(Fotó: Zilizi Kristóf/Felvidék.ma)

Február 25-én, kedden a kommunizmus áldozatainak emléknapján rendhagyó irodalom- és történelemórára került sor a Békefi Ernő Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola 2016. június 3-ai hasonló sikeres rendezvénye után Mosonmagyaróváron, a Piarista Iskola érettségi előtt álló végzősei számára. A rendhagyó órán előadóként a csallóközi Zirig Árpád költőt, tanárt látták vendégül.

Az 1940. november 16-án született költő aránylag korán, még a hatvanas években jelentkezett első verseivel, de első önálló kötete Sasok és vonatok címmel csupán 1975-ben láthatott napvilágot. Megjelentek írásai, elsősorban versei, de novellái is az erdélyi Korunkban, a Délvidéken az Új Szimpóziumban, s az anyaországban a Kecskeméti Forrásban. Majd az 1987-es pozsonyi Krím kávéházbeli találkozója során Duba Gyula író biztatta újabb kötet kiadására.

Zirig a kommunizmus mintegy 700 ezret meghaladó áldozatainak emléknapja kapcsán és az előző napon elhunyt Csukás István író, pályatárs előtt tisztelegve félperces néma tiszteletadásra buzdított.

Majd a Reggel a legrosszabb című versét olvasta fel: bár több mint egy évtizede írta, ma is aktuálisak befejező sorai: „felejti múltját, elveszti jövőjét a hitehagyott Európa.”

Említést tett a Csallóközről, szülőföldjéről. Egyházgellét emelte ki, amely egy fészekfalu, összesen további hat kisebb település tartozik hozzá. Itt ültetett el nemrégiben a Szent István-kori román stílusú templom udvarán platánfát, melyet szintén versbe foglalt.

(Fotó: Zilizi Kristóf)

A rendezvényen a felvidéki magyarság jelenét, jövőjét illetően kiemelte: nagyon fontos, hogy az érettségi előtt álló

fiatalok tudatosítsák az anyanyelv, illetve a nemzethez és hithez való ragaszkodás fontosságát.

További kérdésre, hogy mi vezette őt a verseléshez, azt válaszolta, a népdal, melyben örömét vagy bánatát énekli meg a magyar.

Szólt arról is, hogy 1946-ban, amikor első osztályba ment, mennyire örült, hogy a nővére megtanította hamuban írni pálcával, ugyanakkor megdöbbenésükre az iskola tanítási nyelve akkor már szlovák volt.

A fiataloknak továbbá elmondta: a sikert nem adják ingyen, azért keményen meg kell dolgozni, olykor meg is kell szenvedni érte.

Ha el is csábít valakit a külföldön való tanulás lehetősége, tapasztalatokkal, tudással feltöltődve vissza kell jönni, mert a szülőföldünkhöz, hazánkhoz hűségesnek kell lennünk.

Végezetül egy még kéziratban lévő versét olvasták fel a diákok. Búcsúzóul a tenyerünkön megfigyelhető „M”-betűre hívta fel a figyelmet. Ennek megszívlelendő üzenetét véste a hallgatóság szívébe, miszerint: „Maradj magyar”!