A Nógrád megyei Kozárdon most szombaton rendezték meg a Dicső múltunk – szép jövőnk reménye című trianoni megemlékezést. A Trianon századik és az 1956-os forradalom 64. évfordulója alkalmából megrendezett eseményfolyam programjait az összetartozás jegyében állították össze. Az eseményen a felvidéki palócság is képviseltette volna magát, ám a jelenlegi járványügyi helyzet ezt nem tette lehetővé. Így Papp Sándor is csupán levélben tudott üzenni az kozárdi ünneplő közösségnek. Az alábbiakban teljes terjedelemben közöljük az üzenetét.

Az elmúlt száz évben számtalan vírussal kellet megküzdenünk a Kárpát-hazában, és most újra egy láthatatlan valami mérgezi az életünket és gátol meg abban, hogy együtt lehessünk. Erre a vírusra bizonyára találnak majd gyógymódot hamarosan és mi újra együtt dolgozhatunk, és ha eljön az ideje, akkor ünnepelhetünk is együtt, mi, jó palócok.

Rendkívül sajnálatos és bosszantó, hogy nem lehetek, lehetünk most köztetek, de én most túllépve ezen a kellemetlenségen egy sokkal veszélyesebb vírusra szeretném innen az Ipoly partjáról, a száz éve leásott trianoni határkő szomszédságából figyelmeztetni önmagunkat.

A nemzetellenesség, az idegenszívűség és a lumpenproliság olyan víruskoktélt készül a magyarok torkán leönteni, amelyet 1918-ban megrendelésre egyszer már megalkottak, és amelynek égő sebei mai is ott gennyeznek a magyar nemzettest minden porcikáján!

Kedves Barátaim!

Soha nem volt fontosabb dolgunk, mint most összekapaszkodnunk és száz esztendő után megnyernünk újra magunknak, a magyar népnek a Kárpát-hazát! Ez lesz a következő egy-két esztendő legfontosabb feladata. Fontos a régiófejlesztés és a gazdaságfejlesztés is, de a MAGYARSÁGFEJLESZTÉS mindennél fontosabb, határokon innen és túl!

Azt üzenjük hát Nektek az elszakított Felvidékről – még a mindenféle szlovák tiltó törvények ellenére is –, azon leszünk, hogy 2022 tavaszáig minél több felvidéki magyar vegye fel a magyar állampolgárságot, hogy tevőlegesen, szavazatával segítse majd Kis-Magyarországot abban, hogy továbbra is nemzeti, és nem idegen érdekeket kiszolgáló kormánya legyen a magyarságnak.

Ez a mi közös munkánk most, s ha ezt siker koronázza, akkor elmondhatjuk, hogy legyőztük a legveszedelmesebb vírust, s akkor majd együtt ünnepelhetünk újra, egymást ölelve.

Száz esztendő nem a világ, éljen a magyar szabadság!

Üdvözlettel: Papp Sándor, Kalonda