Papp Sándor (Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)

Tüzesen süt le a nyári nap sugára az ég tetejéről a piknik sátrára. Figyelmes közönség hallgatja az ifjabb, majd később a tapasztalt vitapartnereket. Az idősek kizárólag a fapadokon feszengenek és ha tehetik szólásra emelkednek. Bizony időnként jók az öregek a háznál.

Fiatalos lendülettel vezeti Öllős László a pártelnökök beszélgetését. Igazakat kérdez, vitát kezdeményez, talán pár gyengéd ütésváltásban reménykedik, hogy izgalmasabb legyen a meccs, de a ring három sarkában álló felek még csak a levegőbe se bokszolnak bele, pedig vannak, akik szeretnének látni egy-két gyomrost, egy kis vért. Ők csalódottan veszik tudomásul, hogy boksz helyett inkább egy szinkronúszó csapat új tagjainak ismerkedési estjét kénytelenek elszenvedni, elvégre pikniken vagyunk Gombaszögön.

A piknik szó jelentése: szabadban rendezett összejövetel, ahova a résztvevők magukkal hozzák a közös fogyasztásra szánt enni- és innivalót. Nos, a vendéglátók ezt nem kérték a 4000 polgármestertől, önkormányzati képviselőtől, mert bőséges, svédasztalos vacsorával vártak mindenkit, ennek ellenére, hogy ha leszámítjuk a rendezőket, újságírókat, és az önkényesen bejelentkezőket (személyem is ezt a „baltás” csoportot szaporította), illetve az előadókat, tényszerűen meg kell állapítanunk, hogy a polgármesterek száma pár tucatra zsugorodott. És itt a baj! Ugyanis, ha az Összefogás célja az volt, hogy az önkormányzatok nagy számával legitimálja a kezdeményezést, akkor ez nem jött össze.

Az okokat a felvidéki tektonikai lemezek mozgásában kell keresni. Földrajzilag tudvalevő, hogy a keleti régió sokkal közelebb van a nyugatihoz, mint fordítva. Nyugati magyar csak akkor kerül el keletre, ha onnan elzavarták. Önmagától sosem vágyakozik az ismeretlenbe, ahol sok a domb és az erdő, meg a vad.

A másik ok, hogy bármennyi önkormányzati tisztségviselőjük is van a magyar pártoknak, ez valójában csak egy statisztikai szám és nem erő.

Ez a „hadsereg” pedig csodákra lenne lépes, és erős a gyanúm, hogy a regnáló kormányfő is azért szeretne annyira szeretni bennünket, mert a közigazgatási „reformjai” miatt tart a magyarok összefogásától, amely akár egy tiltakozó „Komárom2”-be is torkollhat, ha igazak a hírek, miszerint 2 év múlva már a magyar falvak nagy részében nem fog saját önkormányzatot választani a nép. Erről a veszélyről csak érintőlegesen esett szó Gombaszögön és ez szöget is ütött sok vendég fejébe, hogy ha ez tényleges veszély, akkor talán már ideje lenni verni a harci dobokat.

Ez valószínűleg azért nem történik még most, mert előbb a pártok egyesülése van soron, és hát, mint tudjuk, dobbal nem lehet verebet fogni.

Viszont ha ezt a közös önkormányzati erőt nem használja ki a magyar politika a saját maga megmentésére, akkor Gombaszögön nem hajót, hanem koporsót ácsoltunk.

Teljesen jogos, hogy elsősorban az egyesülés a cél, s ez üdvözlendő. Elég volt az árkokból és a romokból. Ebben maradtak a pártelnökök is, akik augusztus 20- án, Komáromban együtt koszorúznak majd Szent István ünnepén. Szimbolikus üzenet lesz ez a népnek, ám utána kíméletlenül kemény terepmunka következik, de nem a számítógépek excel-táblázataiban, hanem a magyar ugaron!

A Gombaszögi Közéleti Pikniken a magyar közösség politikai identitásainak egységesítésén dolgoztak

A vacsora fantasztikus volt, mindenki kedélyesen csevegett, a látens feszültségek az egyes táborok között feloldódni látszottak, persze azért arra mindenki kényesen vigyázott, hogy akit nagyon utál, azzal még a szemkontaktust is kerülje.

Mire mindenki sorra került a svéd- és partiasztaloknál, már besötétedett. Volt a piknik alatt négy ember a tábor területén található kolostornál, akik a tűző napon is keverték a betont, a romokból új falat építettek, és a régészeti árkokat takarták be. Magyarok voltak, meg cigányok. Munkásemberek. Tudom, hogy ez a piknik nem róluk szólt (pedig igen!), ők nem kaptak meghívót, de azért hiányzott az az egy-két elfelejtett szó feléjük is. Abban reménykedem, hogy legalább az általunk el nem fogyasztott hortobágyi húsos palacsintából és aszalt szilvával töltött szűzérméből másnapra jutott nekik is. A választóinknak.

Konklúzió: arányos mértékben kell tenni a dolgainkat „fent” és „lent” egyaránt.

Kapcsolódó cikkek