Előző két írásomban bibliai szemlélettel igyekeztem dr. László Ervin professzor úr cikkére reagálni, melyben azt mérlegeli, hogy a koronavírus világjárványból pozitívan is ki lehet jönni. Most dr. Dietrich Werner német protestáns teológus által megfogalmazott elgondolkodtató modern Tízparancsolatnak a záró részét osztom meg Olvasóinkkal. Hogyan lehet pandémiás időkre és helyzetre a két kőtábla Igéinek a szellemiségét alkalmazni? Lássuk csak!…
6. Tarts ki a kölcsönös szeretetben és az önzetlen segítségnyújtásban! Hiszen hited igazi próbája nem az, hogy semmibe veszed a közrendet és a kényszerű intézkedéseket, hanem az, hogy kitartasz ezekben.
„Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek, tudva, hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez. Az állhatatosság pedig tegye tökéletessé a cselekedetet, hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül” (Jakab 1,2-4).
A hit igazi próbáját nem az jelenti, hogy bárki is kerülni szeretné az orvosi tanácsadást, hanem az, ha a szerető támogatásban, tiszteletadásban, és a vallási diszkrimináció bármely formájával szembeni ellenállásban bárki is akadályozni próbálna minket.
Az állhatatosság, a hosszútűrés azt jelenti, hogy a mostani járvány során alkalmazott fizikai távolságtartás kötelező rendelkezését elfogadjuk, amivel elkerülhetjük vagy csökkenthetjük a megfertőződés kockázatát. Ugyanakkor ez semmiképpen sem jelentheti a spirituális távolságtartás fenntartását – egyénekként, közösségekként vagy éppen egyházanként a világ bármely pontján. Azt látjuk, hogy az egyházak szerte a nagyvilágban nagyon is találékonyak az új utak-módok kialakításában lelki kincseik, kapcsolattartásuk és a remény fenntartása érdekében közösségeikben és egymás között is. Mindezekben a mi bibliai mandátumunk, felhatalmazásunk ösztönzője az Ige:
„Senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is” (Fil 2,4).
7. Támogasd az első vonalban dolgozókat! Azokat, akik orvosként, orvosi asszisztensként, lelkigondozóként dolgoznak, és ha lehet, anyagi vagy szociális támogatásodat se vond meg tőlük!
„Kérlek azért titeket, testvéreim, az Isten irgalmasságára, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda magatokat élő, szent, Istennek tetsző áldozatul. És ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg elmétek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes” (Róma 12,1-2).
Az új koronavírus hatalmas kihívás a gyógyítási és az ellátórendszerek számára a mai társadalmak életében. A keresztyén hit mély elkötelezettsége és ősi erénye az, hogy életünket odaáldozzuk a legsebezhetőbbek szolgálatára. Szervezzük meg a támogatást olyan módon, hogy az hatékonyan jusson el azokhoz is, akik az orvosi ellátás és az ápolói, gondozói szakszolgálat frontvonalában dolgoznak! Imádkozzunk értük naponként!
Mindenki igyekezzék megtenni a maga részéről azt, amire képes: „Egymás terhét hordozzátok, és így töltsétek be Krisztus törvényét” (Galata 6,2).
Ez azt is magában foglalja, hogy megpróbálunk segíteni azokon is, akik könnyen áldozatul esnek a nagyon gyakori otthoni erőszaknak, amit az is elősegít, hogy a jelenlegi helyzetben sokan kénytelenek együtt maradni környezetük tagjaival, sokan meglehetősen nagyon kicsi lakásban. Sokak számára jelent ez a helyzet nagy nehézséget.
Zéró toleranciát kell alkalmazni azokkal szemben, akik visszaélnek a sebezhető emberek kiszolgáltatott helyzetével, legyenek ők nők, gyerekek vagy idősek. Sokan a házi karanténokban képtelenek kontrollálni agresszivitásukat és erőszakban kitörő felhalmozott energiájukat.
8. Ne engedjünk az idegengyűlölet befolyásának, nehogy ez diszkriminációba csapjon át!
„Ő a mi békességünk, aki a két nemzetséget eggyé tette, és az ő testében lebontotta az elválasztó falat, az ellenségeskedést, miután a tételes parancsolatokból álló törvényt érvénytelenné tette, hogy békességet szerezve, a kettőt egy új emberré teremtse önmagában. Megbékéltette mindkettőt egy testben Istennel a kereszt által, miután megölte az ellenségeskedést önmagában” (Efézus 2,14-16).
Tanúi vagyunk annak, hogy milyen sok hamis beszéd és hamis terminológia alakult ki, amit még olykor állami vezetők is használnak, amikor „Vuhan vírusról” vagy „kínai vírusról” beszélnek, mintha a vírusnak nemzetisége vagy területi meghatározottsága lenne. Ennek a megbélyegző szóhasználatnak a következtében jó néhány helyen újabb és újabb formái alakulnak ki az erőszaknak és az idegengyűlöletnek (xenofóbiának).
Az új koronavírus által kiváltott válság és világjárvány egyetemes, s azt a leckét taníttatja meg velünk nagyon fájdalmas módon, hogy az egész emberiség nagyon sérülékeny.
