Mint ahogyan arról beszámoltunk, Bacsfa-Szentantalon, a templom kegyképe előtt, a Vérkönnyező Boldogasszony csallóközi búcsújáróhelyen, a kegykép csodájának 306. évfordulójára emlékezett a felvidéki hívő közösség. Az évforduló alkalmából és a közelgő Eucharisztikus Kongresszus tiszteletére a kegytemplomba érkezett Budapestről a Missziós Kereszt.
Portálunknak Mészáros Angelika önkéntes segítő mondta el a kegyhely történetét és az esemény lefolyását.
306 évvel ezelőtt, 1715. június 19. és 25. között, a Szent Antalról elnevezett kolostor templomában, a Boldogasszony képe vért könnyezett. A sírás vérkönnyeit egy kendőcskében (purificatorium) gyűjtötték egybe, s ezt az ereklyét máig is őrzik. Azóta a búcsú napján az ereklyét kihelyezik a főoltárra, hogy a hívők hódolhassanak előtte. A zarándokok az oltárt megkerülve vonulnak az ereklye tiszteletére.
„Ettől az időtől kezdve minden évben seregestől zarándokol a nép Szentantalba, hogy a Csodás Kép előtt kérjenek a Boldogságos Szűztől bajaikban segítséget” – olvasható a fennmaradt jegyzetekben.
A kegykép, egy vászonra festett olajkép, mely ismeretlen mester alkotása, az egykori ferences templom főoltárán Szűz Máriát és a kis Jézust, fején dupla koronával ábrázolja. A kegykép sajátossága maga a festésmód, a ruházat, valamint sajátos a Boldogasszony és a kis Jézus arca. A Boldogasszony nyakát gyöngyfüzér díszíti, a Kisdedet a jobb karján tartja, a Gyermek Jézus pedig baljával a Szűzanya ajkát érinti.
A kegytemplom búcsújának ünnepére, június 18-án megérkezett Budapestről a Missziós Kereszt.
Az ünnep alkalmából Schranko László helyi plébános, az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus missziós szimbóluma előtt, a szentek ereklyéivel, a Mindenszentek litániájával, majd szentmisével nyitotta meg a június 18-tól 22-ig tartó Könnyező Szűzanya búcsúját.
László atya a missziós keresztről elmondta: „a magyar szentek mellett megférnek rajta más nemzetiségű szentek ereklyéi is,
mint Boldog Hopkó Bazil görögkatolikus püspöké, akivel Esterházy János együtt raboskodott, s akinél gyónni és áldozni tudott. A püspök pedig Esterházyra bízta az Oltáriszentség őrzését.
A nemzeteknek meg kell békélniük egymással nemcsak a bajban, hanem békeidőben is.”
A szlovák nyelvű liturgiákat szombaton tartották, amikor az ünnepi szentmisét Stanislav Zvolensky pozsonyi érsek mutatta be. A szentmise keretében felszentelte az új keresztelőkutat, mely a nyékvárkonyi Jarábek Antal munkája.
Vasárnap, a főünnep napján a szentmise a templomkertben került bemutatásra több száz zarándok jelenlétében. A főcelebráns Erdő Péter, esztergom-budapesti érsek volt, koncelebrált Orosch János nagyszombati érsek, Haľko József pozsonyi segédpüspök, Kiss Róbert kanonok és a felvidéki paptestvérek. A szentmisén, a dunaszerdahelyi Nemzetközi Szent György Lovagrend szolgált.
Erdő Péter üdvözlő beszédében felhívta a figyelmet a budapesti 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra, melynek részvételére, az erre a célra felállított sátornál regisztrálhattak az érdeklődők.
A hagyományos körmenet elmaradt, de az Oltáriszentséget kis körmenetben a templomkertben körbehordozták, az Úr útját a gyermekek virágszirmokkal jelezték. A processzió a templomba vonult és a bíboros a felújított tabernákulumot újraszentelte.
A szentmise végén egy kislány köszönte meg Erdő Péter atyának a szolgálatát és kérte, hogy találkozzanak a budapesti 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson, amikor a felvidéki társaival először járulhat a szentáldozáshoz. Himnuszokkal zárult a szentmise, melyet a felvidéki Mária Rádió Mirjam közvetített.
Hagyományosan Lorettói litániával, majd Mária-köszöntővel folytatódott, és szentségimádással, szentségi áldással zárult a vasárnapi ünnepség.
Hétfőn a délutáni órákban folytatódott a kegyeletadás, szentmisével, rózsafüzér és litániák imádkozásával, szentségimádással, majd kedden a délelőtti órákban, a Missziós kereszttől való búcsúzással zárult az ötnapos Könnyező Szűzanya búcsúja.
Az ünnepségsorozat minden napján a Szent Antal Szkóla kórus közreműködött, vezényelt Galambos Krisztina, orgonált Restály Rita.
A rendezvény ezúton is teljesítette küldetését, melyről a szentantali búcsújárók így vallanak az imafüzetben:
„Észak-Csallóköz kincse a szentantali ferences kolostor. Ez a nagy vonzóerejű és sok lelki örömöt, boldogságot ajándékozó búcsújáróhely három évszázada áldása a vidéknek.
Mindenkori célja volt ennek a kolostornak, hogy kulturálisan, vallásilag és erkölcsileg fölemelje a régió népét. Ezt a hivatását évszázadokon keresztül teljesítette, jelleget, mélységet, vallásosságot ajándékozva ennek a népnek.
Ez a szép szentegyház és a körülötte elterülő kálvária és búcsújáró park ma is kedves helye a csallóközi népnek. Úgy mondja a csallóközi ember: “Jó Szentantalba menni, mert ott olyan jó imádkozni, és könnyű gyónni.”
Az emberek ma is Istentől kegyelmeket kérni jönnek ide, s megerősödve, boldogan térnek haza.
(BK/Felvidék.ma)
