Fotó: precitaj.si

Az 1964-ben bemutatott magyar filmvígjáték címéből kölcsönözve az ötletet, az alább leírtak kapcsán úgy tehetnénk fel a kérdést, vajon hol járt házelnökséged a kijárási tilalom alatt…

Mint ahogy arról a sajtóhírekből értesülhettünk, Boris Kollár (Sme rodina) házelnök szombaton, a Szlovákiában érvényben lévő kijárási tilalom első napján késő délután autóbalesetet szenvedett a pozsonypüspöki útkereszteződésben, miközben a szolgálati limuzinban rajta, valamint a testőrön és a sofőrön kívül egy további személy is utazott, akinek ott semmi keresnivalója nem volt. Mint kiderült, Kollár a Miss Universe Slovakia egykori döntősét, Miroslava Fabušovát „fuvarozta”.

Azon túl, hogy milyen jogcímen ült egy civil személy a kizárólag szolgálati célokra szolgáló gépkocsiban, felmerülnek további kérdések is, mégpedig a kijárási tilalommal kapcsolatban.

Azt ugyan nem is érdemes feszegetni, hogy hová tartott Kollár a kijárási tilalom alatt, mert hiszen egy házelnök úgymond bármikor mehet munkába, mely céltevékenység szerepel a kivételek között, azt pedig egy közönséges halandónak esélye sincs megcáfolni, hogy Kollár a kijárási tilalom közepette nem épp az ország halaszthatatlan ügyeit intézte.

De milyen jogcímen szegte meg a kijárási tilalmat a szóban forgó hölgy, vajon ő is munkából, vagy a legközelebbi élelmiszerboltból tartott telepakolt szatyrokkal, gyalogszerrel hazafelé, s a gáláns Boris, a szebbik nem nagy tisztelője megszánta és felvette, ugyan ne fáradjon már szegény… vagy netán közeli személy gondozása címén élvezett kivételt a kijárási tilalom alól és ült a Kollárt szállító szolgálati gépkocsiban?

A rendőrség korábban úgy tájékoztatott, hogy a kijárási tilalom megszegésének megítélése minden esetben egyéni elbírálás alá esik. Vajon itt is olyan szigorral mérlegelnek majd, mint teszem azt abban az esetekben, ha valaki mégis úgy dönt, hogy az egyébként néptelen temetőben a kijárási tilalom ellenére meggyújt egy mécsest a szerettei sírjánál, s ebbéli törvényszegése közepette nyakon csípik a rend éber őrei és az átlagember számára jócskán tetemes bírság megfizetésére kötelezik? A kérdés eleve felesleges, mert borítékolhatóan ebben az esetben is a nem történt semmi, felejtsük el gyakorlata érvényesül majd.

Mert bár olyan országban élünk, melyet „egyszerű emberek“ és a nevében és összetételében is familiáris „családpárt”, valamint a „szabadság és szolidaritás” kizárólag az „emberekért” cselekedve kormányoznak, azért az továbbra is érvényes, hogy ugyan mindenki egyenlő, de vannak egyenlőbbek…

Mindenesetre az ügyet szolidáris hallgatás övezi, még a járványügyi tiltásokkal kapcsolatban oly szigorú és más esetekben rendre megnyilvánuló kormányfő is mélyen hallgat.