Illusztráció (pixabay.com)

Roppantul nem szeretem a napjainknak oktalanul használt „lazítás” szót, főként ilyen halálos, láthatatlan és maradandó gyilkos vendég esetében, mint a vírus. Az enyhítések bevezetése sok európai országban azt sugallja, mintha túl lennénk a veszélyen. Szó sincs róla…

Mértékadó tudományos körök a világ különböző részében komolyan jelzik előre az őszi, téli új hullám valószínűségét, új mutánsokkal, gyermekeknél is megjelenő különös szindrómákkal. Ne legyenek illúzióink! Egy másik cikkemben elkezdtem közölni a szuperintelligens koronavírussal folytatott képzeletbeli beszélgetésem részleteit. A „keresztyén scifi-tárca” műfajába sorolom az ilyen beszélgetést. A megkezdett párbeszéd folytatása felelősségtudatunkat célozza meg, hivatott ébreszteni, erősíteni.

Egy szuperintelligens koronavírus dekódolt üzeneteivel

S hogy a nagy politikai és magyarságunkat hatalmas traumákkal megsokkolt Trianon diktátumáról se feledkezzünk el, és ne tudja senki sem ennek a gyásznapnak a politikai és nemzetközi pestis-jellegét ellopni vagy még csak egy pillanatra is feledtetni velünk vagy érdek-kozmetikumokkal szépítgetni, e két járvány, a mai koronavírus és a 100 évvel ezelőtti mély rokonságát sem hallgathatom el.

Ez mindenkit pusztító világjárvány, amaz magyarságpusztító európai nagyhatalmi pestis. Különös módon jön össze most mindkettő. Egyiket, a mait, jó lenne mielőbb feledtetni, de nem fog menni. A másikat nem szabad hagyni feledtetni, rajtunk áll, hogy ez miként fog menni!

Mindkettőben az ultima ratio – oratio működik, működhet hatékonyan. Mindkettőből a felgyógyulásért imádkozni minden élő lelkiismeretű ember kötelessége. Imára fel, Isten magyar népe! Született magyarok és mindazok, akik magyarnak vallják magukat, akiknek szülei magyarrá szenvedték, imádkozták, küzdötték magukat, bármily nemzetiségűek voltak. Imára fel, Isten sok nemzetiségű magyar népe!

Lengyel, magyar Isten előtt is jó barát az imában

Imádságos tanítás Danzigból

A 18. században is több hullámban söpörtek végig járványhullámok, főként pestisjárványok kontinensünkön. 1709-ben Danzigot is elérte a pusztító kór, majd 1760-ban magyar-honi tájékainkon is támadásba lendült. Sem az északi Hanza városban, sem Pozsonyban, Pesten, Váradon nem volt más kapaszkodója a népnek, mint Isten nevének a segítségül hívása.

Mind a lengyel-német imában, mind a magyar imádságban az fejeződik ki, hogy bár Isten büntetését megérdemlik, de azt is világosan látják, hogy a járvánnyal nem célja a Teremtőnek az emberek megsemmisítése.

Sokkal inkább az, hogy a csapásokkal a lélek ébredését, Istenhez terelgetését kívánja elérni maga Isten. Így fogalmaznak a danzigi protestánsok:

„Szükséges, hogy amikor Isten büntet egy országot, felnézzünk Őreá,
s megemlékezzünk Előtte arról, mivel vétkeztünk ellene.
Minthogy legtöbbször csak arra tekintünk,
ami közvetlenül a szemünk előtt van.
Panaszkodunk azokra, akik bűnbe vittek, gonoszságukat kitöltötték ránk.
Azon rágódunk, miért nem segítettek a bajt megelőzni,
s ilyenkor káromoljuk vagy akár el is átkozzuk őket.
S amíg a haszontalan önfelmentés gondolatával foglalkozunk, nem ébredünk rá: valójában azt, ami ilyen súlyosan történt velünk,
tényleg megérdemeltük”.

Magyar ima a népet sújtó járvány idején, 1760-ban

A beteg népeknek imádságok

Örök, mindenható, kegyelmes Isten,
a mi Urunk Jézus Krisztusnak dicsőséges Szent Atyja,
engemet az én halandóságomról intesz a betegség által,
hogy szépön hívsz a bűnbánatra.

Nem akarod te Úr Isten a bűnös embernek
az ő bűneiben való elveszését,
de hogy inkább megtérjen és üdvözüljön, s örökkön örökké éljen.
Te hozzád kiáltok teljes szívemből, Uram,
a te nagy búsulásodban ne fedj meg engem,
se ne dorgálj meg engem a te haragodban.
Könyörülj énrajtam nagy Úr Isten,
mert az én csontjaim ugyan megrothadnak immár,
az én lelkem is igen megháborodott,
de te Uram meddig haragszol rám.

Küldd hozzám a te irgalmasságod, és a halálból vedd ki az én életemet,
ments meg engem a kárhozattól a te hozzám való nagy kegyelmességedért:
gyógyíts meg engemet, Uram Isten és én meggyógyulok,
tartsd meg az én életemet és megszabadulok,
mert te vagy az én megdicsőíthető Istenem.
Te sebesítesz meg engemet, és ismét te gyógyítasz meg,
te versz meg engem, és ismét könyörülsz rajtam,
ölsz meg és ismét elevenítesz meg engem.

Ha az én betegségem nem halálra való, segíts meg engemet!
Az én betegségemnek minden fájdalmát fordítsad nagy örömre,
vedd hozzá Úr Isten az én könyörgésem,
és vonj ki engem a kárhozatnak mélységes verméből,
mert az én koporsóm nem tesz vallást,
sem a halál nem mondhat tenéked dicséretet,
hanem az élő emberek dicsérhetnek téged mint most én is téged,
nagy dicsérettel és hálaadással illetlek:
Uram, üdvözíts engem, hogy mind éltig csak téged magasztalhassalak
a Krisztus Jézus által.
Ámen.

Ima napjaink koronavírus-járványa idején – Új Zéland, 2020

Mostani napjainknak is Ura, Istene,
Atyánk, Aki Jézusban lecsendesítetted a vihart,
és megnyugtatod a háborgó szívet,
küldd el nekünk a reményt,
s fogadd jótetszésedbe azokat,
akik a bizonytalanság közben is értünk dolgoznak és várnak segítségedre.
Biztass minket azzal, hogy mindenkihez ugyanazzal a szívvel fordulsz.
Tégy bizonyossá arról, hogy nem engedsz minket beleveszni a bajba,
mert a Te akaratod nem a pusztulás, hanem az élet.
Te vagy a mi Istenünk, s nekünk szükségünk van Rád.
Irgalmazz nékünk!
Ámen.

(Folytatjuk)