A Magyar Művészeti Akadémia Kováts Flórián Emlékérem díjban részesítette, valamint tiszteletbeli tagjává fogadta Duray Miklóst.
A díjat évről évre olyan személynek ítélik oda, aki hivatásbeli vagy civil tevékenységével jelentős művészeti és kulturális szervezőmunkát végez, kiemelkedő tevékenységet folytat. A díj kapcsán kerestük fel a Szövetség a Közös Célokért tiszteletbeli elnökét, akivel a közéleti írói munkásságáról beszélgetve az anyanyelv és a magyar művészet nemzetépítő szerepéről, nemzetpolitikai jelentőségéről esett szó.
Juhász Judit, az MMA szóvivője az Önt méltató laudációjában kiemelte, hogy „az anyanyelv és a magyar művészet nemzetépítő szerepéről számos előadásában értekezett, s azt a magyar nemzetpolitikában kiemelkedő jelentőségűnek ítélte”. Miről szól ez pontosan?
Gondolkodásmódról van szó. A nyelv – többek között – a logikai rendszerünk szavakkal való kifejezése. Nem csupán a kommunikáció eszköze, ezért nagyon fontos, hogy pontosan fogalmazzunk. A művészet pedig az ötödik dimenzióban fogja egybe az emberi gondolkodást, az emberek gondolkodását. Ha a közélet elzárkózna a művészettől és kizárólag a közügyekkel, materiális ügyekkel foglalkozna, akkor teljesen lélektelenné válna. Rendkívül fontos, kiegészítő része az életünknek a művészet, beleértve a színművészetet, a képzőművészetet, az irodalmat. A nyelv pedig a gondolkodásmódunknak a kifejezőmódja. Ezért tartottam szükségesnek ezzel foglalkozni. Több tanulmányt is írtam, amiben ezt próbáltam kifejteni. Úgy érzem, ha egy politikus, vagy egy politikával foglalkozó ember ezektől a kérdésektől elzárkózik, nem foglalkozik velük, akkor sekélyessé válik, és nehezen lehet közéleti személyiségnek tartani.
Eddig csaknem húsz könyve jelent meg a szépirodalomi kötetektől a politikai esszéken át a szociológiai tanulmányokig. Milyen szempontok alapján dönti el, illetve mitől függ, milyen kifejezési formát választ?
Amikor 1979-ben a Kutyaszorító első kéziratát kezdtem írni, eldöntöttem, hogy nem lesznek benne szépírói elemek. Amikor elkezdtem szervezni a jogvédő bizottságot, az a meggyőződésem alakult ki, hogy a hitelesség kedvéért szárazon és tényszerűen kell fogalmazni. Úgy gondoltam, nem szabad költői képekben fogalmazni, mert az akár hiteltelenné is teheti azt a szöveget, amelyet a köz érdekében írok a hatalomnak. 1989 után már lehetett más elemeket is használni a kimondottan száraz tényközlésen kívül, az ember megereszthette a tollát. A Változások küszöbén című kötetemben megjelent Szerves politizálást! című elmélkedésemben a két kifejezési elem, a száraz közírói elem és az esszéista is keveredik.
Számos elismerésben, díjban részesült már. Mit jelent Önnek ez a mostani díj és az a tény, hogy az MMA tiszteletbeli tagjává választották?
Aktív politikusként nem kaphattam volna ezt a díjat, ehhez hozzájárult, hogy 2010 óta nem politizálok. A tagság meglepett, erről előzőleg nem értesítettek. Nagyon jó kapcsolatban voltam a Magyar Művészeti Akadémiával már a hivatalos megalakulása előtt, gyakorlatilag az alapításától kezdve, 1992-től. Makovecz Imrétől kezdve – meghívására többször is tartottam előadást az akkor még az otthonában rendezett összejöveteleken – sok taggal kapcsolatban voltam: Balassa Sándorral, Melocco Miklóssal, Páskándi Gézával, Szokolay Sándorral, Tornai Józseffel. Személyesen nem ismertem Kováts Flóriánt, az MMA alapító főtitkárát, akiről a díjat elnevezték. És hogy mit jelent számomra? Mint minden elismerés, ami mögött erkölcsi tőke van, ez a díj azért értékes, mert az erkölcsi tőkéjének hatása átterjed rám is. Kimondatlanul és emlegetés nélkül rám vetül, mert olyanoktól kapom, akiket becsülök. Az, hogy megkaphattam a Kováts Flórián Emlékérmet, elsősorban két embernek köszönhető: az MMA elnökének, Vashegyi Györgynek és Juhász Judit szóvivőnek.
Az ő méltatásában olvastam, kicsit meg is mosolyogtam, hogy a kommunista államrendőrség „bűnjelként lefoglalta” és elkobozta az Ön által írt mesekönyvet. Milyen mesekönyv ez és mitől volt érdekes a számukra?
