A 80-as évek kiemelkedő eseménye volt az István, a király megszületése, bemutatója. Akkoriban a kommunista rendszer eresztékei igencsak csikorogtak, s a végső bukáshoz Szörényi-Bródy gigantikus produkciója is hozzájárult. 1983-ban rendezték a bemutatót a Városligetben, a mesterséges szánkózó magaslat ezt követően kapta a Királydomb nevet.
Magam is ott szorongtam a százezres tömegben, ahogy visszaemlékszem, példátlan biztonsági intézkedések közepette zajlott a premier. A közönség pazar szereposztásban láthatta a darabot, rögtön megkedvelte István és Koppány alakját, jóllehet a címszereplő Pelsőczy László Varga Miklós énekhangját kapta kölcsön. Néhány évtizedre rá, Torockón beszélgettem erről az énekessel, akinek még akkor is fájt az egykori megkülönböztetés. A kisebb szerepekben is olyan nagyságok állhattak színpadra, mint Nagy Feró és Deák Bill Gyula. Az ott forgatott film egy évre rá került a mozikba, a filmszínházak táblás házakban adták hónapokon keresztül.
Egy évre rá kerültem a Hungarotonhoz, ahol már legendának számított az István, a király lemez.
Érdekes, az első hetekben elég lanyha volt a korong iránti érdeklődés, majd a kereslet hirtelen megugrott, s a dupla lemezből a kilencvenes évek elejéig összesen majd’ egymillió példányt értékesítettek. Ez a szám azóta is rekord, s az új médiaviszonyokat nézve, marad is örök időkre. Nem véletlen, hogy az első magyar CD-n is e darab szerepelt.
Következő, hosszasabb találkozásom a művel már a Magyar Televízióban volt, 2008 májusában rendezték A Társulat című produkció sajtótájékoztatóját. A kezdeményezés az eredeti bemutató negyedszázados évfordulóját célozta meg, s ország-világ előtt hirdetett meg válogatót. 1600 jelentkezőt regisztráltak a szervezők, A Társulat válogatásán végül a fele jelent meg a pályázóknak. A középdöntőben 110-en versenyeztek, és huszonnégyen jutottak a döntőbe. Egy újabb válogatás után 16 továbbjutott tag vívta párharcát, a lányok és a fiúk viadalát külön-külön adásokban láthatták a tévénézők. Számokat írtam le, amelyek mögött remények, örömök és csalódások álltak. A győztesek nagyszabású előadáson mutatták be az István, a királyt.
Legkedvesebb számomra mégis a budai Horváth-kertben 2013 nyarán színre vitt előadás, ahol fiatalok álltak a világot jelentő deszkára. Megható volt végigkövetni Bucsy Levente „producer” erőfeszítéseit a szerzői jogok megszerzéséért, az emberfeletti munkáját a próbákon, s a majd’ száz lelkes fiatal önfeledt szereplését a közös cél érdekében. A szervezők szavait idézem:
„Idén 20 éves a Szent Gellért Katolikus Általános Iskola és Gimnázium. A 148-as Nagyboldogasszony Cserkészcsapatot pedig 90 éve alapították. Ezek a jubileumi évfordulók adták az ötletet, hogy állítsuk színpadra a magyar rocktörténet talán legnagyobb remekét. Ezzel az őszi előadással tehát ünneplünk, de bizonyítunk is: a Krisztinaváros, az I. kerület és Buda igenis él, virul, egészséges, friss, fiatalos és élő forrásként tekint közös értékeire, gyökereire – a mi közös István, a királyunkkal kívánjuk megajándékozni egymást a budai Horváth-kertben”.
Sikerült, az ajándék meglepetésként hatott, s emlékezetes marad azóta is!
