Méltó kitüntetett méltó helyen – ez a tudósító első gondolata, amikor belép a Pesti Vigadó gyönyörű reneszánsz épületébe. Sorra érkeznek a Magyar Művészeti Akadémia tagjai, akik természetesnek veszik, hogy a kedves hoszteszek lázmérőt tartanak a homlokukhoz, és azt is, hogy maszkot viselnek, nemcsak a bejáratnál, de fent a díszteremben is, végig a közgyűlés alatt. Ebben jó példát mutat a pulpituson helyet foglaló elnökség is.
A járványról és a jó példa szerepéről később is szó volt, amikor a programban sor került az MMA éves közgyűlésének ünnepi részére: a köztestületi díjak átadására. A laudációkat Juhász Judit, az MMA szóvivője írta és Takács Bence előadóművész olvasta fel. Vashegyi György elnöktől a Nagydíjat Dubrovay László zeneszerző vehette át, az Aranyérmet Spányi Antal püspök, a Katolikus Rádió alapító vezérigazgatója kapta, a Művészeti Írói díjat Cseke Péter kolozsvári írónak ítélték, aki személyesen nem jöhetett el az ünnepségre, amin nem csodálkozott senki.
Az viszont meglepetést okozhatott, hogy az MMA néhai főtitkáráról elnevezett díjat, a Kováts Flórián Emlékérmet nem a kitüntetett Duray Miklós vette át Juhász Judit laudációjának elhangzása után, hanem unokatestvére, dr. Duray Gyula, köszönetét pedig Gubík László tolmácsolta. (A laudáció teljes szövege itt olvasható)
Hogy miért így történt, azt csattanóként a végére hagyta a Szövetség a Közös Célokért fiatal elnöke, miután bemutatkozásul elmondta, hogy a posztot azóta tölti be, mióta Duray Miklós alapító elnök 75. születésnapján leköszönt és tiszteletbeli elnökként folytatja munkáját.
Gubík László három példaképre tekint fel, akikben közös a rendíthetetlenség és a sorsvállalás övéikkel. Ilyen volt saját dédapja, aki életét kockáztatva sem tagadta meg magyarságát a beneši diktatúrában, ilyen volt gróf Esterházy János, a 20. század legnagyobb felvidéki személyisége, és ilyen Duray Miklós, aki mindig kiállt a magyarságért, vállalva a börtönt is.
Az ő rendíthetetlen helytállásának köszönheti, hogy ő és sokan felvidékiek magyar iskolába járhattak, és hogy bevonta őket, fiatalokat a közéletbe. Lelki nagyságát az is mutatja, hogy most nem ő áll itt, mert ebben is közösséget vállal övéivel: ha most rendkívüli helyzet van, és nem járhatók át könnyen a határok,
Duray Miklós sem kér önmaga számára külön elbírálást, amit nyilván megkapna, de ha a felvidéki magyarok nem tudnak találkozni itteni családtagjaikkal, vagy munkába járásuk is körülményes, akkor kötelessége lemondani ezen a felemelő eseményen való személyes részvételről, csupán így közvetve küldi köszönetét.
A hatalmas taps egyaránt szólt a papír nélkül szívből és szenvedélyesen beszélő fiatal Gubík Lászlónak, és természetesen üzenet volt az ünneplésről lemondó Duray Miklósnak, akit a díjátadásokat követő közgyűlés a Magyar Művészeti Akadémia tiszteletbeli tagjává választott.
