Jézus Krisztus születése pedig így történt: Mikor anyja, Mária már jegyese volt Józsefnek, de még nem keltek egybe, kitűnt, hogy áldott állapotban van a Szentlélektől. Férje, József, aki igaz ember volt, és nem akarta őt szégyenbe hozni, elhatározta, hogy titokban elbocsátja. Amikor azonban ezt végiggondolta magában, az Úr angyala megjelent neki álmában, és ezt mondta: József, Dávid fia, ne félj feleségül venni Máriát, mert ami benne fogant, az a Szentlélektől van. Mt 1, 18-20.

Ezelőtt 65 évvel, 1955-ben XII. Pius pápa

május elsejét Szent József, a munkás emléknapjává tette.

A szakszervezetek és munkásmozgalmak takarásából ezért is érdemes kifejteni ezt az ünnepet. Meg azért is, mert a mai nappal elkezdett új bibliai könyv olvasása aktuálissá teszi József személyét.  Máté evangéliumának első fejezete írja le Jézus Krisztus származását és születésének történetét. Ebben a születéstörténetben van egy ritkán emlegetett személy, egy családfő, József, az ács, a Megváltó nevelőapja.

 „Szent József a mindennapok hallgatag szentje. Nem hagyott nekünk hátra semmilyen bölcsességet. Csendben, hallgatva élte le életét a Megváltó mellett”

olvasható róla egy vélemény.

Valóban így van? Igaz, hogy keveset tudunk róla, de ami ismert, az nagyon lényeges. Tudjuk, hogy ácsmester volt, mint családfenntartó nehéz fizikai munkát végzett. Mégsem a kérges kéz, a szilaj vállak dicséretét sorolja a szentíró, hanem az értelmes meggondolást, a tapintatos jóindulatot, igaz érző szívet ismerhetjük meg benne. József az a személyiség, akiben az értelmes megfontolás, és nehéz fizikai munka végzése nem kizárják, hanem erősítik egymást.

A bibliai korban a férfi feladata és felelőssége volt annak biztosítása, hogy a családi élet becsületes, biztonságos és élhető legyen.

Az öregek, betegek, a nők és gyermekek védelme is a feladata volt. A jegyesség a házassággal egyenértékűnek számított.

Ezért mondja Pál, hogy aki feleségül veszi a jegyesét, az is jól teszi, de aki nem veszi feleségül, még jobban teszi. Felbontani csak válólevéllel lehetett. Tisztaságának megszegése házasságtörésnek számított, ez pedig halálbüntetéssel büntetendő. József, mint leendő férj kellemetlen helyzetbe kerül. A gyanú emésztésében nem akart élni, ezért igaz ember lévén titokban akarta elbocsátani jegyesét. Nagyobb volt benne az irgalom törvénye az igazság törvényénél. Mária nincs abban a helyzetben, hogy magyarázkodjon, sorsa látszólag József jóindulatán múlik.

József olyan férfiú, aki végig tudja gondolni a dolgokat, döntése következményeit és a másikra való hatását. Volt egy jó szándékú alapállása, nem akarta szégyenbe hozni jegyesét. Hogyan? Hát nem ő maga került szégyenbe? Nem az ő férfiúi hiúságát sértették meg? Ez számára nem becsületbeli ügy?

Dehogynem. Nem folytatódhat közös életük úgy, ahogy eltervezte, ezért vagy megbocsát, vagy elbocsát. Miközben ezen jártak a gondolatai, bizonyára még éjszaka is, maga az Úr angyala jelent meg neki álmában. Nem hagyja az Úr kétségek között a benne bízókat, bármennyire is megoldhatatlannak tűnik egy életesemény.

„Ha van az Úrnak prófétája köztetek, azzal látomásban ismertetem meg magam, álomban beszélek hozzá.” 4 Móz .12,6 Eligazítást kap. A helyzet nem az, aminek látszik. Sokkal fajsúlyosabb.

Utólag kiderült, hogy nem volt mit megbocsátani. Maga az élő Isten választott edényei ők, jegyesével együtt. József hisz a mennyei követnek és változtat elhatározásán.

Nem tartja férfiatlannak, hogy eltérjen eredeti szándékától. Mária ártatlanságáról később tud csak megbizonyosodni. A mennyei szó, az idejében érkezett isteni beavatkozás következtében változtat eredeti szándékán. Nem azt mondja, amit Katona József ad Bánk bán szájába: Nincs a teremtésben vesztes csak én…

Nem is egy asszony kitartó zaklatásának enged, ahogyan Sámson teszi Delilával. Igent mond Jézusra, röviden ennyi. Mária igenje a Szentlélektől van, de József igenje is minden bizonnyal a Szentlélek munkája. Mert minden férfinak Krisztus a feje, az asszony feje a férfi, Krisztus feje pedig Isten.

Ezt mondja az Úr: … De áldott az a férfi, aki az Úrban bízik, akinek az Úr a bizodalma. Mert olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyóig ereszti gyökereit. Nincs mitől félnie, ha eljön a hőség, lombja üde zöld marad. Száraz esztendőben sem kell aggódnia, szüntelenül termi gyümölcsét. Jer. 17, 5-8 Úgy gondolom, hogy nagy bölcsességet hagyott nekünk hátra a Dávid házából származó József, igazi királyi tettet. Mert a teljes szeretet mindent elfedez. Az Isten ajándéka a gyermek, az Isten kegyelmi ajándéka pedig e Gyermek által megszerzett örök élet. Engedjük, hogy a Szentlélek szíveinkben igent mondjon Jézusra, s általa az örök életre. „Jöjj, kedves Vendég, nálam szállj…”

A szerző marcelházai református lelkész.