A kassai Kelet-szlovákiai Képtár dísztermében, mely egykor a vármegyei tanácskozások színhelye volt, június 22-én a jászóvári apátság könyvtáráról tartott előadást Veronika Timuľáková, a rend könyvtárosa Az egyedülálló jászói könyvtár címmel.
A rend közismert történetével kezdte. Xanteni Szent Norbert kanonok, későbbi magdeburgi püspök 1124 karácsonyán alapította. Két évre rá II. Honorius pápa ezt jóváhagyta, így 1130-ban Prémontréba összehívták az első generális káptalant. Ezután Európa-szerte terjedni kezdett. A rend virágkorát nagyjából 1200 és 1350 között élte.
A hagyomány szerint II. István (1116-31) idejében települtek Magyarországra. Első kolostorukat Váradhegyfokon (Nagyvárad) alapították (1130), mely azután anyakolostorként működött.
Az új kolostorok korábbiak helyén, vagy jelentős kereskedelmi utak kereszteződésében, vásárhelyeken, netán gázlóknál létesültek. 1264-ig legalább 39 konventet alapítottak. A középkori magyar premontrei cirkária (rendtartomány) a legnagyobbak közé tartozott. Magyarországon eleinte nem apátságnak, hanem kanonokrendnek nevezték.
E kolostorok mellett hiteleshelyek (loca credibilia/testimonialia, bizonyságtevő helynek hívták korábban) létesültek, melyek a mai közjegyzők feladatkörét látták el.
A premontreiek széles látóköre és műveltsége miatt keresettek lettek a főnemesek és királyi udvar körében, udvari káplánok, gyóntatók és nevelők kerültek ki soraik közül. Kolostoraik a szellem, a kultúra és a korszerű gazdálkodás központjai lettek.
Legkésőbb 1230-ban legalább 12 kanonok a nagyváradi anyakolostorból Keresztelő Szent János völgyébe érkezett, melyet Tornának hívnak, s az uralkodó adományának köszönhetően kolostort alapított. Magukkal hozták a kéziratos liturgikus könyveiket (kódexeket), melyek nélkül elképzelhetetlen a kolostor mindennapi működése. Ezek az istentiszteletek és egyéb vallási szertartások nélkülözhetetlen kellékei voltak.
Veronika Timuľáková könyvtáros (Fotó: Balassa Zoltán)
Ezekkel megalapozták egy középkori premontrei könyvtár alapjait. Működésükhöz szükség volt misekönyvre (missale), a liturgikus énekléshez zsoltároskönyvre, antifónára (az istentisztelet szólóban és kórusban énekelt dallamok tárháza), breviáriumra (az egyházi év minden napjára szóló imakönyv), graduáléra (kisebb kórusművek könyve) és hasonló tartalmú kötetekre, valamint regulákra és alapszabályra (statútumok) több példányban is.
A könyvtár kezdetei
Eleinte nem számoltak külön könyvtárral, hiszen kis mennyiségű könyvről volt szó. A kéziratos könyvek drágák voltak és értékesek. Sok esetben úgy tekintettek rájuk, mint szent tárgyakra. Ezért az oltár közelében, a szentélyben, vagy a sekrestyében (armarium) tartották őket. A könyvek beszerzése, kezelése, pótlása, kikeresése a könyvtáros (armarius bibliothecarius) dolga volt.
A 13. századi premontrei rend szabályzatában a 14. fejezetben szerepel, hogy a könyvtár gondnoka a rábízott könyveket köteles gondozni, tisztán tartani és kéthetente letörölni róluk a port.
A legrégebbi jászói liturgikus könyveket az 1241-es tatár betörés semmisítette meg. A premontreiek Jászóra 1243-ban tértek vissza II. Albert préposttal az élen. Új kolostort építettek és újraalapították a könyvtárt az anyakolostor és a patrónusok, valamint a király támogatásával.
1255-től a jászói konvent hiteleshelyként működött. Ehhez viszont jogilag képzett, írástudó szerzetesekre volt szükség. Így kolostoriskolát létesítettek, ahol teológiát, filozófiát, egyház- és római jogot, valószínűleg történelmet és földrajzot is oktattak, hiszen a határjárás, azaz a birtokhatárok kijelölése ilyenfajta ismereteket is igényelt. A hangsúly a biblikus magyarázaton nyugodott. Az alapvető liturgikus könyveken kívül szó esett más, a szerzetesek képzéséhez szükséges kötetekről. Ezeket lánccal rögzítették, hogy ne lehessen őket eltulajdonítani. A láncos könyvek (libri catenati) közé tartozott a Biblia, a szentírásmagyarázatok, teológiai és filozófiai traktátusok, prédikációk, kézikönyvek, művek kivonatai vagy összefoglalói, legendák, misztériumok és az egyházi ügykezelést ismertető művek. Továbbá jogi szakmunkák, történelemkönyvek, latin és görög klasszikus szerzők művei, valamint kismértékben természettudományos tárgyú alkotások.
