Az alábbiakban Farkas Zsolt atya, a Jópásztor Alapítvány elnöke, a Regnum Marianum Akadémia és a felvidéki ministráns- és ifjúsági programok szervezője, szőgyéni esperesplébános nagyböjti gondolatait olvashatják.
Rendkívüli nagyböjti időszakot élünk és minden bizonnyal rendkívüli lesz az idei húsvéti ünnepkör is.
A nagyböjti negyven nap az ember testét, lelkét és szellemét kívánja szabaddá tenni, most pedig a karanténok idejét éljük. Láthatatlan kór fertőzi az embereket, az arcunk elé kendőt teszünk, hogy el ne kapjuk a koronavírust, vagy pedig a környezetünket óvjuk, hogy meg ne fertőzzünk valakit. Féltjük fizikai egészségünket és mindez természetes.
Talán ez a gyilkos kór rátereli figyelmünket lelkünk egészségének megőrzésére is, hiszen a járványok idején kívül is kendőt tehetnénk a szánk elé, mivel nagyon sokszor fertőzőek lehetünk csúnya, trágár beszédünkkel, netán az Isten és szentek káromlásával, megszólással, rágalommal. Itt az ideje a lelki karanténnak.
Ferenc pápa az egyik nagyböjti beszédében úgy fogalmaz, hogy a féktelen beszéd, a rágalom és megszólás egyenlő a terrorizmussal, ahol az öngyilkos merénylők mi vagyunk, a bombák pedig meggondolatlan szavaink. Öngyilkos merénylőket említ, hiszen a bűn elkövetője nemcsak a környezetének árt, hanem önmagát is a pusztulásba taszítja. Féken tartani nyelvünket, nem csak a böjt idején, ez a nagy kihívás és ezért kell megerősíteni akaraterőnket.
A böjt egyik eszköze az étkezésben való fegyelem, önmegtartóztatás, lemondás, de önmagában ez még kevés. A böjt nemcsak a lemondásról szól, hanem jó cselekedetek vállalásáról is, melyekkel megerősíthetjük akaraterőnket.
Megerősödhet az akaraterőnk a mindennapi dolgokban és a bűneinkkel, gyarlóságainkkal való küzdelemben. A böjt nem fogyókúra, vagy spórolás, hanem mindaz, amiről lemondunk, azt mások javára, a szegények részére ajánlhatjuk. A böjt az elcsöndesedés, a magunkba tekintés és Krisztus fájdalmas arcába való tekintés ideje is egyben, mely a bűnbánathoz és a lelki megtisztuláshoz vezet.
A böjt nem csak a hústól való tartózkodást jelenti, ez csak az egyik formája a böjtnek. A bűnbánat más formái is lehetségesek, főként a segítő szeretet cselekedeteivel, nyelvünk féken tartásával, helytelen viselkedésünk, trágár szavaink karanténba zárásával.
Zárkózzunk el a bűntől, zárjuk karanténba a rosszat, gyarlóságainkat pedig bűnbánatunk által tegyük le Krisztus keresztjének lábához. A nagyböjt idején merjünk még buzgóbban Istenhez fordulni, ahogy erre egy nagyböjti versike szólít fel bennünket:
Mondjunk le most, nagyböjtben,
– a bosszú édességéről,
– a harag keserű füvéről,
– a fegyelmezetlen beszéd csípős fűszeréről,
– az önelégültség édes pudingjáról,
– az önös énre építő hiúság proteinjéről,
– az előítéletek erős italáról,
– a barátságtalanság kenyeréről és
– az önsajnálat bódító boráról.
Ebben a nagyböjti időszakban és az elkövetkező húsvéti ünnepkörben a koronavírus-járvány miatt eucharisztikus böjtre lettünk utalva. Ami annyira természetes volt számunkra, hogy bármikor mehetünk szentmisére és részesülhetünk a szentáldozás által Krisztus testében, most a lelki szentáldozásra korlátozódott.
Talán most még inkább megbecsüljük a szentáldozás lehetőségét, amikor vágyakozunk az oltáriszentség magunkhoz vétele után a lelki szentáldozásban.
Ilyenkor sem szűnhet meg az ima, a járvány idején még buzgóbban ragaszkodjunk Istenhez. A személyes imában, a lelki szentáldozásban keressünk most kapaszkodót.
Ilyenkor sem szűnnek meg a szentmisék, bár a nyilvánosság kizárásával, de folytonosan imádkozhatunk. A modern kor és technika lehetővé teszi, hogy legalább a rádión, televízión vagy a világhálón keresztül kapcsolódjunk be a szentmisébe és a közösségi imába. Különösen ebben a nehéz időszakban minden embernek szüksége van a lelki-testi feltöltődésre, hogy méltóképpen felkészülhessünk Jézus feltámadásának, a húsvétnak megünneplésére, aki halálával és feltámadásával legyőzött minden rosszat. Ehhez kívánok mindenkinek nagyon sok erőt, türelmet és önuralmat!
Itt olvasható a lelki szentáldozás imája, melyet a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia ajánl:
Jézusom! Hiszem, hogy jelen vagy a legméltóságosabb Oltáriszentségben.
Mindennél jobban szeretlek, és vágyom rá, hogy a lelkembe fogadhassalak.
Mivel most nem tudlak szentségi módon magamhoz venni,
jöjj, legalább lelki módon, a szívembe!
Magamhoz ölellek, mintha már ott lennél, és teljesen egyesítem magamat Veled.
Ne engedd, hogy elszakadjak Tőled! Ámen.
Vagy/és:
Uram Jézus Krisztus, hiszek Benned, imádlak Téged és szeretlek Téged teljes szívemből.
Bánom minden bűnömet, mert szeretnélek magamhoz fogadni a szentáldozásban,
hogy Veled élhessek.
Jöjj hát, ó Jézus, legalább lélekben költözz a szívembe, és végy lakást benne örökre!
A mi Urunk, Jézus Krisztus Teste őrizzen meg engem az örök életre!
Köszöntelek, ó Jézus, az én szegény szívemben. Neked adom magamat egészen.
Tied akarok lenni életemben és halálom után is. Ámen.
