Két évvel a szabadságharc előtt Vörösmarty Mihály így kesergett: „Az ember fáj a földnek; oly sok Harc- s békeév után/A testvérgyűlölési átok Virágzik homlokán;/ S midőn azt hinnők, hogy tanúl, Nagyobb bűnt forral álnokúl./Az emberfaj sárkányfog-vetemény: Nincsen remény! Nincsen remény!”. Mit változott a világ állapota azóta, tehetjük fel a mérlegelő kérdést 2021. pünkösdjén. A válasz nagyon súlyos és lesújtó. Annak, aki nem illuzionista vagy álságos ideológiák, pénzbálványok foglya. Mondjad ki, kedves Olvasó Te magad: mennyit változott tapasztalatod szerint a Te világod, környezeted, falud, városod a Vörösmarty-diagnózis óta? Nem a színfalak, a díszletek, az épületek, az utcakép.
Hanem az emberi minőség. Miközben Veled együtt látom a lelketlenség, a lélektiprás globális cunamiját, rá kell jönnöm: nincs más remény, mint a felülről jövő, a be nem sározott, a gyűlölet mérgétől mentes Szentlélek, embertisztító, szívszentelő kiáradása. Solus Spiritus Sanctus – reformátori stílusban fogalmazva. Vagy mint ama első gyönyörű és szent Pünkösdkor, ott Jeruzsálemben, ahol ma is gyilkos egymásnak feszülés drámai órái peregnek az elmúlás homokóráján.
Csak a Szentlélekben van remény a nagyobb bűnt álnokul forraló emberi gyűlölködés megállítására. Ott dúlt ez az indulat a Kárpát-medencében, hajdanvolt népünk száján és szívében is, egyre inkább felszámolva a legendás magyar vendégszeretetet, amire már 1000 éve tanította eleinket első királyunk, István?
Hogyan lesz hát mégis, annyi lélekszaggató tapasztalat közben szent ünnepünk Pünkösd? Mit, s hogyan kellene másként látnunk, tennünk?
Egyetemesen javunkra küldött szabadító Lélek, jöjj most is hozzánk!
Pál apostol ezt írta a korinthusiaknak, akik között ugyancsak sok békétlenség volt, mai magyar világunkat visszatükröző pártoskodások, betartások, stigmatizálás, szóval verés, Krisztust számtalanszor keresztre feszítő szakadások ellenében: „Ahol az Úrnak Lelke, ott a szabadság” (2.Kor, 3,17). Nem volt máshoz menekülés, másban remény a népek apostola és a korinthusiak számára sem mint a Lélek, illetve szabadítását, gyógyítását, kiáradását kérve, fáradozni a méltatlan korinthusi állapotok felszámolásán. Mi lett volna az ifjú keresztyénségből, ha a Lélek nem árad ki és nem szabadítja meg, tisztítja meg a gyülekezeteket ezektől a belülről pusztító gyermekbetegségektől, az ó-ember álnokságaitól az új emberek gyülekezeti közösségében? Mi lett volna kicsit később, ha a 202-ben elhunyt Iréneusz egyházatya nem fogalmazza meg, és nem tanítja az egyetemes igazságot: Ahol az Úr Lelke, ott van az egyház és minden kegyelem, s beleragadt volna az egyház a kicsinyes belharcokba, lelki és politikai hatalomszerzése érdekében hirdetve ezt az egyoldalú tévtanítást: Ahol az egyház, ott van a Szentlélek. Vagy tudnánk-e ma a megváltás egyetemességéről, mi több kozmikus, sőt univerzális, s ki fog derülni előbb-utóbb: sokvilágnyi, multiverzumos lét-, és életszabadításáról, ha nem adja az előrelátó kegyelem, a népeket, egyházait céltudatosan vezérlő, a mennyei atyai trónus mellől Lelkével világkormányzó Krisztus Hrabanus Maurust (776-856), aki gyönyörűen fogalmazta meg Európa közepén, Mainzban halhatatlan himnuszában: Veni, creator spiritus! – Jöjj, teremtő Lélek!
Amit aztán a benne feszülő isteni ihletettség erejéből a zene nyelvek feletti magasába és egyetemes érthetőségébe emelt először Luther, majd Palestrina, 8. szimfóniájában Gustav Mahler, motettájában H. Berlioz, kórusműveiben K. Penderecki, P. Hindemith, orgonakompozíciójában M. Duruflé. De a mi Esterházy Pálunk (1635-1713) is ugyanúgy hatása alá került, amit szépen mutat egyházi kórusműve. Folytassam a sort?
Boldogan idézném azt a mérhetetlenül hosszú sort, amelyikben minden lélek pünkösdi Lélek-áradásba állva, fürdetve szellemét és lelkét az isteni forrásvízben, tisztító széljárásban, feltisztult a gyűlölet-szennytől és képes volt égi magasságokba emelkedve, felemelni azokat is, akik a megosztás és pártoskodás lejtőjén a semmi felé tartottak és taszítottak volna másokat.
Hálás szívvel említem ebben a sorban a reformátorokat, köztük Luthert, aki máig igaz és tanulságos üzenetet küldött Wittenbergből a halló világnak: Spiritus Sanctus non est scepticus! – a Szentlélek nem a kételkedés, a szkeptikusság Lelke. Ő maga a felhangolás, az áthangolás, az emberszeretetre és istenszerelemre hangolás Lelke. A Lélek ajándékaira juttatás Lelke, az örömre, a békességre, a hosszútűrésre, a reményre hangolás „rejtett erőforrása” (arcana virtus), ahogyan genfi szószékéről világgá hirdette a Szentlélek teológusa, Kálvin János…
Rádhangolt lelkemmel, szavammal hívlak szívembe, Szentlélek – pneumatikus világkultúráért
Igaza van azoknak, akik azt írták már a pandémia elején: nem lehet ott folytatni, ahol kényszerűségből, Covid-tábornok parancsára abbahagytuk. A Covid-19 világméretű nagy cezúra, planetáris szünetjel, egy világkorszak lezárója. Mérhetetlenül sok tanulságával lassan szembesülni fog az egész emberiség, az egyházak is, és mindnyájan egyenként is. Minden generáció kivétel nélkül.