Csillagszilánk és tövistörek volt a címe. Cérna Géza 12 történetét tartalmazza, előszóval és utóhanggal. És valóban, egy házkutatás alkalmával elvitték. Minden lapját megvizsgálták, ujjlenyomatot kerestek. Nem hiszem, hogy a mese érdekelte őket, szerintem nem is értették.
Ez egy átlagos mese egy kisfiú kalandjairól?
Cérna Géza korát nem lehet meghatározni. Kortalan. Bejárja a Felvidéket kelettől nyugatig, és végzi a dolgát. Ott, ahol kell, közbeavatkozik. A végén agyonveri őt a megnevezetlen ellenség, az erdő közepén az óriás bükk tövében. Ott is temetik őt el. Ám halála előtt elrejtett a szájában néhány bükkmakkot. Testének televényéből ezek a makkok terjedelmes fává lettek. Ez volt Cérna Géza üzenete az utókor számára.
Akkor itt kérdezem meg: mi Duray Miklós üzenete az utókor számára? Hogyan fogalmazná meg a legfontosabb irányelveket, amelyeket követnie érdemes a ma emberének, a közéletben szerepet vállaló személyeknek?
Általában mindig ugyanarra kell vigyázni, ez nem változik évszázadok óta. Maguk a történelmi helyzetek változhatnak, de az emberi értékek megtartása, az emberi kötelesség teljesítése, a szolidaritás, a szeretet állandó. Tudatosítani kell, hogy csak akkor marad meg a társadalmunk, ha annak kereteit nem romboljuk szét. Elsősorban szellemi keretről beszélek, ilyen a kultúra és a haza. Ezt kellett megtartani a múltban, ezt kell megtartani a mában és a jövőben is. A felhígulás, a globalizmus az emberi társadalmat veszélyezteti, mert ha feloldódnak a kulturális keretek, akkor szétesik a társadalom. A széteső társadalom gyilkossá és öngyilkossá válik, mert elveszti az erkölcsi kereteit is. Az erkölcsi keretek csak akkor tarthatók meg, ha megtartom a szellemi, érzelmi, társadalmi keretet.
Kinek a felelőssége ez?
Személy szerint az enyém, az öné, mindannyiunk felelőssége.
Az értékmegtartó élet tartja meg a társadalmat, a kultúrákat, a nemzeteket. Ennek van egy olyan hatása, ami képes korlátozni az embereket abban, hogy ne okozzanak kárt embertársaiknak.
Ha a közösségemet, a kultúránkat, erkölcsömet fenntartom, ezzel nem kizárólag magamat tartom fent, de példát mutatok másoknak is. Nem az a probléma, ha valaki más, hanem az, ha parttalanná válik. Lehet bármilyen bőrszínű, beszélhet bármilyen nyelven, lehet bármelyik kultúrának a része.
Rendíthetetlen példakép
Szeptember hetedikén a Magyar Művészeti Akadémia székházában, a Pesti Vigadóban tartotta közgyűlését, amelyen átadták a köztestületi díjakat. Duray Miklós a részleges határzár miatt nem személyesen vette át az MMA néhai főtitkáráról elnevezett díjat, a Kováts Flórián Emlékérmet, hanem másod-unokatestvére, dr. Duray Gyula. Köszönetét Gubík László tolmácsolta,
aki beszédében kiemelte, Duray még távolmaradásával is sorsközösséget vállal a felvidéki magyarokkal. „Ahogy tette azt egész életében“ – fogalmazott.
Gubík László, a Szövetség a Közös Célokért elnöke elmondta, szerencsés helyzetben van, amiért példaképével, Duray Miklóssal együtt is működhet, hiszen a társulásnak tiszteletbeli elnöke maradt. „Rendíthetetlen és sorsközösséget vállal közösségével“ – mutatott rá azokra az értékekre, amelyek miatt példaképének tartja. „Rendíthetetlen volt amikor az 1960-as évek Csehszlovákiájában ifjúsági mozgalmakat, táborokat szervezett. Rendíthetetlen volt, amikor a 70-es évek végén kiállt a kisebbségi bizottság élén a kisebbségek jogai mellett és megvédte a felvidéki magyar iskolákat“ – emelte ki. „Példát mutatott azzal is, ahogy felkarolta a fiatalokat: mindig előttünk állt és bevont bennünket a közéletbe“ – hangsúlyozta.
A sorsközösség vállalást ő ebben a pillanatban is a legkomolyabban gondolja és vállalja, hiszen a jelenlegi helyzet, amikor nem átjárhatóak a határok, sújtja a felvidéki magyarokat. Duray Miklós a megtiszteltetés, a köszönet és a hála gondolatai mellé azt mondta nekem, hogy amennyiben a sajátjai, a felvidéki magyarok nem utazhatnak szabadon, akkor neki is kötelessége otthon maradnia, még ha kivétellel meg is tehetné, hogy személyesen veszi át a díjat. A szüntelen példamutatás, a rendíthetetlenség és sorsközösség vállalása a felvidéki magyarsággal, a kárpát-medencei magyarsággal teszi Duray Miklóst példamutató nagysággá
– nyomatékosította Gubík László.
