Erdő Péter szentmisét mutatott be Nagyboldogasszony ünnepén, vasárnap Esztergomban. Az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus honlapján megjelent az elhangzott prédikáció leirata, melyet az egy hónap múlva bekövetkező jeles alkalomra való tekintettel megosztunk portálunkon.
„Krisztusban Kedves Testvérek!
A mai napon Szűz Mária mennybevételét, Nagyboldogasszony napját ünnepeljük. Amikor ezt a székesegyházat százötven évi török uralom és újabb százötven évi elhagyatottság után mai alakjában újjáépítették, Szent Adalbert ősi címe mellett a mennyekbe felvett Szűz Mária tiszteletére szentelték. Őt ábrázolja főoltárunk hatalmas képe is, Mennynek Királynéasszonyát, Nagyasszonyunkat és Édesanyánkat.
A Boldogságos Szűz testestől-lelkestől való mennybevételét végérvényesen és meghatározó módon XII. Piusz pápa hirdette ki. Ugyanezt a dogmát ismétli és vallja a II. Vatikáni Zsinat, tanítja a Katolikus Egyház Katekizmusa is. Hitünknek ez az igazsága azonban nem új következtetés, hanem ősidők óta része az Egyház hitének, a szent Hagyománynak. XII. Piusz pápa apostoli rendelkezése így fogalmaz:
„A szeplőtelen Szüzet – az áteredő bűnnek minden szennyétől épségben megőrzötten – földi életének végén testestől-lelkestől fölvette Isten a mennyei dicsőségbe. Fölmagasztalta, a mindenség királynéjává tette őt az Úr, hogy tökéletesebben hasonlítson fiához, az uralkodók Urához, a bűn és a halál legyőzőjéhez”.
Szűz Mária mennybevétele tehát különleges részesedés Krisztus föltámadásában, abban a dicsőségben, amelyre mindannyian hivatást kaptunk. Nem azt tanítja az Egyház, hogy a Boldogságos Szűz nem halt meg. A keleti egyház ősidők óta ünnepli a Boldogságos Szűz elszenderedését. Azt azonban hittel valljuk, hogy Mária teste nem látott romlást, hanem szent Fiához hasonlóan fölvétetett az örök dicsőségbe.
A mai ünnep a mi életünkről szól. Merjük remélni azt, ami elképzelhetetlen! Merjük fölfedezni Isten végtelen és személyes szeretetét! Krisztusban megalázta magát, eljött közénk, valóságos emberként élt a földön. Magára vette az emberi természet minden gyöngeségét. Kísértést szenvedett, de bűnt nem követett el.
Egész földi élete az Atya szeretetéről, az iránta való engedelmességről szólt. Valóban meghalt. Még ebben is osztozni akart az emberi sorsban. De valóban feltámadt, és megmutatta, hogy mi, emberek sem csak a világegyetem véletlenszerű folyamatainak játéka vagyunk.
Hogy nem vagyunk csak pillanatnyi felvillanások a mindenségben, mert mindannyiunknak személy szerint örök szeretetre és boldogságra szóló hivatást adott az Isten.
Ehhez a hivatáshoz kell mérnünk magunkat. Ezzel a tisztelettel kell tekintenünk egymásra is. És újra meg újra, napról napra, elmélkedve és imádkozva meg kell újítanunk magunkban ennek a hihetetlen felfedezésnek az örömét. Ez az az út, amelyen előttünk járt a Boldogságos Szűz Mária; ez az az út, amely minket is túlvezet a halálon, túl az időn és a téren. Ez az az út, amelyen az isteni szeretet végtelen boldogságába juthatunk.
Ám addig nekünk is ki kell állnunk a hívő élet próbáját. Kérnünk kell Isten kegyelmét, hogy mi is le tudjunk győzni minden szükséget és szomorúságot, minden fájdalmat és csüggedést, minden szétszórtságot. Hogy le tudjuk győzni korunk nagy kísértését, az önbecsülés hiányát.
Azt az érzést, hogy jelentéktelennek tartjuk magunkat és az életünket. Sőt éppen a természetes környezet fenyegető változásai miatt, talán reménytelennek érezzük földünk, kultúránk, vagy akár az egész emberiség életét. Félelem foghat el minket a gonoszság hatalmas megnyilvánulásainak láttán is, pont mintha a hazugság és az igazság küzdelme folyna a látható és láthatatlan világban egyaránt.
Mert ez az érzés korunkban sok embert hatalmába kerített. Kinél a felelőtlenség, a pillanatnak élés a következménye, kinél pedig a menekülés. Menekülés a mesék világába, a tudományosnak látszó fantasztikus történetek szövevényébe, amelyek szétfeszítik szűkösnek látszó lehetőségeink határait.
Pedig a valóság nem is olyan hétköznapi. Az ember hivatása túlmutat a világmindenségen. És ez nem a mesék meg a lövöldözős történetek szintjén van így, hanem a valóságban. Ezt a rendet, ezt a hivatást testesíti meg számunkra a mennyekbe fölvett Szűz Mária, aki már most részesedik a föltámadt Krisztus dicsőségében.
Boldogságos Szűz Mária, Világ Győzelmes Királynéja, Magyarok Nagyasszonya, könyörögj értünk! Ámen.”
(iec2020.hu/Felvidék.ma)
