Az 1949-ben megalakított Csemadok a szervezésirányítással párhuzamosan fokozatosan építette ki a kulturális élet irányításának struktúráját is. A magyar kulturális szervezet országos alakuló közgyűlése után egyre szaporodtak a Csemadok helyi szervezetei.
1949 márciusában elsőnek az érsekújvári (március 20.), muzslai (március 27), rozsnyói és somorjai (április 3.) helyi szervezet jött létre. A pozsonyi megalakulására nem találtam utalást, de annak égisze alatt az Obenau (Ág) Tibor vezette énekkar már 1950-ben működött.
Én 1951 decemberében a pozsonyi helyi szervezetben létrehoztam a tánccsoportot, mely 1952-ben a Magyar Pedagógiai Szakközépiskola énekkarával Pozsony-Ligetfaluban, a Matador Üzem színháztermében mutatkozott be a nagyközönség előtt. Az ősz folyamán már vidéki vendégszereplést is vállat Simonyiban a volt Baťa-művek dolgozói részére. (Ma már nyoma sincs a városban az akkori élénk magyar kulturális életnek.) A zenészek fellépésért járó honoráriumát a keresettel bíró együttesvezetők saját zsebből fizették. Janda Iván, a tanítóképző iskola tanára karnagyként társult, a pedagógiai iskolából hozott magával táncosokat és énekeseket is, Tibor csoportvezető és karnagy volt, én pedig a tánckar koreográfusa és vezetője a csoporttal a színpadon szerepeltem. Fellegi István, a Csemadok akkori főtitkára a zenészek fizetéséhez járult hozzá, gavallér volt az „öreg”. Nagy volt a haszna a műsornak, mert később a simonyi szervezet tánccsoportot is alapított, műsorépítési feladattal egy hétig voltam a vendégük.
1951 decemberének végén a Csemadok KB keretében Fellegi István főtitkár egyetértésével, Obenau (Ág) Tibor és Takács András szakmai előadók szorgalmazására kezdetét vette a Felvidéken a néphagyományok feltérképezése, illetve a népdal és a néptánc gyűjtése. A feladat végzéséhez még az ötvenes években társult a szokáshagyomány és a viselet gyűjtése is. Ebben a Kassán élő Hemerka Olga zenetanárnő, valamint Boček Gézáné Gesztes Zsuzsa varrónő és színházi ruhatervező jeleskedett. A Csemadok azzal a céllal szorgalmazta a munkát, hogy az alakulandó ének-, zenei és tánccsoportoknak/együtteseknek a színpadi alkotásaikhoz: a tánckoreográfiákhoz, a kórusművekhez, az ének, zene, tánc és viselet színpadra állításához hazai hagyományanyagot biztosítsanak.
Később szaktanfolyamokon képeztek csoportvezetőket a hagyományok kutatására és néprajzi gyűjtésre is. A Csemadok és a Népművelési Intézet házi rotaprint nyomda segítségével a népművészeti csoportok munkájának javítása érdekében már az 50-es évek elejétől adott kit műsor- és módszertani füzeteket. A Csemadok 1953-ban jelentette meg első füzetét az Ág Tibor által összeállított Dalolj velünk – mozgalmi dalok és népdalok gyűjteményét, melyben szerepelt 64, az előző években a Felvidéken általa gyűjtött népdal is, köztük az első gyűjtőutunk alkalmával Nyitragerencséren Finta Ilonától lejegyzett „… Felmegyek a hegyre/, Lenézek a völgybe,/ Ott látom galambom, / A virágos kertbe“ azóta már a magyar nyelvterületen ismerté vált régi stílusú dalt is.