A poszt-pandémiás világkorszak új erkölcsére, új gazdasági, szociális, nevelési, nemzetközi viszonyrendszerére, közösségi és egyéni etikájára irányítva a figyelmet, írta meg Stückelberger zürichi etikaprofesszor globalance, világméretű egyensúlyteremtésről szóló új etikáját 2020 végére.
Visszatérő cantus firmusa, főszólama 600 oldalas könyvében: Szentlélek, szellemi emelkedés, megtisztulás, léttisztelet, emberi létezést formáló, átformáló megújulás nélkül a halál, s nem az élet kultúráját fogják az emberek, nemzetek építeni a földön.
Igen sokat tanultam magam is az elmúlt egy év karanténvilágából, írtam, fordítottam a Covid-imákat, a segélykiáltásokat a világ minden részéből. (Olvashatók kolozsvári blogomon: bekefy.agnusradio.ro; a pozsonyi Felvidék.ma rovatában; el egészen a kínai keresztyének sanghaji online újságjáig). Csoda volt, hogy minden bezártság ellenére működésbe léptek addig nem használt online fórumok, amiket Isten Szent Lelke használatba vett a digitális világkorszak technikai csúcsvívmányaiként. Mert a világkormányzás ott van Krisztus kezében a Lélek által – a digitális korszakban is.
Áldalak Téged és hívlak magamhoz Szentlélek Úristen Testvéreimmel együtt én is, mert ahol Te vagy, ott elhervad a sárkányfog vetemény, kiszárad a lelketlenség és a gyűlölet. Ahol Te vagy, élő Lélek, ott épül bennünk az egyház, a Lélek temploma. Ő megőriz attól, hogy puszta tárgynak, ostoba betűnek, kódnak tekintse ember az embertársát.
Ahol Te vagy, ott nem válunk egydimenziós emberekké, műanyag kártyára préselt, nyomtatott, zsebre vágható vagy ellopható információvá, a mesterséges intelligenciák már lelkünkben is olvasó áldozataivá. Ahol Te vagy, nem érezzük magunkat digitális világbörtönben.
Ahol Te kiáradva, magadhoz ragadó és felragadó, önmagunk korlátain túlemelő erővel Szélként és Tűzként széjjeláradsz, ott nem pusztulás, füst és hamu marad nyomodban, hanem megérezzük: Neked és még valakinek kedvesek vagyunk. Ott még merünk szeretni, játszani, örömet készíteni, álmodozni, ott még szárba szökken a remény. Ott a másik ember iránt kedves intimitások fogannak meg udvarias és udvarló bájjal. Ahol te vagy, ott boldogan szállnak fel a lélekből az istenszerelem vallomásai, imái, versei, énekei. És a hitigazságok, mint a létezés ékkövei. Te változtatod át, Szentlélek Úristen az egysíkú, leszűkített, bűn által szürkített, torzított, ferdített szavakat épekké. Nyelvgyógyítás, szóterápia születik nyomodban.
Ahogyan egy más nyelvű keresztyén testvérünk fogalmazta: a sola pecunia (egyedül a pénz), a sola femina (egyedül a nő, a szex), a sola structura (egyedül az intézmény, a felépítmény), a sola firma (egyedül a cégem, a vállalatom, a világcégem) csőlátásából kiszabadulhat a lélek a hit-, és Európa újító reformátori oszlopigazságok felé. Azért, hogy a solus Christus (egyedül Krisztus), sola Scriptura (egyedül a Biblia), a sola fide (egyedül hit által), a sola gratia (egyedül kegyelemből), és a Soli Deo Gloria megtartó felismerései újra lélekemelő belső erővé válhassanak.
Jövel, Teremtő Szentlélek, újítsd meg értelmemet, szívemet, egész életemet, hogy hatalmas erőddel megtisztított létörömmel már most ízlelgethessem az örökkévalóság drága ízeit. Formáld világunkat, kérlek, aminek teremtésében a káosz vagy a fekete luk fölött, a tohuvabohu fölött honolva, létformáló szellemi erőd legyőzte, működésbe hozta a világanyagot. Jövel, Lélek, Akit minden ember létrejövetelekor, létbehívásakor mennyei Atyánk individuális, teljesen egyedi és egyetlenszerű lélekként bele lehelt kibe-kibe a megtermékenyítés csodájaként a Neked engedelmeskedő ivarsejtekbe, s azóta is hordozod minden emberi lényben a magasrendű szellemet.
Jövel Lélek, hogy megszülethessen újra és újra, növekedve Feléd kárpát-medencei keresztyén szellemi és Lélek-kultúránk, ismét rangot adva minden gondolatnak, imának, szellemi és alkotó munkának, és felemelve annyi meglékelés ellenére édes Hazánkat, hogy egyszerre legyen otthonunk a haza a magasban és a haza azon a talpalatnyi földön, amelyre zarándok utunkon lépkedünk egymás felé és Feléd.
Emberszeretet, istenszeretet Lelke, áldva szállj le ránk, magyar népedre is mindenütt, ahol magyar nyelvünkön hívunk ezen az ünnepen, és minden boldogságremélő időben. Ámen.
(Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma)
