Albert Einstein mondta egykoron, hogy ha a méhek java kihal, a világnak csak pár éve lesz hátra. Ennek a gondolatnak változataként szabad úgy fogalmaznunk, hogy ha a világvallások elveszítik eredeti küldetésüket, nevezetesen hogy az emberek milliárdjainak égi-földi iránytűként szolgáljanak, nem sok remény marad az emberiség túlélésére. Keresztyén olvasatban ezek a reális dilemmák Jézus kora után csakhamar megjelentek…
Augustinus, az ó-egyház legnagyobb istenes bölcselője, majd a középkor páratlan keresztyén filozófusa, Aquinói Tamás, aztán a reformáció szellemi toronyőrei, Luther, Kálvin is központi kérdésként kezelték a vallás kulcsfontosságát a földi élet élhetősége és az üdvösség ígérete szempontjából. Zürich mártír reformátora,
Zwingli fogalmazta meg a legtalálóbban a ma is érvényes alaptételt: in confusionem hominis – Dei providentia. Az emberi zűrzavarban csak Isten előrelátása ad reményt a folytatásra.
Előző cikkünkben elkezdtük annak a nemzetközi vizsgálatnak az eredményeit bemutatni olvasóinknak, ami feltárja a döbbenetes világhelyzetet. Vallási értelemben is a confusiot, a zűrzavart, aminek jelei: kormányzati és társadalmi korlátozások a vallások ellen – világvallások pedig egymás ellen. Az általam többször idézett néhai amerikai világvallás-kutató,
Peter Berger már az 1990-es években leírta: a 21. század nem a vallások kihalásának, hanem eddig nem látott újjáéledésének lesz a százada, igazi vallási reneszánsz áll előttünk.
Összedől majd a mindennapi élvezetek hajszolásának rövid távú szemlélete, az ösztönszintű konzumfilozófia és a fogyasztási demagógia. Ugyanis az emberek lelkét nem lehet hosszú távon gyorsétkezdék félkész termékeivel, technikai újdonságok okozta vásárlási lázzal kielégíteni, sem egy emberöltőnyi időre tartósítani.
Berger szerint vissza fognak térni az újabb generációk a stabil, megbízható szellemi-lelki alapokhoz, melyek elődeik sok-sok generációjának adtak elviselhetővé, széppé és boldoggá tett emberöltőnyi időket. Pontosan így fogalmazott:
„Mivel a modernitás aláásta a korábbi bizonyosságokat, s a bizonytalanságot az emberi természet hosszú távon nem viseli el, az emberek tömegei visszatérnek a bevált évezredes vallásokhoz, hitekhez”
(olvasható: Dr. Békefy Lajos-Dr. Birkás Antal, Napjaink dilemmái – protestáns válaszok, Bp., 2015. 221. o.). De arra is figyelmeztet: a 21. században a felébredő vallási öntudat és újravirágzás rengeteg nyílt vagy burkolt konkurenciaküzdelmet is magával hoz, és a világvallások között olyan verseny alakul ki, ami kulturális, etnikai, vallási gyökerű agresszivitást is kirobbanthat.
Ismert az a prognózis-grafikon is, amit a most elemzett tanulmányt készítő PewRC tett közzé évekkel ezelőtt arról, hogy a kulturális és vallási versenyfutás 21. századi fő irányát a keresztyénség-iszlám várható világméretű növekedése okozza majd.
Előrejelzések szerint 2070-ben éri el az egyenlő mértéket a két világvallás híveinek száma, várhatóan a világ összlakosságának 32,3%-át, ami egy-két évtized után az iszlám lélekszámának 34,9%-ra gyarapodást, a keresztyének számának 33,8%-ra emelkedése ellenére is lemaradását hozza.
(Feltéve, ha addig Jézus vissza nem jön, valaki meg nem nyomja az atomkatasztrófa indítógombját vagy valamilyen hatványozott COVID-19 nem végez az emberiséggel, esetleg egy hatalmas izzó meteorit nem okoz globális klímakatasztrófát…). Az előttünk fekvő jelentés viszont sajnos azt sugallja, hogy nem kell ilyen globális volumenű, de ki nem zárható fordulatokat beírni a jövő forgatókönyvébe, szomorúan elégséges számba venni a nagyvilágban változatosan felvirágzó kormányzati vallásellenes lépéseket, a társadalmi előítéleteket és a világvallások egymásnak feszülő indulatait. Ezt vesszük sorra cikksorozatunk újabb részében.