A legértékesebb könyveket a kolostor klenódiumában (kincstárában) tartották és csupán különleges alkalmakkor használták őket.
A kolostor másolás, csere, ajándékozás és végrendeletek révén jutott új könyvekhez. Az írott könyvek iránti kereslet a jászói konvent tagjait arra késztette, hogy kolostori másolóműhelyt (scriptorium) tartsanak fenn. Írókat, másolókat, verifikátorokat (a kéziratokat hitelesítő személyek), illuminátorokat (a köteteket ornamenssel díszítő szakemberek), rubrikátorokat (vörös iniciálékat és jeleket, tehát rubrikákat festő személyek), miniatúrafestőket, illusztrátorokat és könyvkötőket alkalmaztak.
A szkriptorium a könyvtárral és a hiteleshely irodájával rendszerint a sekrestye földszintjén (sacristia inferior) helyezkedett el, a szentély közvetlen közelében. Így volt ez Leleszen, Znióváralján és Mórichidán is. Ebben a helyiségben az iratok tárolására szolgáló ládák álltak és armáriusok a szkriptorok, a hiteleshely dolgozói számára.
A felső sekrestye (sacristia superior), vagy levéltár (conservatorium) vélhetőleg raktárként szolgált. Bank vagy kincstár szerepét is betöltötte. Dokumentumokat, értékeket, ékszereket, pénzt tartottak itt. Az utóbbiakat a hadakozásba induló nemesek helyezték letétbe.
A 15. században a jászói konvent és könyvtár a husziták ismételt támadásainak volt kitéve, akik értékeket, iratokat és könyveket vittek el.
A mohácsi csata után terjedő reformáció nyomán az általános helyzet annyira leromlott, hogy Ollyás György (1550-52) prépost idejében az utolsó premontrei szerzetes 1552-ben elhagyta a kolostort.
Az épületegyüttes és a birtokok, beleértve a könyvtárat is, majd 140 évre az egyház világi tisztségviselőinek (kommendátorok) igazgatása alá került.
Eger eleste után (1596) az egri káptalan a püspökkel és kanonokokkal 1614-ben ide költözött. A humanizmus és reneszánsz hatása alatt az egri püspök és kísérete a képzésre helyezte a hangsúlyt. A művelt papság elengedhetetlen feltétele volt az ellenreformáció és rekatolizálás számára. Így feltételezhető, hogy könyvtárukat is magukkal hozták. 1635-ben Lósy Imre (1634-37) püspök is ezt hangsúlyozta, amikor azt találta mondani: „csak maga a halál szabadítja meg a könyvektől” a magas műveltségű papokat. Ebben a helyzetben, 1637 után, az egri püspököket egyben jászói prépostokká is kinevezték.
1685-ben – Thököly Imre idejében – a kolostor leégett. A megsérült épületeket Fenessy György püspök (1689-99) javíttatta ki. Ő volt az utolsó egri püspök, aki Jászón székelt.
A könyvekre ekkortájt úgy kezdtek tekinteni, mint a pasztoráció eszközeire, melyek alkalmasak a reformáció által „megtévesztett” lelkek visszatérítésére. A katolikus művelődéshez legnagyobb mértékben Kisdy Benedek egri püspök (1648-60) járult hozzá, amikor támogatta a kassai jezsuita kollégium (Collegium Cassoviensis Societatis Iesu) létrehozását (1657). Ez év februárjában éppen Jászón írta alá a Kassai Egyetem (Universitas Cassoviensis) alapítólevelét, amelyet szintén a jezsuitákra bízott.
Jászó aranykora
Fenessy halála után (1699) a premontrei rend ugyan visszakapta Jászót, de azt eladták a morvaországi premontreieknek. Andreas Anton Sauberer (1700-1779), klosterbucki/loukai adminisztrátor és prépost érkezésével aranykor köszöntött a jászói kolostorra. (Louka ma Znojmo része.) Ekkor épült a monumentális késő barokk kolostoregyüttes. A templom északi meghosszabbításában emelték a könyvtárat. Az öttengelyű palota megemelt nyeregtetővel rendelkezik. Franz Anton Pilgram építész így szimbolikusan kiemelte a legfontosabb tevékenységeket: a hit megújítása és megtartása a templomhoz kötődik. A műveltség terjesztése és a tanítói küldetés a könyvtárhoz. Sauberernek mint mecénásnak gondja volt rá, hogy a könyvtár gyarapodjon.
