A bölcs mondás azt tartja, hogy csak a káposztát érdemes felmelegíteni, a régi kapcsolatot nem. Márpedig ami Szlovákiában kormányátalakítás fedőnév alatt zajlott, az nem volt más, mint egy régi, elhasználódott, megromlott kapcsolat felmelegítése. Az ember csak kapkodta a fejét, hogy a sok leköszönt, leszerepelt és látványosan távozott miniszter miként szivárgott vissza a hatalomba, megkönnyebbülten helyezve vissza a hátsóját a még ki sem hűlt székébe.
Mintha csak egy hétvégére távoztak volna, a takarítószemélyzet gondjaira bízva irodáikat, úgy tértek vissza posztjaikra, nem győzve arról nyilatkozgatni, mennyire más, tökéletesen idilli lesz minden ezután. Még Matovičunk is visszatért, miután Mečiar megható búcsúpillanatait idézően hablatyolt önfeláldozásról, megváltásról, tekintettel a közelgő húsvétra.
Igaz, ő kivételesen nem a saját kormányfői székében, hanem az egyik legfontosabb, a pénzügyminiszteri poszton landolt, melyet illetően Hegerrel cseréltek helyet. Jelezzük is gyorsan, túlzás lenne azt állítani, hogy az adó- és pénzügyekhez semmi köze, mert igaz ugyan, hogy a családi kassza kezeléséről saját bevallása szerint fogalma sincs, ezt lovagiasan átengedte a feleségének, némi adóügyeskedési ismeretekkel azonban egyes állítások szerint azért rendelkezik, így elmondhatjuk, hogy nem teljesen inkompetens ember került erre a fontos helyre.
Ebben a kormányszintű székfoglalós játékban előfordult ugyan olyan is, akinek nem sikerült mindjárt székhez jutnia, ahogy az az említett játék lényege is, viszont könnyeket azért értük sem kell ejtenünk, ők szépen visszatértek a parlamentbe.
Krajčí az egészségügyi, valamint a mentelmi és mandátumvizsgáló bizottság tagja lesz, Krajniak pedig a nemzetbiztonsági bizottságban és a Nemzetbiztonsági Hivatal tevékenységét ellenőrző parlamenti bizottságban kap helyet. Miután mindenki biztonságosan földet ért, jött az újabb parasztvakítási akció, elkövetkezett a fellengzős nyilatkozatok ideje, a régi kapcsolat felmelegítése után a holtomiglan-holtodiglan megható kinyilatkoztatása.
Matovič három szóban foglalta össze jó tanácsait Hegernek, ahogy ő mondta, Edónak, mondván, ha a három szóból álló üzenetet betartja, kitűnő kormányfő lesz és Szlovákia örülni fog(!). Ez a három szó „az alázat, bátorság és lelkiismeret” – adta meg a receptet a levitézlett kormányfő. Az ember nem is érti, ha birtokában volt e három varázsigének, vajon miért nem élt vele Szlovákia nagy örömére, feltehetően azért, mert egyik jellemvonásnak sincs a birtokában…
Eduard Heger, az új kormányfő azt mondta, bízik benne, hogy a kormánya stabil, összetartó lesz, és a működését a kölcsönös bizalom fogja meghatározni. Nos, szép szavak ezek, csak az a baj, hogy egy szinte változatlan összetételű, eddig folyamatosan marakodó kormánnyal kapcsolatban a stabil, összetartó és a kölcsönös bizalom kifejezések finoman szólva is távol állnak a realitástól.
Ennek az idilli állapotnak körülbelül akkora a valószínűsége, mint egy végzetesen megromlott kapcsolat varázsütésre történő harmonikussá válásának. A nullával egyenlő.
(NZS/Felvidék.ma)
