Nemrég megcsörrent a mobilom. – „Ötvös László vagyok. Nagytiszteletű Uram, örömmel jelentem, megjelent Heltai Gáspár kolozsvári Bibliájának hasonmás kiadása három kötetben. Holnap Budapestre megyek, elvinném Neked”. Alig tudtam lebeszélni arról, hogy jöjjön, inkább én megyek Debrecenbe őhozzá. Aztán az is kiderült, hogy nem sokkal 90. születésnapja előtt kapta-adta ajándékba bibliaőrző elhivatottságának ezt az újabb gyönyörű jelét. Messze áll tőle önmaga ünnepeltetése. Minden bibliakiadással, minden verssel, igehirdetéssel azt az Istent ünnepli, aki olyan sok bibliás kincset adott népünknek, a Laci Bátyánk által is költői szinten művelt édes anyanyelvünknek és templomos reformátusainknak. Doxologikus, több szinten és sok módon Istent magasztaló papi sors az övé.
Bibliakutatóként, bibliakincseink fáradhatatlan kutatójaként, hasonmás kiadások gondozójaként magasztalta az Írás Urát. A Szent Írás vonzásában telt eddigi élete.
1998-ban megjelentette a közepes méretű Hanaui Bibliát. 2000-ben a Komáromi Csipkés György által fordított Leideni Bibliát. 2002-ben került ki a nyomdából Szenczi Molnár Albert második bibliakiadása, az Oppenheimi Biblia. Méliusz Juhász Péter bibliamagyarázataiból is adott ki. És most Heltai.
Bibliaszeretete sok formában ösztönzött másokat is az Élet Igéjének tanulmányozására, nem csak egykori szolgálati helyein, legfőképpen kunmadarasi gyülekezetében. Előadások, cikkek, interjúk voltak a hírnökei ennek az Írás-szerelemnek. Ez már olyan magas izzású szenvedélye lett, ami éltette, megtartotta fiatalos lendületét, fantasztikus, gyermeki kíváncsiságát, s azt az állandó tevékeny nyugtalanságot, ami újabb és újabb feladatokra indította. Istenre, Bibliára, gyülekezetre fordította ideje legjavát. Néha eltöprengek: volt-e ideje magára, családjára? Vagy inkább az a titok egyik nyitja, hogy miközben Ő ebben a magas izzású bibliaszerelemben élt, családja tisztelve-elfogadva ezt a nemes szenvedélyét, őérte és körülötte is végezte dolgos istentiszteletét? Most a zsoltáros korra fordulva, áldja meg és őrizze meg ezt a doxologikus életformát és családi gyülekezetet az Írás Ura, az élő-éltető vízforrás, Jézus Krisztus!
Közelebbről azóta ismerem Ötvös Lászlót, amióta az 1990-es évek végén meghívott a Magyarországi Református Egyház Doktorok Kollégiuma Irodalmi Szekciójába, ahol aztán utóda lehettem éveken át az elnöki tevékenységben. Konferencia-szervezések, ülések, a Népi Krónikában történő publikálás lett áldott gyümölcse közös munkánknak. Nem volt olyan ülés, amelyen szenvedélyes örömmel ne adta volna tudtul a bibliás kincsőrző szorgoskodásának legújabb terméséről szóló jó híreket.
Szentírás szerelmének egészen gyakorlatias következménye lett az évente egyszer Berekfürdőn tartott bibliaismereti hét presbitereknek, gyülekezeti tagoknak, amit az egész országból látogattak érdeklődők.
Egyik alkalommal nagy örömmel számolt be arról, könnyekig meghatódva, hogy mekkora missziói lehetőséget kapott ajándékba Istentől azzal, hogy Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület korábbi püspöke, EP-képviselő meghívta Brüsszelbe, hogy kiállítás keretében mutassa be a magyar bibliás, református Írás-szeretet történelmi becsű-rangú kiadványait. A brüsszeli EU-központban magyar Biblia-kiállítás!
Ez nem csak jól hangzik, hanem igaz történet lett, amit sokan látogattak meg. A magyar bibliás misszió, lelkészdiplomácia nemzetközi szép pillanata és sikere volt ez Ötvös László munkálkodásának tisztes következményeként és elismeréseként.
Szinte elrendeltetésszerű, hogy aki a Szentírás vonzásában tölti életét, annak a nyelvezete is átitatódik a legnemesebb nyelvi hagyományokkal és nyelvművelő igényességgel. Így született meg a papköltő Ötvös László. Számos, közel húsz kisebb verseskötete végül szép trilógiává sorakozott fel (Mester és tanítvány; Lélek és galamb; Érintő erő).
Papköltőként zsoltáros ihletésekre, s a Lélek inspirációjával pengette lelkének hárfáját, s fogalmazta meg az élet értelmére, a mindenség megértésére, és a mindennapi Krisztus-követésre vonatkozó, verses formába csiszolt tapasztalatait.
Hálás vagyok, hogy 2010. novemberében a Ráday Kollégiumban köszönthettük a 80 éves Ötvös Lászlót azon a bensőséges ünnepségen, amit a MRE Doktorok Kollégiuma Irodalmi Szekciója és a Népi Írók Baráti Köre szervezett. Nekem jutott az a tisztesség, hogy miniesszében elemezhettem papköltői munkásságát A hála költészete címmel.
„Tisztelettel és szeretettel köszöntöm a hajdúivadék, majdnem kun prédikátor-költőt, aki a hála biblikus költészetével ajándékozta meg a magyar református literatúrát” – indult a méltatás. Az egész életet hálából Istennek, Jézus Krisztusnak és a Léleknek, s az Ő ügyének szentelő, kátés lelkületet fedezhetjük fel sok-sok összefüggésben életében: „Hála a hitért, Bocskai hajdú örökségéért, nagyanyjáért, édesanyjáért, feleségéért, családjáért, házáért, a gyermekkor Tedej-pusztai emlékeiért, egyházáért, hazájáért, a Krisztus-méretű mindenségért”.
Küldetését így fogalmazta meg:
Küldetésem poétai:
a szemeket nyitogatni.
És amire az Ő szeme rákerekedett, azt a csodálatos látást közvetítették versei. Egyik mély és tiszta forrásízű versében kibuggyan ajkáról a Krisztus-központú élet titka. A Király Krisztusról így vall:
„Pajzsod védelmez, szerettél.
Észrevétlen elrejtettél!
Előttem jártál az úton.
Így követlek minden napon…”
(Születésnap és verslánc).
Mi többet és igazabbat lehetne kívánni ennél a 90 éves dr. Ötvös Lászlónak, aki saját vallomása szerit vagy tízszer kapta vissza Urától a hátratételek sorozatában bővelkedő, Krisztus-követő életét? Őt Bibliái védőbástyaként veszik körül, tartást, feladatot, égre-földre figyelő alázatot adnak neki naponta. Bibliás kincsőrző papköltő, drága Laci Bátyánk, Isten éltessen!
Dr. Békefy Lajos Ph.D.
Az MRE Doktorok Kollégiuma
Irodalmi Szekciójának egykori elnöke