Kálmán az alapító, IV. Béla a megerősítő, I. Ferenc a helyreállító (Fotó: Balassa Zoltán)
A könyvtárpalota reprezentatív könyvtártermének hossza 19 m. Szélessége és magassága 9 m. 1776-ban Johann Lucas Kracker (1719-1779) freskódíszítéssel látta el. Egyrészt Sauberer apoteózisát, mint a tudomány és művészet mecénását és mint a jászói kolostor építésének kezdeményezőjét állítja elénk. A hagyományos ábrázolás is megjelenik, amikor a könyvtárat mint a tudomány és műveltség központját helyezte előtérbe. Viszont a könyvtár berendezésére már nem maradt pénz, így azt a földszinten helyezték el. A terem üresen állt.
Amikor Mallyó József (1744-1818) kezelte a könyvtárat, nagyjából 1600 kötetből állt és tudományos-kutatási, valamint pedagógiai célokat szolgált.
A hanyatlás
II. József több más renddel egyetemben 1787-ben feloszlatta a premontreiekét is. A kolostor ingóságait elárverezték, a hiteleshelyet megszüntették, a könyvek egy része a budai Egyetemi Könyvtárba került, a maradékot az egri püspöki könyvtárba olvasztották, ahonnan soha többé nem kerültek vissza. Ismerve a könyvtár 20. századi sorsát, talán jobb is! 1792-ben a kolostor leégett. A könyvtárterem freskói is megsérültek.
Újrakezdés
1802-ben I. Ferenc a rendet felújította. Az egykori 26 szerzetes közül 15-en tértek vissza. Ekkor csatolták hozzá a leleszi és nagyváradi konventet. A rend felújításának feltétele volt, hogy oktatással foglalkozzon. Így a rendtagoknak tanári képesítést kellett szerezniük. Az általuk vezetett gimnáziumok (Rozsnyó, Nagyvárad, Lőcse, Kassa) magas színvonalon működtek.
A kassai származású Zasio András prépost (1802-16) támogatásával Mallyó József egykori könyvtáros rendezhette a visszaszolgáltatott levéltári anyagot és újjáalapíthatta a könyvtárat. Számos szakember és történész, főleg az eperjesi születésű Schönwisner István (1739-1818), a budai Egyetemi Könyvtár néhai igazgatója segítségével sikerült 90 könyvet visszaszerezni, ami töredéke volt az egykori állománynak. A kassai jezsuita kollégium könyvtárának egy része ide került (1811) ugyanúgy, mint „A Lőcsei Premonstrát Rendű Tanítók” házi könyvtára (1852 után). Ezeket gazdagították a rend tanárainak munkái a teológia, filozófia, természetrajz, matematika, nyelvtudomány, filozófia területén. Közülük több a jászói rendi nyomdából került ki.
Ezért a rend igyekezett ajándékozás, csere, vásárlás, árverés, végrendelkezés, hagyatékok útján könyvekhez jutni. A 19. század végéig így majd 130 ősnyomtatványt és 4 középkori kódexet sikerült szerezniük.
1857. szeptember 2-án Kassáról jövet, I. Ferenc József látogatta meg a konventet. Ebből az alkalomból emlékkönyvet készítettek (Liber Memorialis Bibliothecae Jaszoviensis). Azt az uralkodó elsőként látta el kézjegyével. Őt követte a jelentős vendégek sora egészen 1944 októberéig.
A 19. századi elrendezésről nem állnak rendelkezésre adatok, csak annyit tudunk – mondta az előadó –, hogy a konvent déli oldalának földszintjén kapott helyet, ahol a novíciusok és az alsópapság lakott. Itt kapott helyet Felkl János glóbusza (1871-74) és Mallyó magyar és erdélyi pénzgyűjteménye. A hiteleshely levéltára fölött helyezkedett el a mindenkori apát könyvtára.
A Kelet-szlovákiai Képtár tárlata (Fotó: Balassa Zoltán)
Végre könyvtár
A tágas és pompás könyvtár 1894-ig üresen állt, amikor Benedek Ferenc prépost (1893–1900) restauráltatta és kapacitása növelése érdekében a terembe két szecessziós csigalépcsőt szereltetett. Ezt id. Poledniak Károly (1853-1915) kassai műhelye öntötte.
Az alsómecenzéfi Tischler asztalos szecessziós polcokat készített. Ekkor helyeztek el ebben a teremben hozzávetőlegesen 28 500 kötetet. Végre, majd 120 év után azt a célt kezdte szolgálni, amiért létrehozták. A könyvtár szakmai rendezését Kudor Károly (1851-1916), a budapesti Egyetemi Könyvtár főkönyvtárosa rendezte Argalács Márk jászói priorral együttműködve. Hét egyetemista segédkezett. 1897 júniusa és augusztusa között a könyveket szétválogatták és 16 csoportba osztották.
Összeállítottak egy kézzel írott katalógust, mely napjainkig megmaradt. Külön csoportba kerültek a hungarikumok (32 régi nyomtatvány a 16. századból), a kéziratok és a sajtótermékek.
