Október 4-én mégis megtartották Nemzetközi Békemaratont Kassán, melyet 1924-ben Braun Béla kezdeményezésre rendeztek először. Braun sírját is megkoszorúzták ebből az alkalomból a köztemetőben. (1945-ben felvette a Bukovský nevet.) Egy nappal a verseny előtt meggyújtották a lángot a maratonfutót ábrázoló szobor tövében, mely Arpád Račko szobrász alkotása.
Tavaly a maratonfutáson 1377 férfi és 234 nő indult, idén jóval kevesebben. A listán 197-en szerepeltek, 173 férfi és 24 nő, ám végül tízzel kevesebben rajtoltak. A nők 1980 óta futnak. 193 hazai, egy-egy cseh és nagy-britanniai, valamint két lengyel versenyző indult volna. A többi földrész versenyzői kénytelenek voltak lemondani a részvételt, s végül a lengyelek is távol maradtak. A kassaiak közül 29-en indultak. Futott Mikuláš Dzurinda korábbi miniszterelnök is, aki rendszeres résztvevője a megmérettetésnek.
Egyik ismerősöm szerette volna odakiáltani Dzurindának, hogy Kijevig ne álljon meg, mert még sokan emlékszünk, hogy ígéretei ellenére Szlovákia adminisztratív felosztását miképpen tette tönkre, a magyar szempontokat ignorálva.
Az útvonal is változott az idők folyamán, 1989 óta a városon belül jelölik ki azt.
Böngészve a neveket, 17 magyar vezetéknévvel találkoztam (a Kováčokat, Lukáčokat és Vargákat nem vettem figyelembe), de csak egy magyarral találkoztam a listán.
Hodossy Tamás neve mellett két nyelven szerepel a település neve: Csallóközkürt-Ohrady. Követendő példának tartjuk ezt a hozzáállást.
Azóta, hogy Szlovákia önálló lett, mindig az államfő vállalja a fővédnök szerepét a rendezvény felett. Így volt ez idén is. A félmaraton, stafétafutás, görkorcsolya- és kerekesszék-verseny idén elmaradt. Így ha korábban 12 ezer versenyző indult, idén 187.
A rajtra reggel 9 órakor került sor és 11 után már várták a legjobb befutókat. A legjobb férfiak két óra 10 perc alatt teszik meg a távot, a nők 17 perccel lassúbbak. Így 11:30-ra tervezték az eredményhirdetést, ám arra másfél órával később került sor. A leglassúbbak 6 óra alatt futják le a távot, de idén 14 órakor ért hivatalosan véget a verseny.
Az időjárás is belejátszott az eredmények alakulásába. Rajtkor hideg, esős idő fogadta a versenyzőket, de negyedóra múlva elállt az eső, s az idő fokozatosan javulni kezdett. Tizenegy előtt felszakadozott a felhőzet és nemsokára kisütött a nap, ám fújni kezdett a szél, ami kedvezőtlenül hatott az eredményre.
A tréfásabb szurkolók sörrel kínálták a futókat, akik azt természetesen nem fogadták el. Az egyik befutó szinte bicegve tette meg az utolsó métereket, mert görcsbe rándult a combja. Az egyik hölgyet a barátnője biztatta és vele futott a járdán. Rajtkor üresek voltak az utcák, de azután többen jöttek biztatni a futókat, ám a korábbi évekhez képest a látogatottság alacsonyabb volt.
Elsőként a pozsonyi Marek Hladík futott be (02:26:08), jóval megelőzve társait. Második a kassai Jozef Urban lett (02:32:53), őt követte a szintén pozsonyi Matúš Hujsa (02:36:01).
Tizennyolc férfi ért célba, azután lehetett megtapsolni az első hölgyet, aki az ostravai Petra Pastorová lett (02:52:11). Dobogós helyet ért el a szakolcai Sylvia Sebastian (03:04:28) és a lucatői Radka Roháčová (03:16:20). Sebastian egyben Szlovákia bajnoka lett.
