A tavaszi ünnepek és jeles napok sorából kiemelkedik Jézus anyjának, a boldogságos Szűz Máriának, a Szentlélektől való fogantatásának (Conceptio Domoni), közismert nevén az Angyali Üdvözletnek az emléknapja. Március 25-én erről emlékezik meg az Anyaszentegyház. Az ünnep régi magyar neve, Gyümölcsoltó Boldogasszony.
Gyümölcsoltó Boldogasszony, Urunk születésének hírüladása, egyik legrégibb egyházi ünnep. Jézus születését kilenc hónappal megelőző nap, melyen Gábor főangyal meglátogatta Máriát Názáretben a megtestesülés örömhírével.
692-ben említik először, amikor a III. konstantinápolyi zsinat helyesnek ítélte a nagyböjtben történő ünneplését, eszerint már hosszú ideje ünnepelhették.
A keleti liturgiák az ünnepet az Úr ünnepei között tartották számon, a II. Vatikáni Zsinat utáni liturgikus reform ehhez tért vissza.
Isten elküldte Gábriel arkangyalt, hogy hírül vigye Szűz Máriának az Istenanyaság nagy titkát, a Megváltó születését. Beteljesedett Isten ígérete, valóra vált a prófétai szó, a Szentlélek teremtő erejével a Boldogságos Szűz Istenanyává lett. Az egyház Mária-ünnepként tartja számon, ám elsősorban a második isteni személy megtestesüléséről szól, hiszen Jézus világba lépése, a hírüladás rejtett eseményével kezdődött el.
XVI. Benedek pápa így szólt az ünnepről: „Az Angyali Üdvözlet Szent Lukács evangéliumának elbeszélésében egy rejtve történt, egyszerű esemény – senki sem látta, senki sem tudott róla, egyedül csak Mária – mégis meghatározó jelentőségű az egész emberiség történelmében. Amikor a Szűz kimondta igenjét az Angyal bejelentésére, Jézus megfogant, és általa új korszak kezdődött a történelemben.”
Az elmúlt kétezer évben számos képzőművészeti, irodalmi alkotás és vallásos szöveg örökítette meg az isteni fogantatást. Március 25-e, a legszélesebb értelemben véve a termékenység ünnepe.
Az üdvtörténet kezdetét, a keresztény-népi kultúra, a „gyümölcsoltás” ünnepeként tartja számon. Kárpát-medence-szerte számtalan hiedelem, népszokás és időjárási jóslás kapcsolódik a naphoz.
Sok helyütt e napon oltják a fákat, hiszen a magyar néphagyomány szerint Gyümölcsoltó Boldogasszony napja, az oltás, a szemzés napja, ekkor kell elkezdeni a fák oltását a bőséges termés érdekében, hiszen Szűz Mária is ekkor fogadta méhébe Jézust.
Ezen a napon kell előkészíteni a kerti munkák folyamatait is, mert az új oltáson, palántán, áldás lesz.
„Fecskehozó” napként is számon tartják március 25-ét, a gazdákat az érkező fecskék arra intik, hogy elérkezett a tavaszi munkák ideje.
Az időjárás jóslásában azt tartják, hogy ha ezen a napon megszólalnak a békák, akkor még negyven napig hideg lesz. Ha derült az idő, akkor jó termés várható. Ha március 25-én hideg idő van, akkor hamarosan vége a télnek.
A gyermekáldásra vágyó asszonyok Gyümölcsoltó napján hosszan imádkoznak a Szűzanya képe vagy szobra előtt térdelve.
Az ünnep ihlette az „Úrangyala” és az „Üdvözlégy” imádságokat. Az „Úrangyala” imádságot eleink minden harangszóval elimádkozták. Bárhol voltak, úton, vagy munkában, a harangszó hallatán megálltak, a férfiak levették kalapjukat és elmondták: „Az Úr angyala köszönté a boldogságos Szűz Máriát, és ő méhébe fogadá Szentlélektől szent Fiát…” kezdetű imát.
Végezetül álljon itt az Ipoly mente krónikásának a palócság értékmentőjének, Lőrincz Sarolta Arankának Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepére íródott verse:
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