A terem közepén helyeztek el egy masszív asztalt glóbusszal és gyertyatartókkal, ahol a köteteket tanulmányozni lehetett. 1935 októberében a megszűnt rozsnyói és kassai rendházak, valamint gimnáziumok könyvállománya is Jászóra került. Ezek nem a könyvtárteremben kaptak helyet.
A kommunista barbárság kora
Amikor a csehszlovák kommunista hatalom 1950 áprilisában felszámolta a rendeket és kolostorokat, a jászói apátság a Szlovák Vallási Alap, illetve a Szlovákiai Egyházügyi Hivatal kezelésébe került. 1950–52 között a megszüntetett kelet-szlovákiai kolostorok és egyházi intézmények könyvállományát részben itt helyezték el. 1954-ben a Matica slovenská kezelte azt az 1990-es évekig.
1975-ben négy középkori kódexet, 15. és 16. századi kötetet, valamint kéziratgyűjteményt szállítottak el, melyek mindmáig a turócszentmártoni Szlovák Nemzeti Könyvtár raktárában vannak.
A mai állomány
A kolostorban összesen 100 000 kötet található, a főkönyvtárteremben nagyjából 40 000 pihen a polcokon. Ezek legnagyobb része teológiai irodalom (kb. 8000 kötet), ezt követi a germanisztika, a klasszikus filológia, romanisztika, a világ- és magyar történelem, az egyház- és magyar jog, szótárak, szláv és magyar irodalom. A galéria szekrényeiben természettudományos szakkönyvek, a matematika, fizika, kémia, földrajz, orvostudomány, orientalisztika, lélektan, pedagógia és esztétika tárgykörébe tartozó munkák sorakoznak. Ezek zömmel latinul, magyarul és németül írott értekezések, de klasszikus görög, héber, arameus, szír, arab és perzsa nyelvű könyveket is találunk közöttük.
Lengyel-Reinfuss Ede festménye a rendalapító Szt. Norbertről (Fotó: Balassa Zoltán)
1990 után a kolostort a rend visszakapta. 2012 óta folyik a kötetek katalogizálása. Ez a Jászói Apátság honlapján megtalálható. Sajnos, magyar nyelvű nincs.
A legkorábbi fennmaradt kötet a premontrei breviárium (Breviarium Premonstratense), mely III. János jászói prépost (1382–1401) idejében, valamikor 1389 után készült. Jelenleg viszont a rend birtokában levő legrégebbi kötet Philipp Melanchton (1497–1560) válogatott leveleit tartalmazó könyve, mely 1565-ben jelent meg. Ezt követi Johann Thomas Freigia (1543–1683) német polihisztor munkája, a Quaestiones physicae (Bázel 1579), mely a természettudományos vizsgálódásról szó. Az előadó még megemlítette Juraj Papánek, Szklenár György, Bél Mátyás, Timon Sámuel, Szentiványi Márton, Johannes Comenius munkáit és a Biblia különböző nyelvű kiadásait.
Az előadást követően megkérdeztem a könyvtárost, mit tud az 1950–1990 közötti időszakban történtekről, mivel tudomásom szerint akkor sok értékes munka tűnt el. Ugyanis az 1960-as években restaurálták a templomot, mely 1970-ben leégett, így az egész munkát újra kellett kezdeni.
Lengyelek végezték a helyreállítást. Tehát sok, hozzáértő ember fordult meg a falak között, akik komoly értéket képviselő köteteket tulajdonítottak el. Ez abban az időszakban közbeszéd tárgya volt. Timuľáková megerősítette, hogy ez valóban igaz, de egyelőre fogalmuk sincs róla, mi tűnt el ebben az időszakban.
Kínos kérdések
A jászói könyvtár könyveit is nyilván katalogizálták, akkor számot írtak bele, rövid szöveg, később pecsét került oldalaira. Ezt eltüntetni nehéz, bár nem lehetetlen, hiszen a lapokat ki lehet tépni, vagy megcsonkítani, hogy az árulkodó jel eltűnjön. Ez persze csökkenti a kötet értékét, de még mindig megérheti. Persze, ezek csak találgatások, de egyszer érdekes lenne megtudni, mi is tűnhetett el a kommunista időszakban a könyvtárból és kiknek „köszönhetően”. Ebben az időszakban tehát az állam elrabolta mások tulajdonát, majd önmagának ajándékozta azt – mondta az előadó.
Szó esett még 12 eltűnt kép sorsáról is, de ez még mindig kényes kérdéseket vet fel.
Az előadás apropóját az adta, hogy a Kelet-szlovákiai Képtárban megnyílt a Művészettel és szóval: a jászói premontreiek öröksége c. tárlat, melyet a résztvevők ingyen tekinthettek meg.
(Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