A Csemadok a közreadott dalok segítségével azonnal terjeszteni tudta a felgyűjtött néphagyományi anyagot és ezzel ráirányította az alkotók, valamint az előadók figyelmét, hogy a kutatói és néprajzi gyűjtői munkába ők is kapcsolódjanak be, hogy a működési helyük, valamint elsődlegesen a környékük, majd később a Felvidék más néprajzi egysége hagyománykultúrájából, tehát a környékük felgyűjtött hagyományaiból alkossák meg a csoport műsorát. A közösen végzett néprajzi gyűjtőmunka eredménye mára mintegy 20 ezer dal és zeneegység, közel 10 ezer méter film- és videoszalag rögzítette népművészeti hagyománykincs, melyből eddig 25-30 könyv jelent meg, és számtalan kórusmű, tánckoreográfia született.
A gyűjtött néphagyományi anyagot a Csemadok, 1956-tól pedig a Szlovákiai Központi Népművészeti Ház, majd 1960-tól a Szlovákiai Népművelési Intézet házi rotaprint nyomdai kiadásban 200-300-as példányszámban megjelentette. A kiadványokat szakmai támogatásként díjtalanul eljuttatta a mozgalmat irányító Csemadok-alapszervezeteknek, a járási és kerületi népművelési intézeteknek, a művelődési házaknak, az iskoláknak, az aktívan dolgozó művészeti csoportoknak és a tánc- és az ének-zene-, szaktanfolyamok hallgatóinak azzal a céllal, hogy eredeti felvidéki néprajzi gyűjtésből nyert anyag felhasználásával építhessék fel a csoportok színpadra komponált műsorát. Táncmozgalmi vonalon 1956-tól 1982-ig évente egy-egy, 120-150 oldalnyi terjedelmű füzet jelent meg. Később ezeket az elsődleges kiadványokat azok könyvbeli megjelentetése is követte. Az idő előre haladtával hangosfilmeken, videó- és magnetofonszalagokon is megjelentek.
A felgyűjtött néphagyományi anyag ágazatonként könyvben történő megjelentetését Ág Tibor Édesanyám rózsafája (Madách, Pozsony, 1974) című gömöri gyűjtésű népdalkötete, Martin György – Takács András Mátyusföldi népi táncok (Madách, Pozsony, 1981) című műve, amely Martos, Tardoskedd és Kéménd falvak szöveges és Lábán táncleírásait tartalmazta, valamint Méry Margit – Jókai Mária Szlovákiai magyar népviseletek (AB-ART, Pozsony, 1998) című, felvidéki méretű áttekintést nyújtó könyve indította.
Szerencsére a néprajzi gyűjtés, a könyvek megjelentetése a hagyománykultúra minden ágazata területén a jelzett könyvek megjelenése után is folytatódott. A felgyűjtött néphagyományi kincs jelentős része a kiadók által megjelentetett könyvekben, valamint a Csemadok, a Népművelési Intézet, a Szlovákiai Magyarok Folklórszövetsége, az Ifjú Szívek keretében tevékenykedő Hagyományalap, az évtizedek óta aktív munkát kifejtő tánc- éneklő-, hagyományőrzőcsoportok, valamint a MTA Zenetudományi Intézet, újabban a Csemadok Magyar Népművelési Intézet birtokában találhatók. A mindenki számára hozzáférhető könyvek, hang- és képanyagok, valamint magnetofonszalagok és lemezek segítségével és természetesen a művelésüket, terjesztésüket felvállaló több száz csoport, valamint énekes, táncos és zenész személy munkája által válhatott újból közkincsé a népi hagyománykultúránk.
Az 1949-ben megalakított Csemadok a szervezeti élet irányításával párhuzamosan fokozatosan építette ki a kulturális élet irányításának struktúráját is. Mintául az ország adminisztratív irányítása, területi felosztása, valamint más társadalmi és politikai szervezetek szolgáltak. Ez a szervezetépítési séma volt az uralkodó az országban a többi társadalmi, kulturális, sport- és egyéb szervezeteknél is: területileg: központi – kerületi – járási titkárságok: – fizetett apparátus irányításával, helyi szervezetek (alapszervezet, klub, raj, őrs, stb.) – a társadalmi tevékenység összefogására.
(Folytatjuk)
