Rögtön elöljáróban kihangsúlyozom, hogy Kovács Csonga Anikó nevét érdemes megjegyezni, mert még sokat hallunk majd róla a jövőben. A Szentmihályfán élő fiatal képzőművész szakmai munkái előtt nem lehet észrevétlenül elsuhanni, pedig még csak pályája kezdetén tart.
Fiatal kora ellenére mély gondolatiságú, felfigyeltető alkotások fémjelzik tehetségét, művészi elképzeléseit, amelyek eddigi egyéni és csoportos kiállításokon kerültek a közönség elé, de az interneten és Facebook-oldalán is megtekinthetők.
„Elsősorban anya és nő vagyok, ezért az emberi sorsok, a gyerekek élete, a jelen problémái szólítanak meg leginkább. A kiállításokon eddig grafikai munkáim és installációk kerültek bemutatásra. Példaképeim Németh Ilona, a hazai képzőművészeti élet egyik meghatározó képviselője és Marina Abramovič szerb képzőművész, akivel úgy érzem rokonlelkek vagyunk.
Felvidéki magyar alkotónak tartom magam, ezért figyelem közösségünk életét, és terveim szerint a velünk kapcsolatos történéseket is beépítem majd munkáimba.
Számos ötletem van, és ahogy a két kisgyermekem a másfél és négyéves Hanna és Máté nevelése, gondozása mellett lehetőségem adódik, megvalósítom ezeket az elképzeléseket. Sokat ad nekem az anyaság, a gyerekekkel való törődés, gazdagítja gondolatvilágomat, újabb és újabb ötleteket ad, lesz tehát miből témát meríteni a következő időszakban is. A járvány miatti bezártságot és a fertőzöttséget is úgy éltem meg, hogy bár nem volt túl kellemes, de ez a nyugalom, a töltekezés időszaka volt” – mesélte.
Tehetségére még alapiskoláskánt a Dióspatonyi Alapiskolában Lelkes Mária tanító néni figyelt fel, ő látta el először tanácsokkal és később is arra biztatta, érdemes életcéljául választani a képzőművészetet. Az alapiskola elvégzése után a pozsonyi Josef Vydra Képzőművészeti Középiskolába vezetett az útja, ahol Vladimír Kordoš szobrászművész volt a mestere, akitől propagációs grafikát tanult, majd a besztercebányai Művészeti Akadémián Róbert Makar az alkalmazott grafika világába vezette be, a mesterfokozat megszerzésében pedig Igor Benca festőművész segítette.
Magyar iskolából kikerülve szlovák oktatási intézményekben kiváló eredményekkel, kitüntetéssel végezte tanulmányait.
Tárlatokon 2011-től szerepelnek munkái. Itthon többek között Besztercebányán, Somorján, Dunaszerdahelyen, Nyitrán, Pöstyénben, Párkányban, Nagymegyeren, Komáromban, Magyarországon Hatvanban, Budapesten, Kaposváron, Salgótarjánban, Mosonmagyaróváron, Tatabányán, Romániában Nagyváradon láthatta a közönség az alkotásokat.
Kovács Csonga Anikónak műveivel a figyelemfelkeltés is egyik célja,
az érzéketlen és közömbös világ ráébresztése a különféle politikai események, aktuális történések emberi vonatkozásaira, az egész emberiséget érintő hatásaira.
Szociális érzékenysége több, mint átlagos, ezt bizonyítják installációi, amelyek első pillanatban bizony meghökkentőnek tűnhetnek.
A Migráns-sokk grafikai projekt réznyomatain megindítóak a hazát vesztett gyermekek, a reménytelenség érzésének ábrázolása. A láb és cipőnyomok a megtett utat és egyben a kiúttalanságot jelenítik meg. Az Anyaság című installáció a gyermek fogantatásától a születésig vezető fejlődési szakaszokat mutatja be egészen egyéni módon, mindenféle vulgarizmust mellőzve, majd a megszületett gyerekről való gondoskodás jelentőségét hangsúlyozva. Egyértelmű, hogy ez az installáció egyéni élményből táplálkozik. A Bring back our girls – magyar fordításban Adjátok vissza lányainkat a Nigériában, a Boko Haram terrorszervezet által elrabolt lányok tragédiájára utal. A képek itt is megdöbbentőek, fájdalmasak.
A képzőművésznőt olyan komoly társadalmi kérdések is foglalkoztatják, mint a média ereje és egyedi módon, a képzőművészet és saját stílusa eszközeivel ki is fejezi erről a véleményét.
Hasonlóan jeleníti meg a korunk konzumtársadalmának viszonyait is, és gyakorol kritikát ezzel kapcsolatosan.
Kovács Csonga Anikó sajátos művészetére a szakma is felfigyelt, sorakoznak díjai, elismerései. Azonban mindennél fontosabbnak tartja, hogy szerető család veszi körül, és a felvidéki magyar képzőművészek egymást segítő közösségbe szerveződtek. A Magyar Alkotó Művészek Egyesülete tagsága összetart, segítik egymást, ő pedig alelnökként igyekszik az egyesület hasznára válni. Bízik abban is, hogy a közönség mind inkább ráérez az installációk, az újszerű, olykor megosztó bemutatkozási formák tartalmára, értelmére, amelyeknek maga szenvedélyes művelője. A szentmihályfai műteremben és Anikó képzeletében még bizonyára számos ilyen alkotás születik a jövőben.
Benyák Mária/Felvidék.ma
Fotók: Jandura Péter
