„Vajúdtak a hegyek, és egeret szültek, kicsike egeret, nagyon kicsikét”, szokás mondani a hiábavaló erőfeszítésre, de még rosszabb, ha az eredmény nemcsak hiábavaló, hanem ostoba is.
Rendkívüli helyzetben vagyunk, mely állítólag rendkívüli megoldásokat igényel. Rendkívüli, ám nem értelmetlen megoldásokat, mégis úgy tűnik, hogy szaporodnak a fejetlen, értelmetlen, vagy épp értelmezhetetlen intézkedések.
Vegyük például a legutóbbit, miszerint a munkahelyre külföldre ingázóknak 30 naponként koronavírustesztet kell csináltatniuk, s ezt a határon a munkáltatói igazolás mellé átlépéskor be kell mutatniuk.
Az ingázóktól kérni fogják a negatív koronavírustesztről szóló igazolást
Ha tehát valaki mondjuk Révkomáromban átmegy a hídon, hogy a járványveszély szempontjából bármelyik itteninél semmivel sem rizikósabb Dél-Komáromban lévő munkahelyére jusson, annak minden hónapban, természetesen pénzért, méghozzá nem kevés pénzért egy darab papírt kell szereznie arról, hogy az adott pillanatban egészséges.
Kétség nem fér hozzá, hogy az egészség a legfontosabb, ebben a helyzetben meg kiváltképp, de annak is világosnak kellene lennie minden gondolkodó ember számára, hogy
ez az igazolás gyakorlatilag semmire nem garancia, hiszen az illető már a tesztelésről hazafelé tartva, vagy akár arra várva megfertőződhet és majd egy hónapon át gyanútlanul terjesztheti a betegséget, hiszen a lappangási idő hosszabb is lehet, mint ahogy azt korábban feltételezték.
Aztán egy hónap múlva ismét kérje a tesztet, ismét fizessen, hogy a forintban kapott fizetéséből az átszámítás után maradjon is valami, meg nem is. Feltéve, ha a határ lezárása miatt még nem bocsátották volna el korábban a munkahelyéről…
De nem jártak jobban azok az egészségügyi dolgozók sem, akiknek Szlovákiában van az állandó vagy az átmeneti lakhelyük, és Csehországban, a Dél-morvaországi, Zlíni, Morva-sziléziai vagy Olomouci kerületben dolgoznak. Igaz ugyan, hogy az új rendelet értelmében nem kell kötelező karanténba vonulniuk, ellenben a határátlépéskor be kell mutatniuk a munkáltatói igazolást, valamint egy nem is 30 naponként, hanem 48 óránként frissített igazolást arról, hogy negatív a koronavírus-tesztjük.
Érthető ugyan, hogy egészségügyi dolgozóként az átlagosnál nagyobb fertőzésveszélynek vannak kitéve (ugyanakkorának, mint azok, akik itthon látják el ugyanazt a feladatot), de kétnaponként fizetni egy új tesztért, ez elsősorban arra jó, hogy végül ne érje meg nekik külföldön dolgozni. Képtelen vagyok szabadulni a gondolattól, hogy ez az ország így kívánja büntetni, végképp ellehetetleníteni azokat, akik jobb híján külföldön voltak kénytelenek munkát, megélhetést találni.
Veszítsék csak el az állásukat, mert itt, ebben az országban a járványt követő válságban majd annyi munkalehetőség kínálkozik számukra, hogy csak győzzenek válogatni, hányadikként akarnak beállni a munkahivatal előtt kígyózó sorba a válság miatt tönkrement kisvállalkozók, elbocsátott munkavállalók közé…
Félreértés ne essék, a járványellenes intézkedésekre szükség volt mindannyiunk egészsége, élete érdekében, s azok terén a virológusokra hallgatva elég jól vizsgázott az új kormány, melynek tagjai a választásokra készülve még bizonyára nem számoltak azzal, milyen helyzet elé állítja őket és velük együtt mindannyiunkat az élet.
Azonban a járványügyi intézkedések nem lehetnek a felesleges és teljesen értelmetlen zaklatás eszközei. Másrészt viszont nemcsak a virológusokat kell most már meghallgatni, hanem a gazdasági szakértőket is, és nagyon odafigyelni arra, amit mondanak, hogy ne csak üres ígéretek és látszatlépések szülessenek a gazdaság újraélesztésére és talpra állítására, hanem hatékony intézkedések is, méghozzá mielőbb, mert ami gazdasági téren következik, az nem kevésbé lesz fájdalmas és súlyos, mint maga a járvány…
