Kisboldogasszony, Szűz Mária születésének ünnepe katolikus és ortodox egyházi ünnep, amelyet minden év szeptember 8-án tartanak. Elnevezése latinul Nativitas Beatae Mariae Virginis. Dátuma a jeruzsálemi Szent Anna-templom felszenteléséhez kötődik.
Az ünnep időpontja, szeptember 8-a eredetileg annak a jeruzsálemi templomnak a felszentelési dátuma volt, amely a jeruzsálemi Betheszda fürdő közelében, ahol a hagyomány szerint Szent Joachimnak és Szent Annának, Szűz Mária szüleinek háza állt, és ahol így Szűz Mária született.
Az ünnepet a keleti kereszténység az ötödik, a nyugati a 7. századtól kezdve tartja. IV. Ince pápa a 13. században nyolcaddal rendelkező kiemelt ünneppé tette. 1955-ben, a liturgikus naptár rendezésekor XII. Piusz pápa a hozzá kapcsolt nyolcadot eltörölte.
A magyar Kisboldogasszony elnevezésére a 15. századtól kezdve vannak adatok. A 18.-19 századtól kezdve számos hozzá kapcsolódó népszokásról tudunk hazánkban
Magyarországon a kultusza, patrocíniuma a reformáció és hódoltság miatt csak a barokk időkben bontakozott ki, de akkor már a búcsújáró helyektől is támogatva nagy gazdagságban. A középkori templomok egy részének eredetileg Szűz Mária-titulusa lehetett, amihez a barokk időkben a Kisboldogasszony búcsúnapot választották.
Magyarországon több mint másfél száz Kisboldogasszony templom és kápolna található. Sok helyen e napon tartják a búcsút.
A Kisboldogasszony-búcsúkra tartó zarándoklatok – más búcsús menetekhez hasonlóan – énekes, imádságos vonulást jelentenek. A hordozható Mária-szobrot leányok viszik magasba emelve, a menet elejét ministráns fiúk vezetik.
Amíg a Nagyboldogasszony az aratás záróünnepe, Kisasszony a vetés előkészületeire ad jelt. A két ünnep időpontja és elnevezése egyaránt a gabona földi létének határait jelzi, és bevallottan azonosítja Máriát a gabona istennőjével (búzaaratás = Mária halála, búza vetése = Mária születése).
Számos népszokás is kapcsolódik az ünnepnaphoz. Ennek a napnak a hajnalát a hívők a szabadban várták, és „csatlakoztak az angyalokhoz”, akik a mennyben örvendeztek a Szűzanya születésén. A néphit szerint aki érdemes volt rá, az megláthatta a felkelő napban Szűz Máriát.
Ha nem tudták Egyed napján elvetni az őszi búzát, akkor azt Kisboldogasszony napján tették meg. A szárított búzát szétterítették, hogy a pap szenteltvízzel meghintse, miközben a jelenlévők imádkoztak.
Az ünnep továbbá a dióverés kezdetének hagyományos napja is. A népi megfigyeléshez tartozik, hogy a fecskék ezen a napon hagyják el Európa ezen részét.
(jelesnapok.oszk.hu/lexikon.katolikus.hu/magyarkurir.hu/Felvidék.ma)
