Kétszáztíz éve, 1810. december 18-án született az 1848/49-es szabadságharc bátor honvéd alezredese, Lincoln későbbi magyar tábornoka, a kitűnő építőmérnök, Asbóth Sándor. A Felvidékkel is több szálon kapcsolatba került.
A Hont megyei Selmecbányán is diákoskodó jeles férfiúról Tar Ferenc írt kitűnő monográfiát. (Tar F., 1998) Könyvében a szerző néhány adatot is pontosít: többek közt a születési évszámot, melyet a Magyar Életrajzi Lexikon (Kenyeres Á. főszerk., 1967.58. l.) 1811. dec. 11-re tesz. Az anyakönyvi bejegyzés szerint azonban Asbóth 1810. december 18-án született Keszthelyen, ahol apja gróf Festetics György alkalmazásában állt, illetve georgikoni tanárként működött. Ugyancsak téves a lexikon ama közlése, miszerint Kossuth menekülésekor unokatestvérével, Asbóth Adolffal ő ásta el a koronát Orsovánál. Ez ugyanis a szabadságharc utolsó miniszterelnökének, Szemere Bertalannak a nevéhez fűződik. (Tar F., 1998. 22. 47. l.)
Keszthely nagy hatással volt Asbóth Sándorra, bár a család már 1818-ban elköltözött innen Zomborra. Mivel az édesanya gyermeke, Lajos után Sándort már nem engedte a katonai pályára,
hanem a mérnökség mellett döntött, Asbóth a Felvidék legszebb városába, Selmecbányára került. Az itteni bányászati akadémia az erdészeti tanintézettel együtt jóval nagyobb intézmény volt a keszthelyi Georgikonnál. A város pedig Asbóthot is meglepte ódon házaival, „a képzeleten felüli városi jellegével”.Az iskola befejezése előtt azonban Asbóth elkerült a bányavárosból, s Pesten, az Institutum Geometricumban kapta meg mérnöki oklevelét.
1836-ig a Budai Főépítészeti Hivatal alkalmazottja, majd a Hajózási Igazgatósághoz került vízépítő mérnöknek. 1844-ben Temesvárra nevezték ki az Országos Főépítészeti Hivatalhoz. Helyettes igazgatóként a hajózási alosztály mérnöke, két évvel később pedig a hivatal vezetője. Asbóth beosztásánál fogva is hatékonyan támogatta a Széchenyi indította folyamszabályozási munkálatokat. Később a Lánchíd építésénél segédkezett, s bekapcsolódott a nagyváros társasági életébe. (Tar F.,1998. 41. l.)
Selmecbánya az Akadémia palotáival, ahol Asbóth is tanult. (Csáky K. repr.)
1848 nyarán hivatalát áthelyezte Temesvárról, mivel az a császár hűségén maradt. Nagybecskerekre került, s jelentkezett a honvédseregbe. 1848. december 9-től honvédkari százados lett Vetter Antal tábornok törzsénél, s részt vett a délvidéki harcokban. 1849. január 31-én Stein Miksa báró megbízta őt a komáromi vár erődítési igazgatásával. Beosztását a hadi helyzet miatt azonban csak később tudta elfoglalni.
1849. február 26–27-én ott volt a kápolnai csatában, majd április 19-én a nagysallói ütközetben az ő irányításával vertek hidat a honvédek a Garamon. (Tar F.,1998. 121. l.) 1849. április 30-án a honvédelmi minisztérium táborkari osztályára osztották be. Nemsokára őrnagyi rangot kapott, s július 16-tól alezredesi beosztásban Kossuth kormányzói hivatalának katonai osztályát vezette. (Bona G., 1987. 94. l.)
Asbóth a szabadságharc eszméjének leghűségesebb embere volt, aki Kossuthot szárnysegédként követte Törökországba, majd az Egyesült Államokba.
Mint monográfusa írja: „Az Újvilágban is kész volt áldozatot hozni szülőhazája és népe felvirágoztatásáért.”Az angol származású magyar nemesember azonban nemcsak Kossuthnak és Magyarországnak volt hűséges katonája. „A magyar szabadságharc katonájából az Unió rabszolgaság eltörléséért harcoló hadseregének tábornoka lett.” (Tar F., 1998. 11. l.) 1863-ban Nyugat-Florida katonai parancsnokává nevezték ki. 1864-ben a déliekkel vívott csatában megsebesült: arcát és karját találat érte, s így már nem tudott tovább harcolni.
Asbóth Sándor. Vasárnapi Ujság, 1866. (Csáky K. repr.)
1866-ban az USA argentínai és uruguayi nagykövetévé nevezték ki. 1868. január 21-én Buenos Airesben halt meg, s a régi angol temetőben temették el. Hamvait 1990. október 23-án átszállították az Egyesült Államokba. Washingtonban, az arlingtoni National Cemetery-ben helyezték örök nyugalomra.
