Orbán Viktor miniszterelnöknek a Nemzeti Összetartozás emlékműve avatás előtti beszédéből kiragadott mondata így folytatódott: „Nincs a világnak egyetlen nemzete sem, amely kibírt volna ilyen száz évet.” Zárógondolata arról szólt, hogy minek a jelképe az új emlékhely: „… közös örökösei vagyunk a magyarok világraszóló teljesítményének, mindannak, amit őseink a Kárpát-medencében felépítettek, a kultúra, a tudomány, a gazdaság és a sport világában letettek az emberiség asztalára.
„Ez az örökség mindannyiunké, minden magyaré, bárhol is éljen a világban. Legyünk rá büszkék, őrizzük meg, és tegyük hozzá a magunk részét. Végül szívből jövő hálánkat és legmagasabb elismerésünket fejezzük ki elszakított nemzetrészeink évszázados helytállásáért, hűségükért a magyar nemzethez és szülőföldjükhöz. Magyarország mindenek előtt, a Jóisten mindenek felett, hajrá magyarok!”
A miniszterelnöki beszéd után a történelmi zászlók felvezetésével Áder János köztársasági elnök, Orbán Viktor miniszterelnök és Kövér László, az Országgyűlés elnöke átment az Alkotmány utca torkolatánál létesített a Nemzeti Összetartozás emlékműve ünnepélyes felavatásához.
Amíg átértek a Kossuth Lajos tér túloldalára, Rubold Ödön színművész Babits Mihály: Áldás a magyarra című versét mondta el, s vajon volt-e a téren olyan magyar, aki közönyösen hallgatta volna az alábbi sorokat?
…Él a nagy Isten és semmise megy kárba,
Magyarok se lettünk pusztulni hiába,
hanem példát adni valamennyi népnek,
mily görbék s biztosak pályái az égnek.
Ebből tudhatod már, mi a magyar dolga,
hogy az erős előtt meg ne hunyászkodna…
Az emlékművet – Zimay Balázs építész és Mohácsi Sándor tájépítész alkotását – eredetileg 2020. június 4-én, a trianoni diktátum 100. évfordulóján akarták átadni, de a koronavírus közbeszólt.
Így született a döntés, hogy augusztus 20-án avatják fel, s talán a kényszerű elhalasztás előnyére fordult, mert Szent István és az államalapítás ünnepe által nemcsak a Nemzeti Összetartozás, de a nemzet megmaradásának mementóját is beleérezhetjük.
Az Országház középpontjával pontosan szemben, az utca szintjéről indul a 100 méter hosszú, 4 méter széles, a föld alá vezető, andezit kockakőből épített rámpa, amelynek két oldala mintegy 12 500 helységnevet tartalmazó gránittéglából épült. A nevek a Szent István-i Magyarország 1913-dik évi összeírása szerint szerepelnek.
Egy bonyolult algoritmus határozta meg a nevek elhelyezését a falon. Célja egyrészt az volt, hogy se az ABC szerinti rend, se a földrajzi, hajdani vármegyei összetartozás ne befolyásolja a helyüket, hanem a teljes keveredés fejezze ki az egységet, a nagy egész összetartozását. Két feladatot azonban meg kellett oldania az algoritmusnak: a települések nevének nagysága érzékeltesse a lakosság akkori arányait, s mindezzel együtt megfeleljen a dilatációs követelményeknek is. A neveket tartalmazó, különböző nagyságú gránittéglákat acéllemezek választják el, amelyeken lepergő könnyként csillan meg a fény.
E két fal között vezet az egyre sötétedő alagút az 5 méterrel az utca szintje alatt álló öröklánghoz, amelyet hatalmas, több tíztonnás széthasított gránittömb vesz körül. Darabjainak aránya megfelel a széthasított országrészek arányainak.
Az emlékmű bejáratának nemzetiszín szalagját két cserkész tartotta, amikor Áder János köztársasági elnök átvágta, és a közjogi méltóságok elindultak megtekintésére. Kíséretük a világ minden részéből érkezett magyar cserkészekből állt, a legidősebb 85 esztendős, a legfiatalabb 9 éves, illetve egy 3 hónapos csecsemő cserkész édesanyja karján – a jövő ígéreteként.