Az elmúlt 10 év vallásellenes kormányzati tendenciái a nagyvilágban – GRI
A tanulmány alapjául szolgáló kutatás a kormányzati korlátozó, restrikciós intézkedések vizsgálatánál 198 országra kiterjesztett elemzést és összehasonlítást végzett. A GRI-vel jelzett kormányzati, jogi korlátozások tekintetében 3 kategóriát állítottak fel. A 10 pontos osztályozásban nagyon magas – magas – moderált kormányzati korlátozó besorolást alkalmaznak. A nagyon magashoz a 6.6 vagy ennél magasabb pontszámú országok kerültek, a magas kategóriába a 4.5-6.5 pontozásúak, a moderáltak közé a 2.4-4.4 pontot „gyűjtők” kerültek. A pontok tartalmaként négy kormányzati viszonyulást mértek egy adott ország vallásaihoz, vallási közösséghez. Ez a négy mértékegység:
1) bizonyos vallási csoportok favorizálása, előnyben részesítése kormányzati támogatással. Ezen belül ilyen kérdések szerepeltek: vajon az adott ország alkotmánya vagy alaptörvénye elismer-e bizonyos favorizált vallást/vallásokat? Vajon minden vallási közösség ugyanazokat a kormányzati támogatásokat kapja-e meg? A kormányok arányosan biztosítanak pénzeszközöket, illetve egyéb forrásokat a vallási tevékenység végzéséhez? Így a vallásos neveléshez, illetve iskolarendszerhez, a vallások tulajdonában lévő épületek karbantartásához, földjeik tulajdonban maradásához, karitatív, szociális tevékenységük támogatásához például az adórendszeren keresztül vagy átalányösszegek biztosításával? A közoktatási intézményekben, iskolákban biztosítják-e a vallási nevelés lehetőségét? A kormányzat lehetővé teszi vagy gátolja vallási személyeknek, hogy írásaikban vagy jogi kérdéseikben érvényesítsék, követhessék vallásuk tanításait?
2) Második mértékegység a kormányzatok minősítését illetően ez a kategória: vallási csoportok zaklatása. Itt ilyen szempontok jönnek számításba a minősítésnél: a kormányzat részéről bármilyen vallási csoport irányában megvalósult-e zaklatás vagy megfélemlítés? Az adott nemzeti kormány fellép-e fizikai erőszak alkalmazásával bizonyos vallási kisebbségekkel szemben? Voltak-e olyan esetek, amikor a kormányzat nem avatkozott be egyes vallásokat vagy vallási csoportokat ért diszkrimináció vagy egyéb visszaélés megakadályozásába? Vajon történt-e olyan eset, amelynek során a nemzeti kormány beszüntette egyik vagy másik vallás, felekezet működését azzal az indokkal, hogy az veszélyes kultusz vagy szekta? Egy adott kormány betilt-e valamilyen vallást vagy vallási csoportot saját fennhatósága területén? Van-e példa arra, hogy a nemzeti kormány egész vallási csoportokat vagy vallásokat, illetve ezek tevékenységét tiltotta be területén? Alkalmazott-e egy adott kormány hatalmi erőt, katonai vagy rendőri beavatkozást valamelyik vallás vagy vallási csoport ellen, aminek következtében meggyilkoltak vallási hovatartozásuk miatt embereket, vagy fizikailag bántalmazták őket, másokat őrizetbe vettek, bebörtönöztek, otthonukat felgyújtották, feldúlták, személyes vagy vallási tárgyaikat elkobozták tőlük, vagy megsemmisítették?