Valamint azt is, hogy mennyire szükségünk van egymásra annak érdekében, hogy együtt szálljunk szembe az emberiség jelenlegi legnagyobb problémájával.
9. Mozdítsuk elő a vallási közösségek, valamint a társadalmi és fejlesztési szervezetek szorosabb együttműködését! Keressük az ökumenikus diakónia új szervezeti formáit!
„Odament, olajat és bort öntött sebeire, és bekötötte azokat. Azután feltette őt a saját állatára, elvitte egy fogadóba, és gondját viselte. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és azt mondta neki: Viselj rá gondot, és ha valamit még ráköltesz, amikor visszatérek, megadom neked” (Lukács 10,34-35).
Ez a mostani világméretű válság valósággal megköveteli a nagyon szoros és jó együttműködést a helyi egyházi közösségek és olyan nem egyházi intézmények között, melyek a fejlesztési célú összefogással és a gyorssegélyekkel foglalkoznak. A különböző helyi hitközösségek vezetői jelentős szerepet játszanak az oktatásban, a pszicho-szociális gondozásban és kiépített hálózatuk van a közvetlen segítségnyújtás megszervezéséhez. Az ügynökségeknek pedig döntő szerepük van az anyagi, pénzügyi, logisztikai források biztosításában.
A maga korában és körében senki nem tekintette fontosnak, magára nézve kötelezőnek, csak az irgalmas szamaritánus, hogy gondjába vegye a csupa seb embert. Ez első lépésben egyéni segítségnyújtás volt. Második lépésben viszont előre tekintő gondoskodás, tervezés, hiszen már a fogadósra bízta a szerencsétlen ember gondozását.
Ezt már diakóniai asszisztenciának, segítségnyújtásnak nevezhetjük. Hosszabb távra bízta meg a fogadóst a gondozással („amikor visszatérek…”), a gondozás jövőbeni költségeiről is rendelkezett. Ez volt az az óra, amikor a helyi szereplők sürgősségi mentésben és támogatásban részesítették a kifosztott embert. Sok nemzetközi és helyi egyházi szervezet (Egyházak Világtanácsa, Nemzetközi Evangéliumi Alliance, nemzeti, helyi egyházak, hazánkban a kormányzat és különféle ökumenikus, valamint felekezeti segélyszervek) szorosan tudnak együttműködni a rászorultakért.
10. Ne veszítsük el a reményt és azt az új jövőképet, amely már a koronavírus okozta válság utáni időre mutat előre!
„Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítelek, meg is segítelek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak” (Ézsaiás 41,10).
„(Isten) letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak” (Jelenések 21,4).
A pandémia, a világjárvány még inkább kiemeli a mai globalizációs modellek pozitív és negatív oldalát, mivel megmutatja ezek belső törékenységét, sebezhetőségét. Ugyanakkor ez a világhelyzet magában rejt még fel nem tárt lehetőségeket is, a kialakult helyzetre történő gyors válaszadást működtető mozgásokat, s a válságkezelés szempontjából új politikai kapcsolódásokat is. Ezek nem csak lehetségessé, de szükségessé is teszik a nemzetek kooperációját a világméretű közösségben.
A pandémia felveti, hogy tegyük fel haladéktalanul a kérdést az eddigi szervezett élet, szervezett gazdaság és egészségügyi rendszer vonatkozásban, nevezetesen: meddig tarthatóak ezek fenn a jövőben?
Biztos, hogy módosítanunk kell a globalizáció jellegét és erősíteni kell azok túlélési képességét, akik most leginkább szenvednek. Botrányos, hogy néhány nemzet megtagadja a megfelelő pénzügyi támogatás nyújtását a WHO-nak és az egészségügyi rendszereknek a déli féltekén. Ez pedig már drámai és láthatóan szörnyű következményekkel jár. Szükség van jövőtervező politikai vezetőkre, mindenek előtt etikus vezetőkre az egyházakban és a tudományok területén, akiknek van elképzelésük arról, miként lehet újjászervezni az életet a közös és emberséges együttműködés céljából, valamint azért, hogy korlátját lehessen szabni a szinte már az őrület határáig fölpörgetett nacionalizmusnak, ethnocentrizmusnak. Olyan vezetőkre van szükségünk, akik képesek jelentős célokat kitűzni azért, hogy a planetáris életrendszer összeomlását és szétrombolását megelőzhessük, mert enélkül a túlélés esélytelen.
Azzal biztatunk mindenkit, hogy ezt az új, közös etikai gondolkodást és a globalizációnak ezt az alternatív modelljét, valamint az ökológiai irányvételű és felelősségteljes civilizációt erősítsük meg együtt planétánk határai között. Ezt az életszemléletet a bibliai hit ihlette és formálja. E hit pedig így fogalmaz:
Isten azt akarja, hogy ne süllyedjünk fatalizmusba és félelembe, hanem szeretete ihletése révén mi is szeretettel forduljunk gyönyörű alkotásához, az egész teremtett világhoz, a földhöz és minden teremtményhez!
