A pozsonyi Városi Színház (egykori Hviezdoslav Színház) február 11-én mutatja be Tábori György Mein Kampf című darabját. Az előadás egyik főszerepében Kassai Csongort láthatjuk.
Ebben a színházban mutatták be tavaly Csehov Ványa bácsiját is Bárta Sándorral és Nádasdi Péterrel a főszerepekben. Az Új Színpad (Nová scéna) viszont márciusban készül új bemutatóra, mégpedig egy dél-koreai musical európai ősbemutatójára, amelyet Alföldi Róbert visz színre.
„Nem tudunk megbékélni a történelmünkkel mindaddig, amíg újra át nem éljük” – írja a Goldberg-variációkban Tábori György, vagyis George Tabori, aki 1914-ben született Budapesten, magyar-osztrák családban. Apja és bátyja is neves újságírók voltak, édesanyja viszont egy osztrák orvos lánya volt, így mind a magyar, mind a német nyelvet anyanyelvi szinten használta. Berlinben kezdte színházi pályáját, de zsidó származása miatt Hitler hatalomra jutása után Londonba, majd az Amerikai Egyesült Államokba költözött.
Bertolt Brecht és Max Frisch műveit fordította angolra, de forgatókönyveket is írt, például Alfred Hitchcocknak is. Első színdarabját (Menekülés Egyiptomba) 1952-ben a Music Boxban a világhírű filmrendező, Elia Kazan állította színpadra. De ő maga is több előadást rendezett, így Bertolt Brecht műveit is, akivel személyes jó kapcsolatot is ápolt, ahogy Thoma Mann-nal is.
1971-ben tért vissza Németországba, ahol elsősorban Berlinben dolgozott, de rendezett Münchenben, Brémában és Bécsben is. Utolsó éveiben a legendás Berliner Ensemble társulatával dolgozott, ahol több saját darabját is bemutatta, de megrendezte Eörsi István Kihallgatás című drámáját is.
A rendszerváltás után rendszeres vendége volt szülővárosának is, ahol rendezett, játszott, s ahol a Radnóti Színházban a Mein Kampf és a Jubileum című darabjait is bemutatták, előbbit Kurdi Imre, utóbbit Eörsi István fordításában. S ne feledkezzünk el az Utazás című musicaljéről sem, amely az 1956-os forradalmat idézi meg Kocsák Tibor zenéjével és Miklós Tibor dalszövegeivel, s amit a Budapesti Operettszínház jelenleg is a műsorán tart.
A Mein Kampf egyszerű történet, amelynek egy könyvárus a főhőse, aki nemcsak árulja a könyveket, hanem ír is egyet – vagy nem is ír, csak szórakoztatja ezzel a többieket, akikkel összehozta a sors a Merschmeyer asszony mészárszéke alatti férfiszállón? Érkezik egy fiatal vidéki fiú, felvételizni akar az Akadémiára, hogy festőművész legyen. És érkeznek más archetípusok: az Isten, a Lány, a Halál; a jó is rossz és a rossz is jó – ahogy ez lenni szokott.
A készülő könyv pedig egyre fontosabbá válik. „A Mein Kampfot én teológiai farce-nak nevezem. Lényegében a szerelemről szól, különböző síkokon. Az égi, az erotikus, a szexuális szerelemről. Ha az ember komolyan veszi a Szentírást – és én, ahogy öregszem, egyre inkább komolyan veszem –, akkor egészen világos, hogy mind a zsidó, mind a keresztény biblia azt tanítja, úgy szeressük ellenségünket, mint önmagunkat. A teológiai sík az, ahol a szélsőséges ellentétek a megbékélést, a szeretetet, a megbocsátást gyakorolják. A szenvedély mindig rejtélyes” – írja darabjáról maga a szerző, mely bejárta a világot, Stockholmban például Ingmar Bergman rendezte meg, míg a pozsonyi Szlovák Nemzeti Színházban 1991-ben ez volt Roman Polák első rendezése Stano Dančiakkal és Ladislav Chudíkkal. Az előadást a budapesti Várszínházban láttam, amikor a társulat két előadást (a Mein Kampf mellett az Üvegre festve című musicalt, amelynek főszerepét évtizedeken át játszotta Michal Dočolomanský) hozott magával. Azóta sem nagyon jártak Budapesten.
Budapesten a Mein Kampfot (Harcom) magyarul csak 1997-ben láthatta először a nagyérdemű, ezt követően 2010-ben a Nemzeti Színház vitte színre Rába Roland rendezésében, Mátyássy Bencével, Sinkó Lászlóval és Törőcsik Marival Hitler, Slomo Herzl, illetve a Halál-asszony szerepeiben. A darabot mindmáig műsorán tartja a Berliner Ensemble, de pár éve meg is filmesítették azt Urs Odermatt rendezésében osztrák-német-svájci koprodukcióban. Hitlert Tom Schilling, Schlomo Herzlt Götz George, míg a Halál-asszonyt Elisabeth Orth játszotta.
Az új pozsonyi bemutatót Michal Vajdička rendezi, s Herzl szerepében Kassai Csongort láthatjuk, aki a pályáját annak idején a kassai Thália Színházban kezdte, s ma már Szlovákia egyik legnépszerűbb színészének számít. Hitler szerepében egy másik sztár, Lukáš Latinák látható majd, míg a Halál-asszony szerepében a szlovák színjátszás egyik nagyasszonya, Zdena Studenková lép színpadra. Molnár Gál Péter írja Táboriról: „Tábori kedvenc elmélete, miszerint nincs olyan, hogy a németek, a franciák, a magyarok, a zsidók… Tömören, elegánsan, önfeledten ontja anarchista tréfáit, mintha vacsora után szórakoztatná vendégeit (valamint önmagát) ellenállhatatlan kajánságával, elbűvölő előadói képességével.”
S ha már a pozsonyi Városi Színházban vagyunk, mindenkinek ajánlom Csehov klasszikusát, a Ványa bácsit, amelyet Marián Pecko rendezésében játszanak. A címszerepet a Nemzeti Színház egyik sztárja, Alexander Bárta, vagyis Bárta Sándor játssza, aki szintén a kassai Thália Színházban kezdte a pályáját a kilencvenes években, Asztrovot viszont a ma is tháliás Nádasdi Péter játssza.
S márciusban is lesz magyar vonatkozású bemutató, az Új Színpad (Nová scéna) ugyanis egy dél-koreai musical európai ősbemutatóját tartja március 5-én, 6-án és 7-én. A Jang Soyoung–Lee Haeje szerzőpáros az annak idején Puccini által operának megírt Turandot történetét írja újra, s amelynek rendezésére a Dél-Koreában már többször is rendező Alföldi Róbertet kérték fel. Az előadás koreográfusa Gergye Krisztián lesz, míg a különös látványvilágért Kálmán Eszter felel majd.
