Az európai áramellátásban is egyre nagyobb szerepet játszik a szélenergia, 2018-ban már szélerőművek termelése fedezte az Európai Unió villamosenergia-fogyasztásának mintegy 14 százalékát. Az EU-ban ebben az időszakban a villamosenergia-termelésben megvalósított beruházások 95 százaléka a megújuló energiaforrásokhoz kötődött, ezen belül pedig a szélenergia területén valósult meg a beruházások 63 százaléka, mintegy 26,7 milliárd euró értékben.
A szélenergiának a legnagyobb szerepe Dániában van, itt a teljes éves áramfogyasztásnak mintegy 41 százalékát a szélturbinák termelése fedezi. Jelentős részarányt képvisel a szélenergia még Írországban (28%), Portugáliában (24%), Németországban (21%), Spanyolországban (19%) és az Egyesült Királyságban (18%).
A sereghajtók között van Szlovákia, Szlovénia és Svájc, ahol a fogyasztás 1 százalékát sem fedezi a szélturbinák termelése, de Csehország, Magyarország és Lettország is mindössze 1 százalékát képes áramfogyasztásának szélenergiával kielégíteni. Az országok közötti különbségeket nagyrészt a helyi adottságok, valamint a szabályozási környezet eltérései magyarázzák.
Az éremnek azonban mindig két oldala van, s ez a szélerőművek környezetkímélő voltára is vonatkozik. Igaz, hogy tiszta és olcsó energiát termelnek szén-dioxid-kibocsátás nélkül, viszont komoly környezeti gondot okoz a használt, már nem funkcionáló szélturbinák lapátjainak likvidálása, melyek gyakorta hosszabbak, mint egy focipálya.
Ahogy azt a bloomberg.com portál írja, a szélerőművek turbinái komponenseinek 85 százaléka, beleértve az acél-, réz-, illetve elektronikai részeket, újrahasznosíthatók. Nem így a lapátok, melyeknek már az elszállítása is gondot okoz. Ezeket gyémántfogú fűrésszel több részre kell szétvágni, hogy egyáltalán szállíthatók legyenek, de így is egyszerre csak egy darab fél fel a teherautóra, ami a nagyobb távolságra való elszállítást lényegesen megdrágítja.
A több ezernyi kiszolgált lapátdarabot zömmel hulladéktelepeken tárolják, s mivel ezek nem bomlanak fel, az idők végezetéig ott is maradnak. Csak az USA-ban évente közel 8 ezer kerül belőlük a hulladéktelepekre, Európában pedig 3 800. Az elkövetkezendő években romlik a helyzet, mivel nagyon sok szélerőmű elöregszik. További gond, hogy kevés az olyan hulladéktelep, mely elegendő kapacitással rendelkezik ezeknek a lapátoknak a tárolására, ráadásul az EU szigorúan szabályozza, mit és milyen mennyiségben lehet a telepeken tárolni.
A tudósok ezért próbálnak megoldást találni arra, miként lehetne ezt a tetemes mennyiségű használaton kívüli turbinalapátot megsemmisíteni, illetve azok anyagát újra felhasználni. Csakhogy ezek a lapátok úgy készültek, hogy ellenálljanak a hurrikánerejű szélnek is, aminek következtében nehézségekbe ütközik az összezúzásuk.
Egyes helyeken a lapátokat elégetik ezeket a téglagyárakban, vagy a hőerőművekben, ám a kemény laminát égéstermékei szennyezik a levegőt. További lehetőség porrá zúzva lapokat préselni az anyagukból, melyeket építkezéseken használnának fel. Ezen a módon kíván a Global Fiberglass Solutions társaság évente közel 6000 lapátot likvidálni, ám a megoldás még kezdeti stádiumban van.
Az emberiség tehát napjainkra ördögi körbe került: szinte minden tevékenységével hulladékot termel, ráadásul a környezetkímélőnek tűnő megoldások is újabb és újabb környezeti problémákat vetnek fel…
(Felvidék.ma/Webnoviny.sk)
