta ifjú barátjára, Mészáros Mártonra, aki már egyik legutóbbi kötetét is szerkesztette, s most a Szomorú Vasárnap című egykori emigráns, szatirikus lap (amelynek tizenkét száma jelent meg) feldolgozásán fáradozik.

Szóval Puerto Rico. Amikor Ferdinandy Franciaországból is menekülésre fogta a dolgot, ezen a szomorú szigeten kapott újrakezdési lehetőséget.

Puerto Rico – mi leginkább a West Side Story és a világbajnokságokon rendszeresen részt vevő kosárlabdacsapata kapcsán hallhattunk róla, s esetleg a tájékozottabbak annyit, hogy az USA 51., úgynevezett társult állama, ahol angolul nem nagyon tudnak. Ferdinandy is a francia után spanyolul tanult meg, s lett az ottani irodalmárok szóvivője, s hűséges magyar nyelvű tolmácsolója, „ablaknyitogatója”. Ahogy 1945, úgy 1956 után is megsokszorozódott a nagyvilágba emigrált magyarok száma, s ahogy lenni szokott, nemcsak a forradalmárok távoztak, hanem kétes és rovott múlttal bíró magyarok is, s bizony Puerto Rico, a Karib-térség és Dél-Amerika tele volt nemcsak magyar, hanem más menekültekkel is, akik a múltjuk elől menekülve próbáltak új hazát és egzisztenciát találni maguknak.

BÉRGYILKOSOK, FELTALÁLÓK, ALKIRÁLYOK: IZGALMAS, NEM MINDENNAPI TÁRSASÁG. Ferdinandy is bőven találkozott ilyenekkel, de szerencséjére összefutott a térség neves irodalmáraival is, így Ernesto Cardenal, Mario Vargas Llosa, Oscar Lewis vagy Saul Bellow társaságát is élvezhette. Volt, akivel együtt is tanárkodott.

„Nyilvánvalóvá vált, hogy itt nem érvényesek a jóról és a rosszról, bűnről és bűnhődésről alkotott vélekedések, amelyeket az ember valahonnan az Óvilágból magával hozott. Az Ótestamentumban élünk, és a Megváltó itt, a szigetvilágban még nem született meg”

– írja a Scolar Kiadónál megjelent új munkájában, amely ugyanúgy a Sziget a víz alatt címet viseli, mint annak idején első francia nyelvű munkája.

Ferdinandy a legszemélyesebb magyar író, ahogy egyik budapesti írótársa, Kukorelly Endre állapítja meg róla, s mivel az élete kész kalandregény, tulajdonképpen könnyű dolga van. A Sziget a víz alatt látszólag két kisregényt vagy tényregényt tartalmaz, de tulajdonképpen észrevétlenül folyik át egyik a másikba, s az alig 150 oldalon a szerző Puerto Rico-i évei elevenednek meg. Az Aibonito Csöcsei alatt is zajlik az élet, ahol délen a rabszolgák unokái dalolnak, míg északon szállodákat építenek az amerikaiak.

Szerzőnk/egyetemi tanárunk gyorsan rádöbben arra, hogy a klasszikus európai műveltséggel nem sokra megy, s a görög humanizmus helyett mindent az alapokról kell kezdenie, Csokonai, Vörösmarty és Déry mellett ő ismerteti meg a szigetlakókkal a focit is,

s ma büszkén mondhatja, hogy tanítványai között akadt mára ismert író és festőművész is, nem egy tanítványáról fényképes szociográfiát követett el, ahogy nem egy odamenekült honfitársa életét vázolta fel, így például Szabó úrét, aki az aritmométer feltalálásával szeretne bekerülni a felfedezők nagykönyvébe.

Ferdinandy immár több évtizede kétlaki életet él. A nyarakat Budapesten, a teleket Miamiban tölti. Budapesten feleségével, a kubai származású egyetemi tanárral, Maria Teresa Reyes-szel, valamint íróbarátaival. Évente egy-két új kötet, könyvbemutatók, Tokaj, aztán télen Miamiban, ahol a legkisebb fia is él. A francia asszonnyal közös gyermekeik közül a legidősebb az USA-ban, a kisebbik Puerto Rico-n él, míg a lánya az Egyesült Arab Emirátusban, így boldog, ha évente legalább egyszer találkozhatnak.

Mivel tél van, Ferdinandy György Floridában várja a tavaszt. Épp csípőműtétre készül, de tavasszal már hívja az óhaza, hiszen a Szomorú Vasárnap mellett írja a napi penzumait is, amelyek legújabb kötete az Ünnepi Könyvhétre jelenik meg.