3) Harmadik mértékegység a kormányzati vallásellenesség tekintetében a vallási korlátok körére vonatkozik. Beavatkozik-e az adott kormányzat az istentiszteletek gyakorlásába vagy más vallási gyakorlatba? A vallási csoportok, illetve képviselőik nyilvános megnyilatkozásait, beszédeit korlátozzák-e kormányzati szabályozások? Korlátozza-e egy adott kormány a hittérítés, a misszió lehetőségét? Korlátozza-e a kormányzat az egyik vallásról a másikra történő áttérést? Korlátozza-e a kormányzat a vallásos irodalom vagy műsorszórás szabadságát bármely szinten? Külföldi misszionáriusok tevékenységét megengedik-e? Vallási jelképek, ruházat vagy egyéb jellegzetességek viselését korlátozza-e a kormányzat?
4) A kormányzati szintű korlátozások negyedik mértékegység kategóriáját az általános törvények és irányelvek képezik. Egy adott ország törvénye vagy alkotmánya tartalmazza-e az ENSZ emberi jogok nyilatkozatának betartását, kiváltképpen ennek 18. cikkelyét a vallásszabadságról? Mindent egybevéve, a nemzeti alkotmányok, alaptörvények milyen mértékben és hogyan hatnak a vallásszabadságra? A nemzeti kormányok működtetnek-e olyan hivatalt vagy szervezetet, amelynek a vallási kérdések, gyakorlat felügyelete a jogköre? Ragaszkodik-e egy adott kormányzat a vallások regisztrációjához, illetve köti-e ehhez az egyéb juttatások, adókedvezmények igénybevételét?
Konkrét sorrend – meglepő „helyezésekkel”
Mindezen sokrétű szempontok együttes, pontozásos alkalmazásával, meglehetősen összetett kritériumrendszer alapján a nagyon magas (very high – 6.6 és magasabb pontszámmal) kockázati kategóriába sorolt 198 ország közül az elsőség Kínáé, de ott található az éllovasok között Oroszország, Egyiptom, Vietnam és Törökország is.
A második fő csoportot a magas (high – 4.5-től 6.5 pontig) kockázati kategóriába tartozó országok alkotják. Ide 25 országot sorol a nemzetközi összehasonlítás, meglepő, milyen országok szerepelnek közöttük. Az éllovasok között többségben iszlám országok vannak, de a 25 között meglepő módon találkozunk másokkal is. Így becsúszott a harmadik helyre Fehéroroszország, a 10. helyre Izrael, a 12. helyre India. Utána Bulgária következik, majd nagy meglepetésre a 17-18. helyen Franciaország és Románia díszeleg nem valami fényes szerepkörben.
A harmadik kategóriát a moderált, mérsékelt (2.4-4.4 ponttal) országok alkotják. Szerencsére ez a leghosszabb lista. A leginkább pozitív az éllovasok között Kuba, Görögország, Ausztria, Szerbia, Dánia, Belgium, Írország. Hazánk a 26. helyen áll, meglehetősen kedvező pozícióban, még az USA-t és Csehországot is megelőzve.
Természetesen számos nagy kockázatú, illetve mérsékelt esetet lehetne bemutatni, de célunk az egyes esetek részletezése helyett most a tendenciák bemutatása volt. Az felettébb elgondolkodtató, és sok-sok teendőt, javítanivalót kívánó trend, hogy a mai világban több mint félszáz olyan ország található, ahol a vallás szabad gyakorlása, a kormányzati szintű pozitív joggyakorlat még igen alacsony szinten áll. Ebben a folyamatban lesz még mit tenni a 21. századi nemzeti szintű kormányoknak, hogy a világvallások közötti konfúziót, zűrvart, illetve a világvallások közötti feszültségeket belülről is szabályozni tudják és kiegyensúlyozott, sőt kiegyensúlyozó keretben tarthassák. Zwingli intése ösztönözhet más vallásokban élőket, de keresztyéneket, sőt nemzeti kormányzatokat is:
Az emberi zűrzavarban csak és kizárólag Isten előrelátása, a bibliás vallások Istenének üdvözítő terve lehet megbízható iránytűje az emberiségnek! Bizonyos értelemben az emberiség békés, alkotó jövője függ ettől, illetve a világvallások ősi lelki, kulturális, béketeremtő szerepének politikai szintű elismerésétől, rehabilitációjától és védelmezésétől…
